2014. április 29., kedd

Amit láttunk...


Amit láttunk, örökre őrzi a szemünk, amit elkövettünk, örökre őrzi a kezünk, amit éreztünk, örökre őrzi a lelkünk.
 


(Alessandro Baricco)

Az őszinte, szeretetteljes...


Az őszinte, szeretetteljes párbeszédhez komoly esendőségre van szükség. Arról kell tudnunk beszélni, hogy mit érzünk, mire van szükségünk, mire vágyunk, és képesnek kell lennünk nyitott szívvel és elmével meghallgatni a másikat. Esendőség nélkül nincs bizalom és intimitás.


(Brené Brown)

Az igazság az...


Túlságosan is jól működött a kapcsolatunk, túlságosan is boldog voltam vele, így aztán kényszeresen próbálgattam a határait. Hogy vajon mit bír el, és mikor roppan meg. Összetörni persze nem akartam, csak teszteltem. Mert mire jó a tökéletes, ha nem látjuk a határait? A francba is, mekkora zagyvaság! Az igazság az, hogy féltem a boldogságtól.



(Laurell Kaye Hamilton)

Adok-kapok kapcsolat...


Az bukkan fel az életedben, akire elég érett vagy, aki most a legtöbbet tud segíteni neked, és akinek te is a legtöbbet tudsz adni, akivel a leginkább passzoltok egymáshoz. Adok-kapok kapcsolat az egész, de mégis van valami olyan mélysége, hogy akár az egész életedet végigkövetheti.


(Oravecz Nóra)

Ha ezek kihunytak...


Amíg egy ember meg akar ismerni egy másikat, amíg meg akarják változtatni egymást, amíg fontos, amit a másik gondol, érez, tesz, amíg van mondanivalójuk egymás számára, érzőidegük a másik fájdalmára, örömére, ameddig bosszantani tudja egyik a másikat, szokásaival, elképzeléseivel, más érdeklődésével, féltékenységével, addig a kapcsolatuk aktív. Ha ezek kihunytak, jön az elhidegülés, ami rosszabb a gyűlöletnél.


(Hankiss János)

A szerelemben...


A szerelemben szó sincs kompromisszumról, ez inkább egyfajta kiteljesedés. Igen, a kapcsolat a "mi" megszületésével jön létre, ami az "én" feladásával jár, de ezt nem úgy éled meg, mintha kompromisszumot kötnél. Attól van egységélményed, hogy a másikban meglátod önmagad.


(Mester Tamás)

A hasonló vágyakkal...


A hasonló vágyakkal rendelkező emberek vonzzák egymást. Néha azért, hogy közösen éljék át ezeket az élményeket, néha azonban csak azért, hogy egymásra találjanak.


(Ruediger Schache)

Vannak nagy egymásra találások...


Vannak nagy egymásra találások, amelyekben már az is mámorító kéjt okoz, ha a másik a szobában matat, mert a jelenléte maga a gyönyör. Mert olyan klímateremtő ereje van, hogy vele a völgyben is érdemes elheveredni a szerelmi csúcsokra való felkapaszkodás lihegése után. És csupán ezek a nagy találkozások érnek valamit. Csak ezekben tartósítható a pillanat műfaja: a boldogság.


(Kun Erzsébet)

Szeretlek









 






 

 

Szeretlek


Szeretlek, s nem mondtam el jól sosem
Szeretlek, s úgy tűnt néhanap, hogy nem
Szeretlek másban is
Szeretlek végleg s ártatlanul
Szeretlek annyi szerelmen túl

Szeretlek akkor is, ha mást hiszek
Szeretlek akkor is, ha más szeret
Szeretlek szótlanul
Ahogy a béke hozzám simul
S mikor a reggel a szívembe szúr
Szeretlek, bárhogy nem lehet
Szeretlek önmagam helyett
Örökös változásban is
Örökös halkulásban is
Örökös távolságban is

Szeretlek, már csak ezt adom, kevés
Szeretlek, s várok rád nagyon, ne késs
Ha másképp nem lehet
Az álmok festenek új mosolyt
Ami néha nekem szólt

Szeretlek, bárhogy nem lehet
Szeretlek önmagam helyett
Szeretlek változóban is
Szeretlek halkulóban is
Szeretlek búcsúzóban is


(Zorán)

2014. április 28., hétfő

Akit szeretsz...


Akit szeretsz, nemesíted, szépíted, segítsz neki méltóvá válni önmagához. Így vagy a gyerekeddel, de így kell, hogy legyen a pároddal is. Ha szereted, az egyetlen ember vagy, aki megmondhatja neki, hogy "elhagytad magadat, tessék följebb élni!" Ha szereted, tudod, hogy csak kívül gyenge, belül mégis erős, és csak kívül gyáva - belül bátor. Te vagy az egyedüli, aki megmondhatja neki, ha önmagához méltatlanul él, mert a szeretet: jogosítvány az őszinteséghez.
 


(Müller Péter)

Felettünk...


Felettünk fényes csillag égett,
s két csillag volt a két szemed...
beléje néztem: vissza-vissza nézett...
és biztatott és kérdezett.


(Wass Albert)

Nem tudhatja...


Magunkat emésztve, érzelmeket visszafojtva, teljesen felőrölve, össze-vissza kínlódva tekergetjük a szívünket, fáj, az biztos, de inkább ártunk neki, mert a másik nem tudhatja. Nem tudhatja, hogy mit érzel, hogy mire vágysz, hogy mennyire szeretnéd őt közelebb tudni magadhoz, hogy mit meg nem tennél érte, hogy mennyivel másabb lennél, ha ő lenne. De nincs. Közben meg ő ugyanezt éli át. Remegve, rettegve zárja be a szívét előtted és adja oda másnak, közben pedig csak rád vágyik, de nem kockáztat. Miért is tenné, hisz te sem mondasz semmit.


(Oravecz Nóra)

...egyszerűen szerelem...


...egyszerűen szerelem...

Egyetlen dolog van a világon, ami soha, senkit nem zavar... és ez a szerelem. Ez a bonyolult és összetett érzés, amit életünk során többször is van szerencsénk átélni, ami gyakran fáj, és mégis az egekig repít. Annyi érzésre haragszunk, de erre az egyre sosem. Szeretjük érezni, s amikor nincs, akkor mocskosul hiányzik... akár bevalljuk... akár nem.
Nincs a világon szebb érzés... és ezt mindenki elismeri. A költő, aki megénekli, a festő, ki megfesti, és a zeneszerző, ki megkomponálja... s mind-mind őszintén teszi. Mert a szerelemnek ódája, dallama, és színei vannak.
Pedig tulajdonképpen egy vacak kis izé...! ami meghatározhatatlan, megfoghatatlan, és megfejthetetlen. Emberi aggyal felfoghatatlan, jelentéktelen csöppnyi valami! Csupán egy furcsa, szorító érzés a gyomrodban, egy állandóan sajgó izgalom a szívedben, egy hullám... ami magával sodor, egy merülés... amely mélybe húz, egy villanás... mi elvakít, egy szárnyalás... mely az egekig emel. A szédülés, a forgás, a lebegés, az ájulat, a kábulat és a mámor... a vágy, a gyönyör és a kielégülés. Izgalom és nyugalom, egy selymes, simogató, elringató dallam... s egy hosszú, andalító tánc. Egy olyan életérzés, ami mindent maga mögé utasít... józan észt... s érveket. Észbontó, ködösítő, tompító, fájdalomcsillapító, kábító és mámorító...
Mégis egész életünkben ezt az érzést keressük... hol megtaláljuk... hol elveszítjük... de folyamatosan vágyunk rá, mert kell nekünk ez az apró micsoda...! micsoda...? egy csoda...! egy vacak kis izé... ami egyszerűen szerelem.


(pirospipacs)

Nem ragaszkodni...


Nem ragaszkodni, hanem
szeretni vágyom.
Nem aggódni, hanem félni akarok. 
Nyom nélkül élni, mint a felhők.
  Árnyékot cipelni, zivatart;
sodródni, szétomolni, hagyni, hogy végül
ragyogjon a nap.
 

(Babiczky Tibor)

Te akartad...


Új dallam zúg bennem, lázban égek,
tenni szeretnék valami szépet.
Várlak, gonosz az idő, nem halad,
ha nem vagy itt, üres a pillanat!
Mi ez? Tagadom! Futok előle,
mégis akarom! Hagyom, hogy teljék
benne kedve a sorsnak s neked.
Te akartad, hogy megszeresselek!


(Koosán Ildikó)

Nem mondom el neked...


Nem mondom el neked, mit élek meg igazán. Nem vagy hajlandó meghallgatni, mi zajlik le valójában bennem. Bosszankodom. Te félni kezdesz. Én lázadok. Te kontrollálsz. Én még inkább lázadok. Megerősíted a kontrollt. Robbanok. Megtorolsz... mondd csak, nem fáradtál bele ebbe az évszázadok óta tökéletesen szabályozott játékba? És ha meghallgatnánk egymást?


(Thomas D'Ansembourg)

Ideális esetben az Igazi...


Ideális esetben az Igazi olyan személy, akiről úgy gondoljuk, hogy büszkék lennénk rá, hogy ő a társunk, és ő is büszke lenne ránk. Olyan, aki által még jobban önmagunk lehetünk, mert ahelyett, hogy megfelelési kényszert vagy szorongást éreznénk mellette, inkább feloldódunk és meg merjük mutatni önmagunkat. Olyan valaki lehet erre alkalmas, aki valóban érdeklődik irántunk, és aki minket is érdekel.


(Almási Kitti)

Megyek utánad


Megyek utánad


Elbújhatsz előlem
az évek redői közt,
de megtalállak!
-hiába fedik
lényed jótékony
árnyak -
elárul mosolyod,
szemed csillogása,
egy árva sóhaj,
lépteid nesze...
nem jutsz messzire,
hisz` megyek
utánad...



(Gere Irén)

A belső érték számít csak...


A belső érték számít csak, az nem pótolható semmi öltözékkel, semmi múló csillogással.



(Szabó Magda)

2014. április 23., szerda

Mit az emberek így hívnak: szerelem...


Mit az emberek így hívnak: szerelem,
nem azt adom én neked,
de az áhitatot, mit rejt a szívem,
s mi megindítaná az eget -
a lepke vágyát a csillag után,
fényszomjat, mit érez az éj,
vágyat, mely a lét sötét kapuján
kiröppen az ég felé.



(Percy Bysshe)

Ezért vannak az álmaink


Ezért vannak az álmaink

 
Nagyon szeretek álmodozni, ábrándozni. Szeretek, mert minden alkalommal elrepít egy képzeletbeli világba. Ahol igazán önmagam vagyok, ahol felhőtlenül boldog lehetek. Pontosan úgy, ahogy szeretnék, akkor és addig, amikor és ameddig csak akarok, és azzal, akivel lenni akarok. Ott minden színes, nincsenek könnyek, csak mosoly és nevetés. Szinte hallom. Teljesen átérzem. Érzem az illatát, látom a csillogását annak a mesebeli világnak. Bárcsak meg tudnám mutatni mindenkinek! Aztán a valóság hirtelen felébreszt. Az olyan szomorú. De nem engedem el ezeket az álmokat, mindig velem vannak, itt a valóságban is. Ott vannak a gondolataimban, az érzéseimben, bent a lelkemben. Viszem őket magammal mindenhova. És egyszer majd elérek hozzájuk a valóságban is.

 


(Takács Kriszta)

Kit szeretünk igazán?


Kit szeretünk igazán? Akiben az álmunk és a valóságunk egybeesik. Ha szerelmes vagy, még álmodni sem tudsz magadnak valakit, akit jobban, mélyebben és erősebben szeretsz, mint őt. Ha álmodnál, csakis őt álmodnád. Az igazi szeretetben ugyanis az élet valósága és a lélek valósága egybeesik. A szeretetben fedésbe kerül az eszményi és a reális. Behunyod a szemed, s őt látod. Kinyitod, s őt látod. Elalszol, s vele álmodsz. Nincs jobb és vonzóbb és ismerősebb, mint ő.


(Müller Péter)

A szerelem: örök vágyódás...


A szerelem: örök vágyódás. Vágyódás a vágyra. Ha "csak" egyszerűen szeretlek, akkor a szó hétköznapi értelmében jó veled. Jó, hogy mellettem vagy, és ha elmész, nem hiányzol, mert tudom, hogy előbb-utóbb visszajössz, de ha "szerelmes" vagyo
k beléd, akkor nemcsak jó veled, de szenvedek is a hiányod miatt. Elérhetetlen vagy.
Hiába mohó ölelés, szeretkezés, csók, elfáradok és elalszom, de amikor felébredek, megint hiányzol. Az "enyém vagy" érzése csak egy átsuhanó pillanat élménye. Nem lehetsz az enyém, és én se a tiéd. Mindig sóvárgunk egymásra.
Ilyenkor sejtjük meg, hogy a szerelem egy transzcendens élmény. Eggyé tenni a kettőt - lehetetlen. Nem igazi szerelem az, amelyben nincsen szenvedés. Csak az tud nagyon boldog lenni, aki nagyon boldogtalan is tud lenni. A kettő együtt jár.


(Müller Péter)

Menekülnél...


Amíg nem vagy szerelmes, sohasem érzed, hogy félember vagy, hogy hiányzik belőled valaki! Örökké rá gondolsz, neki üzensz, gondolatban vele vagy. Valaki - egy másik ember! - viszi magával a boldogságodat, a nyugalmadat, az örömödet, a lelke
det, de még az életed értelmét is.
Sohasem kellett ilyen intenzíven egy másik ember, hogy nem tudsz nélküle létezni! Tegnap még nem is ismerted. Egész jól elvoltál nélküle, most meg nem megy!
Most, hogy nem a tiéd, hogy hiányzik, mint a letépett félkarod, döbbensz rá, hogy a magányod köré épített erős várad: homokvár. Menekülnél vissza - de nem lehet. Összedőlt, összedöntötte.


(Müller Péter)

Ne akard...


Ne akard, hogy úgy szeressen, ahogyan te szereted őt. Lehet, hogy semmit sem érnél vele. Lehet, hogy te sem tudod igazán, hogy mit érzel. Lehet, hogy csak valaminek a hiányát akarod pótolni. Ne akard, hogy ezt kapd vissza. Engedd el az elvárásokat. Sodródj. Ne azért szeresd, hogy majd ő ugyanazt adja vissza. (...) Hagyd, hogy úgy szeressen, ahogyan neki jó. Hagyd, hogy végigjárja az utat a maga tempójában a szívedig.


(Oravecz Nóra)

2014. április 22., kedd

11 sor valamiről


11 sor valamiről


Lassan bontja szirmait a titok. Mélyen a felszín alatt virágzik, színe az idő, illata az Isten. Bár minden emberben van gyökere, kinyílni kevesen hagyják. Pedig, ha nem engeded kivirágozni a lelked, sosem leszel több a másik szemében tükröződő önmagadnál. Egy szubjektív felszín. Nő. Férfi. Egy érzés, egy mozdulat, egy fogalom, kinek mi. De az nem te vagy, hanem csak amit a másik megtalált benned magából. Hisz, amit még nem tapasztaltunk meg, nem éreztünk át, az számunkra igazából nincs is. A dolgok létezése a bennünk való születésükhöz kötött. Ezek a szirmok.
A szerelem kíváncsi a virágra is. A baj csak az, hogy nincs két egyforma virág. Kereshetünk egy hasonló árnyalatút, de be kell érnünk ennyivel. Sosem találhatod meg a lelked másban, de ha megérted önmagadban, talán az lesz a legnagyobb titok és a legnagyobb csoda, mely csak az Istennek természetes.



(Áfonya)

Tovatűnő mosolyodban


Tovatűnő mosolyodban


Csak átfut rajtam a tekinteted, de a másodperc abban a törtrészében, mikor a szememben időzöl, teljes lényeddel ott vagy és tudom maradnál tovább is, csak nem mersz. Mintha attól félnél, hogy belém szeretsz.
Rám nézel, s közben mindig kinyitod lelkednek egy-egy ablakát, de arra már nem hagysz időt, hogy közelebb hajolva saját tükörképemen kívül mást is láthassak.

Rezgések

Hogy-hogy nem mellettem ülsz. Bőröd egy röpke pillanatig a bőrömhöz ér.
Persze
ez véletlen
mellékes
senki nem látta
és mégis: már megérte reggel felkelni. Micsoda bolondság!
Nem: ez halálosan komoly.
Épp csak átszalad rajtam az a leírhatatlan borzongás, talán ha egy másodpercig tart...több hónapja őrzöm és éltet ez az emlék.

Bók

Ritkán, de kitüntettél vele. Visszhangjuk végtelen.

Magány

A közös négyzetméterek összetartó ereje megnő és egyre gyakrabban találkozunk össze. Tudom rólad, hogy kedvelsz és te is tudod, hogy én is kedvellek, szeretettel bánunk egymással, barátságosan, de kicsit megkötözve. Én a szívem száját tapasztom be, nehogy elszólja magát, te pedig továbbra is tartod a három lépésről immár egyre csökkentett távolságot.
Általában távolról figyellek, mint anya féltve őrzött gyermekét.
Beszélsz, nevetsz. Szórakoztató vagy.
Hallgatsz, bambulsz. Máshol vagy.
Futsz, kosarazol. Béna vagy:)
Szervezkedsz, kiabálsz. Erős vagy.
Felém nézel.
Messze vagy.


Az az igazság, hogy egyre halványulsz. Kétségbeesetten keresem a nyomaid, de a bőröm gyorsabban felejt, a képek homályosodnak. Nem akarlak újrafesteni, kiszínezni a körvonalakat, mert az már nem valóság. Elég volt már az álmokból, én az unalmas mindennapokat, az igazságot akarom.
Veled.
Tudom, hogy találkozunk még és azért is megpróbálom a valóságba rángatni az álmaim.
Ha az én titkom vagy, ígérem, megfejtlek.


 

(Áfonya)

Csendjeink


Csendjeink


Ne hidd el a lélek csendjeit,
Ha hallod, hozzád mindig beszél.
Én nem szólok, az ajkam csendje itt
Elhalad, mint a búcsúzó szél.
A szám hallgat. A lelkem beszél.

A lélek csendjeit te el ne hidd,
Míg hall a szíved a hallgatáson át,
Szól a szem, és benne fény vakít,
Lásd e néma szavak táborát!
A szem beszél a hallgatáson át.

A lélek csendjeit én sem hiszem,
A néma beszéd még bizalmasabb,
Mert a csendben eléd a szívem teszem,
S e pillanat néha mindennél többet ad.
A hallgatás mindig bizalmasabb.



(Miléna)

"Az élet dal-énekeld!"




"Az élet dal-énekeld!"


Néha elkap az öröm: )
Egyszerűen kézen fog és táncba visz. Forgat, pörget és felemel, hopp! Akár egy örvény, úgy kavarog bennem a boldogság, melynek forrása maga a létezés.
Élek!!
Akaratommal mozgatni tudok egy csodás gépezetet, melyben a lelkem otthonra talált és testem minden apró sejtje azon fáradozik, hogy megőrizze nekem ezt a lakhelyet. Milliónyi összetevőm rendszerének harmóniája tart egyben, részekből állok, mégis egész vagyok. Hát nem hihetetlen?
Ráadásul nem csak fizikai értelemben létezem, hisz a lélek megfoghatatlan. Szárnyain bejárhatom a mindenséget; akár egy szempillantás alatt zsebre vághatom a világot! Nincsenek határok, törvények, szabályok. Szabadság, határtalan szabadság!
Csak nevetek.
Szívből és őszintén.
Hallgatom a napsugarak énekét és velük dúdolok. Mosolygok az emberekre, akik nem értik, honnan ez a jókedv? Bárcsak elmondhatnám nekik! "Emberek, ne csak nézzetek, lássatok! Hisz ott van az orrotok előtt az az agyonhajszolt boldogság, maga az élet! Nagyobb ajándékot hogyan is kaphatnánk nap, mint nap?" Bárcsak elmondhatnám...De csak egy mosolyt küldhetek...
Vajon te visszamosolyognál rám?



(Áfonya)

AZ "AKKOR" MOST VAN!


Az életünk: gyöngysor. Minden nap és minden óra egy-egy gyöngy rajta. Ha nem ragyog külön-külön mindegyik, vacak lesz az életed. Azt várni, hogy a holnap vagy a holnapután megváltja a jelenedet, hamis reménység és önbecsapás. Mert holnapután már újra várod a holnapot, és holnap a jövő hónapot és évet - ha nem tudsz teljes szívvel és lélekkel jelen lenni, soha nem jön el a beteljesülés. AZ "AKKOR" MOST VAN! Hidd el!
Nem azért élsz, hogy túljuss valamin, hanem azért, hogy élj, és gyönyörködj a pillanatban. Lépj ki a mókuskerékből. Fújd ki magad. "Ne aggodalmaskodj a holnap felől!" - mondja Jézus. Mert látja, hogy örökösen aggódsz valamiért. Nincs jelened. Nem éled, hanem végigvárod és aggódod az életedet. Ne tedd!


(Müller Péter)

2014. április 19., szombat

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!



Egy kis nyuszi megérkezett hozott neked üzenetet:
Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Itt vagyok...


Itt vagyok, és szeretlek. Mindig is szerettelek, és mindig is szeretni foglak. Mindig rád gondoltam, magam előtt láttam az arcod minden pillanatban, amíg távol voltam. Amikor azt mondtam, hogy már nem akarlak, az a legsötétebb szentségtörés volt.


(Stephenie Meyer)

Tudd... holnap is Szeretlek!


Tudd... holnap is Szeretlek!


Álom lebben,
lopakodik az éj ködén át,
az együttlét varázsa a lelkemig hatol.
Ábrándos sóhajok
a szavak kertjében,
gyengéd, mámorító
csókod még ringat,
a pajkosan mosolygó
hajnali fényben valahol.

Szomorú szemedben
tengernyi fény csillan,
érzem a búcsú neked is fáj...
Karjaidban, szelíd ölelésben,
hol a hűség romlatlan fénye
nekünk ragyog,
vágyakozó kéj fodrozza
még az éjszaka szirmát,
s csendes sóhajom,
hallhatod.

Lehunyom szemem...
kezed bársonya simít,
s a szerelem mosolya
lelkembe lopózva,
szétszórja apró kincseit...
Még itt vagy, s máris hiányzol...
a gyönyör ajtajában elszenderülve,
a meghitt pillanat,
szenvedélytől ittasan táncol.

Tudd... holnap is Szeretlek!.
Osonj álmaim egén...
szárnyaljon lelkünk a szerelem
tündöklő fellegén,
hol a csend és nyugalom
kéz a kézben jár,
hol az öröklét fénye,
megannyi picinyke csoda,
vágyaink végtelen vonzásában
szívemnek, szíved... örökre otthona.


(György Viktória Klára)

A lélek vágyik arra...


A szerelmes ölelésben nem csak a test vesz részt. Nem csak testi vágy él benne, hanem a lélek vágya is. A lélek vágyik arra, hogy a testek ölelésében teljesedjen ki a szerelem. Szerelem nélkül megérinteni a másik testét, eggyé válni vele olyan, mint egy gyönyörű torta cukor nélkül. Az adja meg az alapját, értelmét, amitől torta a torta. Az édes ízt. Az ölelés édes ízét, a lelkek közötti szeretet a szerelem adja.


(Csitáry-Hock Tamás)

2014. április 16., szerda

Tavasz


Tavasz

A tél mély álma véget ért,
a tavasz kinyitja végre ablakát,
nesztelen fuvallat suhan a réteken,
s elhinti a virágmezők illatát.
Tündököl egy varázs,
a lélek fényárba öltözött,
ringatózik csodás madárdallal,
s zümmögő méhek raja zsong
a rügyező fák között.
Virágízű szellő simogatja
a lombosodó fákat,
vidám táncot járnak az
éledő fűszálak.
Megújul az érzés
az emberi szívekben,
s kiteljesedik boldog szerelemben.
Szivárvány csillan
a holdfény leheletfinom szálain,
s tündököl a természet
a nappal színesre
festett vásznain.
Ragyog a napsütés
a hajnal hozta,
harmatos pázsiton,
virul a határ is
a fényözönben fürdő
bársonyos balkonon.
Virágtengerré lesz
e földi éden,
gondolat szárnyán
üzen a remény,
a vágyak remegve osonnak,
s beteljesül az áhított
várva-várt holnap.
A tavasz bűvös muzsikája
mindenkihez elér,
szétszórja mosolyát,
s az évszakok csodája
beragyogja mindenki
lelkét és otthonát.



(György Viktória Klára)

Szeretlek...


Szeretlek...


Szeretlek...

Most is érzem
gyengéd ölelésed.
Hozzád bújva, nincsenek
fájó percek s órák...
Angyalod leszek,
mindig vigyázok rád!
Szeretlek... öröm
minden pillanat,
mikor sóhajod
simítja arcomat.
S ha csókomra
csókod a válasz,
tudom, Te is szeretsz,
nálam viszonzást találhatsz...
Szeretlek... nagyon... nagyon...
Ölelésem most
csendben itt hagyom,
várok rád,
még meg nem érkezel,
az élet Te vagy nekem
és leszel...
Szeretlek, Kedvesem, örökre...
hisz általad vagyok szeretve!


(György Viktória Klára)

Te meg én...


Te meg én...

Egy boldog új nap ébred szenderegve,
harmattal szőtt a bársonyos reggel...
Aléltan sóhajt a vágy,
lelkeink szelíd dallama dúdolja,
kincset talált...
A bánat percei tovaszálltak,
vége a könnyízű éjszakáknak.
Picinyke szikra csillan bensőm rejtekén,
fény szárnyain suhan egy érzés,
szívem már jó helyen...
boldogan megpihen...
Álmaim gyöngyfüzérként függtek az éj tavában,
már nem keresem, benned megtaláltam...
Te vagy a tiszta forrásom,
melyben megmártózik a remény,
hol édes a fájdalom,
s gyengéd sóhajjal ölel a fény.
Ringass el, altass el,
az alkony csöndjében
édes varázst lehelsz csókoddal felém,
csillagfénnyel szőtt utunkon,
a szerelem gyöngysorát szórjuk szét

Te meg én...



(György Viktória Klára)

Hallgass a szívedre


Hallgass a szívedre

Az éj pamlagán pihen álmom,
a legszebb pillanat
még varázsra vár,
a láthatatlan érzések
festette vásznon
szerető kezemre kezed
talán még rátalál.
Kedves... elengedlek...
hiányod betölti a perceket.
Lelked szabadon szárnyalhat,
s ha boldogságra lelsz
hallgass a szívedre,
mikor igennel felelsz.
Lelkeink között
szivárványhíd ragyog,
csak mi látjuk,
s az éj milliónyi gyöngye,
a csillagok.
Ne rejtsd el aki vagy,
érezd, láthatatlan kéz simogat.
Nélküled a jövő
magányos napokat sző.
Nem csak gondolat vagy
szavakba zárva,
s örömkönnycsepp
a fájdalom taván,
álmaink gyöngyfüzérként függnek
a végtelen fénylő habjain,
s beragyogja a holdfényes
csillagóceán.
 

(György Viktória Klára)

Egyszer majd nem tűnik el...


Egyszer majd nem tűnik el. Egyszer majd marad. Akkor majd a tiéd lesz. Addig élvezd azt, amit kapsz. Hagyd. Engedd el. Ne ragaszkodj hozzá, akármennyire is megérint. Mert lesz, amikor a semmiből kerül elő. Meglátod, és nem érted. Nem érted, hogy eddig hogy gondolhattad, hogy az életed teljes. Nem. Nem volt az. Az a tekintet teszi azzá. Az, amelyik úgy néz rád, hogy elhiszed, valójában tényleg nincs lehetetlen. Az, ami minden kaput megnyit előtted csupán azzal, hogy hitet áraszt. Van ilyen. De tudni kell elengedni. Meg kell tanulni bízni abban, hogy amikor el kell jönnie el fog jönni. Ha ő, akkor ő, ha nem, akkor nem. De legalább az Élet minden alkalommal bizonyítja, hogy vannak még lángok. Olyanok, amiket mások meg sem tapasztalnak. Teljesen mindegy, hogy egyetlen órára, vagy évek tucatjára kapod meg. Csak az számít, hogy legyél jelen a pillanatban, és élvezd. Vedd el azt, amit ad, és add azt, amire szüksége van. Tudod. Ha hozzád van kötve, akkor akármit csinálsz, úgyis visszatér.


(Oravecz Nóra)

A férfi, aki vonz engem...


A férfi, aki vonz engem, lehet magas vagy alacsony, szőke vagy barna, jóképű vagy kevésbé jóképű. A vonzó külső egymagában nem feltétlenül van hatással rám. Ha egy férfi rendelkezik azzal a meghatározhatatlan tulajdonsággal, amelyet nem tudok másként hívni, mint "melegség" vagy "vonzerő", akkor jól fogom érezni magam mellette.

(Audrey Hepburn)

Mellette lenni...


Mellette lenni, menni előre, csinálni, élni, boldogan, kéz a kézben. Nem felállni, nem feladni, de szeretni, csak annyira, amennyire kell. Nem túlzásba vinni, megölelni, átkarolni, de csak annyira, ami nem fojtja meg. Odafigyelni, nem megölni, szárnyalni hagyni, mert aki a tiéd, az úgyis visszarepül, hiszen tudja, nálad jobbat úgysem találhat. Vagyis de, találhat. Tudod mit. Találjon is. Akit vinni tudnak, azt vigyék is, mert köze nincs hozzád, és az csak azt jelenti, hogy még ettől is jobbat kapsz majd. Egyszer, valamikor. Lehet, hogy nem most, de addig is élvezd, hogy szórakoztatnak. Mert bizony fognak.


(Oravecz Nóra)

Nyújtsd ki a kezed...


Nyújtsd ki a kezed, és mondd meg a másiknak, hogy mit jelent a számodra. Mert mire eldöntöd, hogy melyik a megfelelő időpont, már túl késő lehet.

 

(Teréz Anya)

Szemedben...


Szemedben...

Annyira erősen érezlek, elég csak egy röpke gondolat, elég csak egy pillanatra felidéznem szemeid varázsát, és máris velem vagy, érezlek Téged bennem. Ahogy rám néztél, ahogy rám nézel, feltárul az egész Világ, az egész Univerzum, s én szinte úszom benne, Benned, Veled a Világmindenségben. Lehet hó, lehet fagy, ha elém tárul szemed tüze, elolvadom a hőségtől egy szempillantás alatt. Csak kérlek, ne fordulj el még, ne vedd le szemed az enyémről, csak nézz engem, és mondd meg őszintén, mit látsz benne, bennem, a Világegyetemben, az Univerzumban? Mit? Megsúgom, mert úgysem mered kimondani. Minket látsz, ahogy egybeolvadva, ölelkezve, szeretve lebegünk, hol nincs sem idő, sem tér, csak csodák vannak. Nekem Te vagy a Csoda, Te vagy a Létezés, minden, amim van, csakis Neked köszönhetem, hisz maga a létezésem sem létezne nélküled!



(Takács Kriszta
)

Ikerláng érzés


Ikerláng érzés


Tudd, hogy mindig az első megérzés az Igazi. Ha nem fogadjuk el, hanem megpróbáljuk felülírni, az már csak agyunk szüleménye lesz, nem pedig megérzés, nem a szív szava, tehát nem valós.

Lehet, hogy azt hiszed, jó helyen vagy, úgy érzed, boldog vagy, ideig-óráig jól érzed magad abban a világban, amit választottál, de mélyen belül érzed, máshol, másvalaki mellett lenne a helyed. Vannak tiszta pillanatok, amolyan bevillanások, hogy az, akit választottál, idegen számodra, a másik pillanatban már csodálkozol rajta, hogy is gondolhattad ezt, de mélyen belül érzed, hogy valami nem stimmel, valami nem az igazi, valami vagy valaki folyton hiányzik. Egy idő után ráébredsz, hogy igen, azok a bevillanások a valódi érzések. Azt is tudod, hogy lelked már találkozott azzal a lélekkel, akivel egy egész vagy. Az első pillanatban érezted, hogy ő az, és ő is érezte, hogy te vagy, mégis, ahogy már annyiszor, ebben az életben is különvált utatok. Honnan tudod, hogy ő az? Onnan, hogy bent érzed őt, ott, ahol a lelked van. Ha befelé figyelsz, megérzed. Onnan, hogy ő a távolból is megérzi, ha szomorú vagy. Mert ő épp abban a percben hív, amikor készülsz szétesni, és pillanatok alatt összerak. Mert neki fontos vagy, bárhogy is alakul most épp az életetek, mindig fontos vagy neki, mindig melletted áll, még a távolból is. Mert ő mindig megosztja veled az érzéseit, az életét, ahogy te is megosztod vele a tiédet. Mert senki nem ismer téged annyira, mint amennyire ő ismer, és ez fordítva is így van. Mert tudod, biztosan érzed, hogy hozzád tartozik, soha nem fogod elveszíteni. Mert benned él, benned lüktet, ha akarod, ha nem, mindig veled van. Soha senki és semmi nem tud benneteket szétválasztani egymástól, mert belőled nem lehet kitépni, ahogy téged sem belőle, hisz egyek vagytok.

Ha eljön az idő, hogy együtt legyetek fizikálisan is, ha nem, az érzés néha tompul ugyan, de soha nem fog megszűnni, vibrál szüntelen. Néha látod ezt a vibrálást, néha láthatatlan, de ott van. Ott van, és valós. Igazi, olyannyira, hogy soha nem lesz igazibb nála semmi, sem ebben az életben, sem egy másikban.


(Takács Kriszta)

Csepregi Éva-Száll a dal

2014. április 12., szombat

Szerelmed zene...

 

Szerelmed zene,

bennem zeng egyre...
Elvehetetlen
e szeretetteljes jelen.



(Simon András)

Mennyire szeretsz?


Mennyire szeretsz?

Azt kérded mennyire szeretlek?


Létezhet-e part tenger nélkül,
mikor apályra dagály térül?
Az út megy balra, ha nincs jobbra?
Felkél a Nap, ha nincs éjszaka?
Ember sorsa fordul, de merre?
Hová tűnsz mellőlem reggelre?
Szeresselek, mint sót az ember?
Mint szellő alatt ring a tenger?
Vagy mint a költők a szép szavakat?

Írnék még, de szavam elakad.
Szüntelen vágyom, veled legyek.

Azt kérded mennyire szeretlek?
Ó, nagyon - csak ennyit rebegek.


(Rika Fabbro)

lennék


lennék


fuvallatban pihe

szavaidban ige
tavaszi kikelet
árnyékkép melletted
szélben csak szellőcske
arcodat érintve
napsugárban a fény
hűségedben erény
fütty a madárdalban
levélke avarban
virágban illatár
hideg télben a nyár
éjszakádban hajnal
óvó finom karral
szívedben bizzsenés
gondburkodon a rés
szemedben ragyogás
imádban az áldás
s örök vendég lennék


(Rika Fabbro)

Vajon mikor...?


Vajon mikor látja meg egymást két ember valójában? Mikor nem csak a felszínt veszi észre, hanem a pillantásuk mélyebbre hatol. Mikor két ember egymásra néz, még közel sem egymást látja. Hogy hányszor kell egymásra nézni, mire valamelyest fogalmat nyerünk a másik mélyében lappangó valóságból, azt nem lehet megmondani. De lesz, aki soha egy szemernyit sem fog megismerni bennünket, hiába él le mellettünk egy fél életet, és lesz másvalaki, aki egyetlen pillantásával lelkünk fenekére hatol, és ott otthonosan közlekedik, de ez ritka.
Minden tekintet, minden hang, szó és mozdulat elárul rólunk valamit. Mint a zongorának minden leütött hangja titkot árul el, mégsem elég ismerni minden egyes hangot, ami sorjában következik, attól a hangzatok variációja még megismerhetetlenül végtelen.
Hiába ismerjük valakinek a gesztusait, szavajárását egy-egy helyzetben, ezeket keverve, elegyítve, felbontva és megszorozva, mint ahogyan az élet, a sors teszi szükségessé, ezek úgy szolgáltatnak rólunk új és új információt és mutatnak valami mást. És mint a zongorán, az életben is lehet, néha kell is olyat játszani, ami még nincs, valami újat.
Ahogy tapasztalunk, fejlődünk változunk mi és velünk minden. Aki azt hitte, ismer bennünket, már nem ismer, és ismeretlen emberek kezdenek megismerni.


(Szeréni S. Péter)

Mióta


Mióta

Mióta pislákolt bennem szerelmed?
Mikor gyúlt a láng,
hol a pillanat, min a vágy szikrát vetett?
Mikor láttam meg, mit szánt,
adott a sors Veled?

Szavaim mikor váltak vallomássá nyelvemen,
s bújtak meg hajadban száliránt?
Hol néztem elveszve szemedbe,
vágyva közeled tovább, s tovább,
nem eresztve el.

Szívem hol ismert fel,
éjemből kilépve?
Mikor vágyott ölelni
úgy, ahogy eddig nem tudott,
engedve önömnek dobbanni láncok nélkül?

Tán szerelmed végig itt lakott,
szabadított fel végül.


(Orbán Gyula)

Bocsánatot kérni...


Bocsánatot kérni valakitől bonyolult dolog, kényes kötéltánc a dacos büszkeség és a könnyes bűnbánat között, és ha nem nyílunk meg teljesen a másiknak, minden bocsánatkérés üresnek, hamisnak hangzik.


(Paul Auster)