Ha kérdeznéd...

 

 

 

Ha kérdeznéd...

Ha kérdeznéd, hogy milyen a Nap,
Bár könnyen jönnének a szavak:
Naranccsal izzó gömb az égen,
Meleget ad, hogy a Föld éljen,
Vele kél s nyugszik a természet;
Mégse lenne róla sejtésed,
Milyen fenséges az alkonyat,
S nem fogja ölelni arcodat.

Ha a szerelemről kérdeznél,
- Nélküle még nem is léteztél! -
Mondanám, s idézhetnék verset,
Hol szóval festik le a mennyet,
De a láng nem lobbanna benned,
Mi lelkedben minden mást elfed,
És angyalod csókját nem vágynád,
Ki rád teríti óvó szárnyát.

Ha faggatnál Istenről, hitről,
Mondhatnék bármit tiszta szívből:
Bibliából példabeszédet,
Jézus kínjáról, hogy feléledt,
S őrzője igazak lelkének;
Neked üres szavak lennének,
Mert erről tanulni bár lehet,
De érezned kell, hogy Ő szeret!

(Vass Csaba)