2014. július 9., szerda

Ne szólj...









 





Ne szólj...


Ne szólj, ne ígérj, kérlek, csak ölelj egyre,
ne mondj rosszat most, s ne mondj jót se!
Csak hallgassuk a percek néma dallamát,
őrizzük meg vágyunk heves ritmusát...

Örüljön a lelkünk, szívünk meg daloljon,
pillantásod most engem karoljon..
S meglátom sorsunkat benne... talán,
mi örömet, jót ígérhet ezek után.

Engedjük az érzést, hogy bennünk szóljon,
minden, ami nyomaszt, összeomoljon!
Mert az idő rohan, hogy "sokat mondjon",
oly sok szépet, s jót elsodorjon...


(Kovács Gabriella)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése