2014. augusztus 30., szombat

Várni kell, hogy emlékezni tudjunk...


"Várni kellene, egy egész, lehetőleg hosszú életen át eszmélni s édességet gyűjteni - és akkor, szinte az utolsó percben, akkor talán írhatnánk tíz jó sort. Mert a vers nem valami érzés, ahogy az emberek hiszik - érzelmeink épp elég korán jelentkeznek - , hanem tapasztalat. Egyetlen versért látnunk kell számos várost, embert és mindenféle mást, ismerni kell az állatokat, érezni, miként repülnek a madarak és megtanulni a hajnalban kifeslő virágok mozdulatait. Várni kell, hogy emlékezni tudjunk ismeretlen tájak útjaira, váratlan találkozásokra, a búcsúzás percére, melyről tudjuk, hogy közeledik, homályba burkolt gyermekkori napokra, a szülőkre, akiket meg kellett bántanunk, ha valami örömet szereztek egymásnak, s mi nem értettük őket, mert az öröm valaki másnak szolt, gyermekbetegségekre, melyek életünkbe annyi különös, mélységes változást hoznak - csendes, elrejtett szobákban töltött napokra -, tengerparti hajnalokra, és egyáltalán minden tengerre - idegen ég alatt sötétlő éjszakákra, melyek elsuhanva millió csillaggal szárnyaltak tovább -, és mindez még nem elég, bárhogy őrzöd emlékezetedben. Várni kell[...]
De még az sem elég, ha vannak emlékeink. Ha megsokasodtak, meg kell tanulni, hogy mind elfelejtsd és várni, kitartó türelemmel várni, hogy feltámadjanak megint. Mert az emlék nem minden ám. Ha minden emlék vérünkbe szívódott, ha tekintetünkben s mozdulatainkban is elevenen él már, ha névtelen és nem tudni, mennyi az emlék és mennyi vagyok én - akkor talán az emlékek méhéből valamely ritka órában feltámad egy vers első szava és elkülönül."



/R.M.Rilke - Malte Laurids Brigge feljegyzései/

Ragaszkodom az emlékeimhez...


Nem keresem a felejtést. Ragaszkodom az emlékeimhez, amíg ragaszkodhatom. A nekem oly kedves, drága képeket, a múlt képeit, amelyek, ha olykor összefacsarják a szívemet, fölidézik az eltűnt napok édességét is, s meg-megjelenésükkel egy kissé vigasztalnak - nem akarom elűzni. Nem akarom elűzni kedvesem árnyékát; árnyéka is kedves nekem. Nem félek, nem kínos nekem Rágondolni. Megőrzöm, ami Őbelőle még él, amíg megőrizhetem. Hisz azok a képek is, amelyek a legerősebben dobogtatták meg szívünket, oly hamar elillannak a tehetetlen emlékezet elől! Hisz amúgy is oly korán következik el az az óra, amikor az idő már mindentől meglopott bennünket, amikor boldogságunk egész paradicsomából csak valami iszonyúan kevés, homályos, zavaros álomfoszlány marad meg agyunknak a legmélyén! ... amikor a múltat is csak úgy sejtjük, akár a jövőt!

(Ambrus Zoltán)

3 tipp: Hogyan találd meg az Ikerlángod?


3 tipp: Hogyan találd meg az Ikerlángod?


Manapság mindenki az Ikerlángját keresi-kutatja. Mindenki vágyik valami különlegesre, egy földöntúli szerelme, amely réges-rég kezdődött és sosem ér véget. Íme 3 tipp arra, hogyan ismerheted fel.

Szeretnéd végre megtalálni az Ikerlángod? Sokan kérdezitek tőlem, hogy miről ismerszik meg egy Ikerláng-társ? Mit kell érezni, amikor találkozom vele? Mi a különbség a duálpár és az ikerláng között?

Bár minden eset egyedi és a valódi felismeréshez minden információra szükség van, azért íme néhány általános dolog, ami ha működik, akkor megvan:

Mintha a saját szemedbe néznél!

Messziről talán észre sem vennéd. Számodra talán egy jelentéktelen figura, meglehet, hogy alkatilag vagy más külső jegyeket tekintve pont az ellenkezője mindannak amire vágysz. Aztán eljön a pillanat, amikor a tekintete megtalálja a tied és aztán megszűnik a külvilág. Mintha saját Univerzumotok lenne. Mintha saját magadra néznél. Ez az igazi felismerés!

Az érintés csodája!

Lehet ez egy kézfogás vagy egy véletlen érintés, amikor végre a bőröd a bőréhez ér, körbevesz a nyugalom, hiszen Hazaértél. Az egyik legerősebb érzés talán ez és a leginkább kifejező is. Ez nem csupán nyugalom a másik társaságában, hanem a teljes belső béke világa, visszatérés az Otthonba. Csodálatos!

A szívcsakra örvénye!

Amikor a közelében vagy egy kicsit olyan mintha egy folytonos vizsgadrukk és egy kezdődő szívtájéki zsibbadás finom ötvözete működne benned. Ha elég érzékeny vagy érezni fogd a szívcsakrád körüli folyamatos áramlást, amely a közelében egyre erősebb és erősebb. Kissé néha ijesztő de mégis nagyon különleges érzés.

Ez a három dolog persze csak amolyan bemutató jellegű jellemzése ennek a különleges kapcsolatnak, de ahogy már az elején említettem az általánosságokon túl szinte minden kapcsolat más és más, egyedi és izgalmas.

Még több információ a Ikerláng-kapcsolatról: ITT!

(HarmoNet-Mindenkinek, akinek lelke van)

A jó párkapcsolat...


A jó párkapcsolat olyan, mint egy tánckettős. Van egy szép, belső rendje. Tudják, hogy a másik magányába nem szabad belegázolni. De nem szabad benne hagyni, ha látod, hogy ott már nem jó neki.


A férfi a táncban és az életben vezet - a nő követi. Ez eddig rendben van. De vezetni csak az tud, aki tiszteli a másik lényét. Tiszteli a szabadságát. És úgy vezet, hogy öröm legyen követni őt.

(Müller Péter)

Ábrányi Emil:Veled örökké...














Ábrányi Emil:Veled örökké...


Veled örökké! Ó mi szép,
Mily édes lesz az élet!
E nagy világban, kedvesem,
Együtt bolyongni véled!

A vándort csillag vezeti,
Mosolygó szemed engem.
Felhő takarhat csillagot,
De a te szemedet nem!

E tiszta ég el nem borul,
Meg nem törik sugára,
Csak néha ejt szent harmatot
A mások bánatára.

Pacsirta-hangod dallama
Ébreszt föl kora reggel, -
És éjjel, mint a csalogány,
Elringatsz énekeddel.

Megyünk ki a mezőre és
Apró virágit szedjük...
S mindazt, mi gőg és hiúság,
Szívünkből kinevetjük.

De hogyha jő egy védtelen,
Az vendég lesz minálunk.
Enyhítni szomját, üdítő
Forrás-vizet kínálunk.

Járunk-kelünk a földön át
Mint két eltévedt gyermek,
Míg értünk küldött angyalok
Végtére majd föllelnek.

Akkor, szerelmem, elmegyünk
A kedves angyalokkal,
Egy földön kezdett, végtelen,
Örökbe játszó csókkal!


1881.
Ábrányi Emil aláírása

Tegnap még gyermek


 


 








 




Tegnap még gyermek

Kigurult a rétre gyermekkacagásunk.
Kósza gondolatom múlt percekbe ájult.
Nézem a filmet, oly sebesen pereg.
Felnőtt vagyok ma, de tegnap még gyerek.

Szép volt a rét, ezer virága illatos.
Mohón szürcsölték a reggeli harmatot.
Ugráltunk, szaladtunk semmitől sem félve.
Mára elvesztünk az élet sűrűjében.

 
(Harsányi Mónika)

Az empátia különös és hatalmas dolog...


Az empátia különös és hatalmas dolog. Nincs kész forgatókönyv rá. Nincs helyes és helytelen módszer. Egyszerűen figyelni kell, kitölteni a teret, visszafogni az ítélkezést, érzelmileg kapcsolódni a másikhoz, és átadni a csodálatos gyógyító erejű üzenetet: nem vagy egyedül.


(Brené Brown)

Csak annyira szerethetünk másokat...


A szeretetet nem adjuk vagy kapjuk: olyasmi, amit ápolunk és nevelünk, olyan kapcsolat két ember között, amely csak úgy építhető ki, ha már létezik mindkettőjükben külön-külön - csak annyira szerethetünk másokat, amennyire önmagunkat szeretjük.

(Brené Brown)

A szeretetet azzal ápoljuk...


A szeretetet azzal ápoljuk, hogy a legesendőbb és legerősebb önmagunkat teljes mélységében megmutatjuk és megismertetjük a másikkal, és (...) az ajándékunkból kifejlődő spirituális kapcsolatot bizalommal, tisztelettel, kedvességgel és ragaszkodással becsüljük meg.


(Brené Brown)

Néha egy kicsit veszélyes is...


A bátor kiállás nem a győzelemre megy ki. Egy olyan világban, ahol a hiány és a szégyen dominál, a félelem az ember természetévé vált, a sebezhetőség felforgató dolognak hat. Kellemetlenül érinti az embereket. Néha egy kicsit veszélyes is. És vitathatatlan: azzal, hogy kimondjuk, amit gondolunk, hatalmas kockázatot vállalunk, azt, hogy esetleg megbánthatnak minket. De (...) semmi sem olyan kellemetlen, veszélyes, vagy bántó, mint az, ha az életemet egy kívülálló szemével nézem, és csak álmodozom arról, hogy milyen is lenne, ha bátran előlépnék, és a többiek tudomására hoznám, hogy én mit szeretnék.

 

 (Brené Brown)

Párhuzamos vonalak






 



 



Gámentzy Eduárd:

Párhuzamos vonalak 

Egymás mellett
Karnyújtásnyira,
Mégis elérhetetlenül
Rohanunk Kedves,
Rohanunk reménytelenül!
Földi létünk
Láncait hordva,
A geometriát elátkozva,
Sírva… nevetve…
Messzire vágyunk!
Hol lehullik rólunk
Az átkunk!
Hogy fent,…
A végtelen messzeségben…
Egymásé legyünk,
-Kéz a kézben!



Reménytelen szerelem
















 



Reménytelen szerelem

Egy szerelem olykor csak álomkép
hol az ébredés fájdalmas lehet,
és sohasem tudhatod, hogy miért,
mert titkait két szívben rejti el.

Az igaz szerelem nem pusztán vágy:
szenvedély, mely örökké él benned,
s mit akkor ismerhetsz meg igazán,
ha van, kit reménytelenül szeretsz...

...és idővel e szerelem meglásd,
majd egyre szebb lesz.


(Szoby Zsolt)

2014. augusztus 19., kedd

Szeretlek


Szeretlek


A legszebb ajándékként kaptalak meg téged,
A legdrágább kincsemként őrizlek és védlek!
A legőszintébb szerelmet irántad érzem,
Az élet veled szép, csak veled szép az élet!

 
(Kardos László)

...nincs titok csak annyi...


...nincs titok csak annyi hogy szeretni
csak azt lehet aki nagyon tud visszaszeretni.



(Gyurkovics Tibor)

Egész felnőtt életemben...


Egész felnőtt életemben igyekeztem elkerülni minden szélsőséges érzelmet. De te... olyan érzéseket hozol ki belőlem, amelyek teljesen idegenek tőlem. Nagyon... összezavar. Szeretem, ha a kezemben van az irányítás, ha veled vagyok... 
Néha már az is megfordul a fejemben, hogy valami baj van velem. Talán túl sok időt töltöttem romantikus irodalmi hőseim társaságában, és emiatt túl magasak az eszményeim és az elvárásaim. De a valóságban még senkitől nem éreztem így magam.

(E. L. James)

Ha pedig felismerjük...


Ha pedig felismerjük, hogy egymás nélkül képtelenek lennénk "tisztán szólni", azonnal megértjük, miért van szükségünk szeretetre, bizalomra, a hitre, és arra, hogy képesek vagyunk változni. Egymás lelkének hangtechnikusai vagyunk.



(Steiner Kristóf)

Tudom, hogy szükségem van rád...


Tudom, és megértem, miért olyan fontos neked, hogy megvédj. És valahol szeretem is. Tudom, hogy szükségem van rád, mellettem állsz, ahogyan én temelletted. De ha van jövőnk együtt, akkor bíznod kell bennem, és bíznod kell az ítéletemben. Igen, néha tévedek, hibázok, de tanulok ezekből.


(E. L. James)

Néha...


Néha az embernek csak arra van szüksége, hogy valaki mélyen belelásson és felszabadítsa a lehetőségeket benne.


(Tuti gimi-film
)

Hirtelen rájöttem...


Azt hittem, pontos képem van arról, hogyan is nézek ki, de most valami mást láttam meg. Nem volt jobb vagy rosszabb, csak teljesebb. Hirtelen rájöttem, hogy eddig nem fogtam föl magamból többet, mint a körvonalaimat, a saját pillantásomat mindig kerültem. Így tudom ezt megmagyarázni: eddig úgy láttam a képmásomat, ahogy egy amatőr festő fest, precízen, de élettelenül. Ezúttal azonban úgy láttam a portrémat, ahogy egy igazi művész ragadná meg a gyors vonásokkal: anélkül, hogy az egészet ábrázolná, ama kevés mögött, amit megmutat, érezni a szívdobogást és a meleg, szapora lélegzetet.


(Arthur Japin)

Egyszer csak előtted van...


A valóságot csak a tudat képes megváltoztatni. Erre jöttem rá. Ahhoz, hogy a dolgok megváltozzanak, nem kell hozzájuk nyúlni, csak másként kell nézni őket. Nem kell ehhez semmi, csak annyi, hogy egy pillanatra másképp essen a fény a felületre, és láthatóvá váljék a tükör mögötti írás. Egyszer csak előtted van, és alig hiszed el, hogy eddig nem vetted észre.


(Arthur Japin)

A boldogság áldása...


A boldogság áldása (...) nem szeretve lenni, hanem szeretni.

 

(Arthur Japin)

Fontos, hogy tudd...


Fontos, hogy tudd, mikor segíthetsz és hogyan segíthetsz, és mikor egyiket sem tudod, fontos, hogy ne okozz kárt.


(Hetedik mennyország-film)

2014. augusztus 17., vasárnap

Nyugodt időszak...


Nem igen találjuk meg zsúfolt napjaink lazítási lehetőségeit. Talán komikusan hangzik, de pl. a sorban állás, a várakozás idejét nem feltétlenül csak bosszúságként lehet megélni. A várakozás lehet egy ajándékba kapott nyugodt időszak is, ami alatt sok mindent végiggondolhatunk, kifújhatjuk magunkat - ha igényünk van rá és képesek vagyunk ezt a fél órát ebből az aspektusból megélni.



(Popper Péter)

2014. augusztus 13., szerda

"Teremts kontaktust belső Napoddal...


"Teremts kontaktust belső Napoddal, s az függetlenít majd a külső időjárás viszontagságaitól!"


(Szepes Mária)

Veled...


Boldog vagyok, és szeretném, ha te is boldog lennél. Én tökéletesen boldog vagyok. Veled ébredek, és veled alszom el. Mást én nem tudok. A fejem mint az ezüst, ha magunkra gondolok, máskor meg, mintha hegedű volna. Minden utca velünk van teli, olyan ez, mint a muzsika, közben néha más emberek is beszélnek, meg képek peregnek, mint a filmen, de a muzsika akkor is ott van. Mindig.


(Erich Maria Remarque)

Mikor jöttél...


Mikor jöttél...


Mikor jöttél...
a tó zenélt, az égbolt muzsikált,
dallamokat szült a föld, az erdő,
fenyőágak zenéltek láthatatlan billentyűkön,
a dallam mókusként szaladt a fák törzsén.
Én láttam a zenét...
Vörösben... kékben...
napsugárban, robbanó zöldben...
mikor jöttél felém...!


(László Klára)

Emlékeimbe égve


Emlékeimbe égve

A zongora dallama lágyan szól, majd sírni kezd.
Előhívja az elfelejtettnek hitt emlékeket.
Arcodat, szemeidet, ajkadat, melynek szegletén
kedves mosolyod csábítóan villan felém.
Még mindig várlak, és vágylak átölelni.
Az idő nélküled üresen telik.
Lelkem összefonódott Veled,
s most keresi, hol a másik fele.
Mikor elindulok egy úton, az biztos tévútra vezet.
Emléked fájón fogva tart, s nem ereszt.
Kezem festhet színes képeket, arcokat,
írhat verset, dallamos sorokat,
mögöttük is Te vagy.
A dal lassan
véget ér.
De a zongora,
álmomban is
tovább zenél.


(Harsányi Mónika)

Csak szikrányi







 






Csak szikrányi

Míg várakozásaimban csigák lassúságával
múltak a percek, most éveim zsugorodnak napokká.
De szétdobált pillanataim zavarában megtaláltam
azt a szikrányi érzést, amely visszavezet hozzád.

Nem sok, csak seregnyi seregély elé vetett morzsa,
hazavágyó matróz tengerbe hulló könnye,
csupán apró ökölnyi kráter a holdban,
de a mindenként él bennem mindörökre.


(Harsányi Mónika)

A szerelem titka...


A szerelemmel nem tudok végezni. A be nem teljesedés szomorúvá tesz. (...) A szerelem titka, amely bennünk kezdődik, de nem bennünk ér véget. Az a titokzatos mód, ahogy mindez egy időben jelen lehet: az ember, a szerelem, a boldogság, az élet... s ahogy ez mindig milyen iszonyúan kevés, és minél többnek látszik, annál kevesebbé lesz.


(Erich Maria Remarque)

Bánom is én...


Minden porcikámban érzem, egészen megváltoztam, másképp látok, másképp lélegzem, mint azelőtt. Még álmomban is élek, a bokám és a csuklóm is másképp mozog, fogni tudok a kezemmel, és örömmel várom a holnapot, mert tudom, hogy mit akarok, az életemnek célja van megint. Bánom is én, hogy mit mondasz erre, mit gondolsz rólam! Az a fő, hogy szárnyam nőtt, és repülni tudok. Hogyne vetném bele magam ebbe a boldogságba minden meggondolás nélkül! Nem vagyok óvatos, nem félek, nem törődöm semmivel, még azzal sem, hogy te csak játszol velem és kicsúfolsz.


(Erich Maria Remarque)

Nem kellenek a magyarázatok...


Nem kellenek a magyarázatok. Minden magyarázat olyan másodosztályú. Érzelmekben amúgy sincs magyarázat. Csakis cselekedni lehet.



(Erich Maria Remarque)

Azt gondolom...


Azt gondolom, fel kellene fedeznünk az emberi kapcsolatok szépségét, újra meg kellene tanulnunk ölelni, ölelni szavakkal, cselekedetekkel, jósággal, jóindulattal. Ahelyett, hogy teletömnénk bevásárlókosarainkat minden földi jóval, meg kellene tanulnunk önmagunkat szeretni, és ezen keresztül eljutni a másik ember őszinte, feltétel nélküli szeretetéig.
 

 (Simon András
)

Sose hanyagold...



Sose hanyagold azt az embert, ki irántad érdeklődik és őszintén szeret, mert egy napon majd azt veszed észre, hogy amíg te kavicsokat szedtél, elvesztettél egy gyémántot...

Szeretni csakis az erős ember tud...


Szeretni csakis az erős ember tud.
A gyenge nem szeret, csak menekül a másikhoz.
Ez nem szeretet, akármilyen odaadó, elfogadó, érzékeny, érzelmes és szenvedélyes.
A gyengeség azt jelenti, hogy nem találod magadat, a másiktól várod a megváltásodat és ez lehetetlen.


- Müller Péter | Isten bohócai –

2014. augusztus 11., hétfő

S ím, újra virrad a másnap...


S ím, újra virrad a másnap...
s mintha feltörsz egy szürke kagylót, könnyű morajjal
az éjszaka héjából gyöngyházfalával ragyogva kifordul a hajnal.



(Somlyó György)

Ne felejtsd el: várnak. Mindig várnak!


Ne felejtsd el: várnak. Mindig várnak!
Akkor is, ha egyedül vagy, ha senkid sincs, ha üres a szobád, az ágyad, ha fagyos világban élsz, és sötét a láthatár. Akkor is, ha elhagytak, ha gyűlölnek, ha nem találtál társat, ha mindenki vadidegen körülötted - várnak! És aki vár, annak nagyon hiányzol! Épp úgy, mint neked Ő.
Ha fiatal vagy, és nincs még párod, és nem találsz később sem senkit, sőt, ha megöregedtél, és egyedül maradtál - ne felejtsd el: várnak!
"Jövök!" - gondold a magányodban.
Ő is ezt gondolja.
És menj.
És ő jön.
Ez a bizonyosság szülte valaha az Istenhitet.


 (Müller Péter)

Ha valakit szeretek...


Ha valakit szeretek, akkor a társaságomban, a velem való kapcsolatban szabadabb, mintha egyedül lenne. És én vele szabadabb vagyok, mintha egyedül lennék. Semmi sem fontosabb, minthogy ne kelljen a szabadságunkkal fizetni az együttlétért.
 

(Feldmár András)

Nem legyőzni kell...


Van egy különös játék...
Nő és férfi játssza.
Írott szabályai nincsenek.
Szabályait egyedül a szívükben lévő érzés,
az egymás iránti őszinteség, a tisztelet, a bizalom határozza meg. (...)
Nem legyőzni kell a másikat, hanem vele együtt győzni.
Győzni, és elnyerni a másikat. És ez nem játék.


(Csitáry-Hock Tamás)

Jó, tudom...


Jó, tudom, és nem kétlem, tudod:
együtt töltöttük az egész napot,
- de annyit most kérdezhetek talán,
hogy közben, csak egyszer is, gondoltál-e rám.


(Fodor Ákos)

Szeretnék...


Szeretnék olyan lenni
mint a patak,
hogy soha meg ne unj.
Száz ágon futnék feléd,
csevegnék, játékosan
kanyarognék
fodraimmal simogatnálak.
Rohannék Veled,
majd körül ölelnélek,
s mint féltett kincset
örökre magamba rejtenélek.


(Papp Bianca)

Ha várnál rám

Ha várnál rám


Ha várnál rám, én megérezném,
nem tarthatna vissza semmi sem,
fürödjenek bíborban napok,
legyenek takarva holnapok,
csak a jelen, én elfogadnám,
hisz a virág is életre kel
a fénylő naptól, és kitárja
szirmát, kufárként nem mérlegel...


(Papp Bianca)

Napsugaram

Napsugaram

Sebezd fel számat édes csókjaiddal,
keskeny ajkad íve mámort hoz nekem
ölelés örvényét magunk sem értjük
amint kábulatban a mélybe esünk
még bennem lüktetsz, az öntudat ébred
egymáshoz simulva sejlik a világ
mindennapi lét ébresztőjét hallva
álarcban folytatjuk a harmóniát...


(Papp Bianca)

Neked szól

Neked szól

Képzeletem játszik velem,
vagy ez lenne a szerelem,
mikor megérint hirtelen,
váratlanul jön ez érzés,
és uralkodik testemen
(szemedbe nézek kedvesem),
lobbanó láng ragyogása,
a Nap lenyugvó sugara,
begyűjtve minden erejét
egy utolsó ölelésben,
mert nem bízik a holnapban.



(Papp Bianca)

2014. augusztus 10., vasárnap

Amikor meghallod...


Amikor meghallod szelíden csobogni lelked patakját, jusson eszedbe, hogy ha van patak, akkor egy óceánnak is lennie kell valahol.


(William Arthur Ward)

Igaza van...


- Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne - ismételtem el magamban. És éreztem, hogy a szívem megtelik nagy és általános meleggel, a lelkem megtelik a derűs idő nyugalmával, és a szemem megtelik a hajnal harmatával. Lassan felálltam és azt mondtam: - Igaza van: késedelem nélkül haza fogok menni, hogy otthon lehessek valahol ezen a világon! Igaza van: nem is lehetünk más célra ebben az életben, mint hogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges: a tarka és zegzugos világot, a megbocsátandó embereket, az egymásra morgó népeket; s amikor mindent megismertünk, amennyire lehetséges, akkor visszamenjünk oda, ahol otthon lehetünk.


(Tamási Áron)

Kár, hogy az olyan szép szavakat...


Kár, hogy az olyan szép szavakat, mint a szeretet, elcsépeljük, pedig ez létünk alapköve. A szeretetet pedig csakis a másik iránti teljes odaadással és tökéletes figyelemmel adhatjuk át.


(Nagy Bandó András)

Merőben véletlen...


Merőben véletlen találkozások olykor jelentősebbé válnak az ember számára, mint amelyekre hosszan, gondosan kitervelt módon készülődött.



(Somlyó György)

Hajnal óta...


Hajnal óta rád gondolok
Te kit szeretek eszemvesztve
Szeretlek míg a nap ragyog
És imádlak ha jő az este.


(Guillaume Apollinaire)

Ó, kedvesem!


Ó, kedvesem! Ajkamat érintse a bor, mi ajkaid! Hangod örök ámulatba ejtsen, szívemben reményt ébresszen! Mert a te hangod szebben dalol, mint csalogányok minden éneke. Lelkemben boldogság gyúl, szerelmünk új hajnalra ébred.


(Seherezádé)