Együtt jóban-rosszban
Szívedet simítom, ölellek két kézzel,
hogy miért szeretlek, nem fogom fel ésszel.
Ilyenkor engemet elkerül a bánat,
jól érzem magamat vendégként tenálad.
Érzem dobogását az ütemegységnek,
mi körülvesz minket, engemet és téged.
Egy kicsi harangot gongatnak legbelül,
vágyunkat megéljük, s minden elcsendesül.
Kisüt a nap bennünk, szép érzések lángja,
a lelkünk megnyugszik, ez létünk szikrája.
Gyönyörfolyón úszunk egy közös csónakban,
a finom habokon, együtt jóban-rosszban.
(Domonkos Jolán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése