Újra az a pillantás *
Igen,
vártam a pillantásod, de láttam benne az árnyakat is. Féltem, de nem
mertem mondani. Menekültem, de nem tudtam elég messze. Mert már érintés
nélkül érzem érintésed és hangok nélkül hallom hangod. Félek, de
értelek, mert itt érzem mellkasomban. Engednélek, de mégis úgy a jó, ha
te érinted lelkem. Kértelek, hogy menj és elfelejtelek. Bíztam benne,
hogy ez nem tarthat örökké. De mégis arra kérlek most, hogy maradj és
hadd nézzelek tovább. Akárhogy is fáj, már újra várom pillantásod.
(Cser Melinda-Utazás a lelkem körül)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése