Holnap ismét
Hegyek karolta völgyek ölében
remeg a felszálló meleg ködében
a tegnapok apróka gyöngye,
úgy csillog, mint tündér könnye.
Ékszere a tündöklő mának,
a ragyogó Nap sugarának,
sötétben is izzó parázs,
reményt ébresztő, színes varázs.
Most feketén néma a csillagos ég,
távoli, komor, s nem fénylő kék.
a csend vonja be fátylával a milliónyi ékességet,
a sok apró fényességet.
Mosolyt szül a hajnal,
ápolja, félti a nappal,
Halvánnyá változtatja az alkonyat
megfáradt arcodat,
könnyet temet az éj,
de nem adod fel még.
(I. P. Steve)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése