Ne légy szomorú!
Messze vagy, de mégis közel!
Veled kelek minden reggel.
Szemem éppen csak kinyitom,
Te vagy első gondolatom!
Napközben, míg munkám végzem,
Itt vagy velem, én úgy érzem!
S délután, ha beszélhetünk,
Szebb lesz kissé az életünk.
Estefelé, ha fekszem már,
Az eszem megint nálad jár
És álmomban, minden éjjel
Én is érzem, mit Te érzel!
Ne legyél hát oly szomorú,
Ne marjon se bánat, se bú,
Mert többet vagyok így veled,
Mint együtt lakva némelyek!
(Horváth Árpád)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése