2014. szeptember 28., vasárnap

Tükör!


 













Tükör!

 
Tükör vagy!
Tükre tekintetemnek,
Tiédben felfedezve
Látom világunk,
Nem kopott, nem fáradt, nem sárgult,
A színek fényesek, metszenek,
Kontúrok táncolnak
Esztelen iramló belső zenére.
 
Tükör vagy!
Tükre szívemnek,
Dohogva dobog vörösen
Lázas erekben
Érzésektől szüntelen,
Kétségek, zavartság nélkül
Kinyílni teljesen
Egyetlen ölelésben.
 
Tükör vagy!
Tükre lelkemnek,
Kinek öntörvényű szabadsága
Benned lel végleges helyére,
Szárnyalhat szabadon,
Át időn, s univerzumon
Nyughatatlanul, mert tudod
Mindig visszatér testébe.
 
Tükör vagy!
Tükre vágyaimnak,
Didergő fagyossá lilult éjszakákon,
Forró délibábos napok
Szenvedélytől áthágott
Szabályok tüzén,
Állandó felfokozott
Hévvel hergelve ringató.
 
Tükör vagy!
Tükröm nekem, összeolvadtál velem!
Arcod mégse látom,
Árnyat vet tiszta önzetlen lényedre
Álarcod mit nem veszel le,
Eltörik, szilánkokra hull,
Mást mutat a tudat, légies szivárványutat,
A Tükör darabokban is valóság marad.
 

"Takó Tibor"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése