Csak…
Csak feledném gondjaim végtelen tengerét
Karjaid ölelő melegségében
Csak érteném a világ zord énekét
Szemeid kereszttüzében,
Szíved forró égetésében,
Lelked tiszta érintésében…
Csak találnám meg a kulcsot,
Mi elvezet oda, hol lennem kell
Csak élném újra az álmot,
Mit Veled álmodtam ezernyi éjjel
Miben ott volt minden, mit elképzel
Lényem, s a lényed, csak úszna a fényben
Csak találna az ébredés a valóságban végre,
Hol ott vársz izgatottan és boldogan!
Nevetésed, vidámságod burkolna engem körbe
Csak érezném, hogy az Életnek szárnya van
A hátán Te és én a magasba szállva
Lenézünk boldogan a táncoló világra.
Nem is vágyhattunk soha semmi másra...
(Takács Kriszta)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése