Szerelmesen
… odaadás, befogadás, áramlás…
… ölelésben egyesített világok násza…
…
Miért fél szeretni az ember? Miért rejti megkeményedett férfimaszk mögé valódi természetét? És miért védekezik akkor, amikor nincs miért?
…
Gyanakvás nélkül szemlélni a világot, elengedve az önvédelem rítusainak kényszerességét – emberfeletti kihívás.
A szerelemre hangolódott szabad lélek önfeledt tánca kell hozzá.
…
Éltél már így? Kapcsolódtál valaha istenmagoddal úgy, hogy saját fényed ragyogásába takarózva önkéntelenül is felmelegítetted azt, aki közeledett hozzád?
…
Szerelembe emelkedni az tud, aki belülről fűtve engedi át magán a boldogságot, és áramoltatja azt, csöndesen, alig hallhatóan… jelen van, anélkül, hogy beavatkozóvá válna más életébe… csak simul, és megenged, majd rácsodálkozik… és továbbhalad, puhán, ringva…
…
Szerelembe esni könnyű. De fölrepülni a Szerelemhez – alázatot kíván. Kitárni a szárnyakat bátorságot igényel, és csak a beavatottak képesek ezt előhívni magukból, időtlenül.
…
Otthonom vagy. Társam, szeretőm, apám és gyermekem. Barátom és néha ellenségem. Mert így kerek a világ… Nem tudok már csalódni Benned, mert a lényegedhez tartozom. Megtanultam, hogyan kell… és tanulom még, életeken át…
De ez még nem Szerelem. Ez csak Összetartozás, mélyből jövő erő, amely átível a Mindenségen.
A Szerelem nem Tőled van, bennem. És nem tőlem, Benned. A Szerelem csak van, és magához hív, ha fogékony rá a lélek. Áhítattá formálja azt, ami lehetne enélkül akár hétköznapi.
…
Nézlek. AZ vagy. És ez az, ami nem változhat. Soha már.
Mert már megláttalak.
(Cs. Szabó Virág)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése