Fekete István :
BÚCSÚ
Elmegy lassan a berek, az erdő
El a nádas, a tél, a nyár.
A hegy, a völgy, a nappal és az éjjel
A szemem látta egész határ.
Elmegy? Talán mégsem egészen,
Meglátom tán az örök vízen,
Hiszen a Szépség maga az Isten.
S lelkemben ott lesz: hiszem, hiszem.
Köszöntelek, nagyon szép, kellemes délutánt kívánok!
VálaszTörlésDe szépen fogalmazott F.I.
"Elmegy lassan..." minden.
Tudod, amikor a fiókák kiröpülnek, azt gondolja az álmodozó, hogy milyen jó lesz majd, még sokára...csendben elmenni..., hiszen a legfontosabbakat elrendezte,aztán történik egy nem várt dolog, és minden felborul.Látja a fiókája bánatát, és eltöpreng azon:ha sokáig élünk, menny fájdalmat kell még megérnünk,hiszen sok mindenben tehetetlen az ember. De leginkább a pici fiókákért aggódik, az ő jövőjük miatt kesereg.
Tudom, tudom, hogy az élet bizony kemény dolog, harc, küzdelem, de önzőség,ha már csak a picit naposabb , biztonságosabb oldalára vágyom,ha az apró kis örömök, szépségek csábítanak, és szeretnék elkerülni mély gödröket?
Örülök, hogy általad a lélek kicsit lecsendesedhet, mert sok szépre találtam itt.
(Gondolataid olvasva- sok mindent előhoztak a múltból,/ de ezek valójában mindig is jelen voltak .)
Üdvözöllek, nagyon szép estét kívánok!
VálaszTörlésIgazán örülök, hogy megosztottad velem szépséges gondolataidat, nemcsak a gondolatok az érzések is átjöttek...Máskor is szívesen látlak és végül egy kedves idézetet hoztam, mely szerintem mindent elmond...
A legnagyobb siker mindig az, ha adhatok nektek valamit, ami szebbé teszi a napjaitokat, ami erősít, ami útmutatást ad. Ez a legszebb siker.
(Csitáry-Hock Tamás)