Susanne: Csak úgy ölelj...

Susanne: Csak úgy ölelj...

Csak úgy ölelj még, mint az utolsó nap,
hogy izzó maradjon minden pillanat,
mint mikor az éj öleli puhán át,
a hajnalban ébredő madár dalát,

csak úgy, mintha zsebedbe tennél kedves,
hogy édes rabodként veled lehessek,
úgy, hogy sohase féljek, hogy elhallgat
a fülembe dúdoló kicsiny harang,

apró részleteket kapok minden nap,
néhány szót, finom érintést, mely marad,
s ha messze kell mennem, feléd tévedek,
a vágy hozzád vezet, veled élhetek,

 

hát mindig legyen egy-egy apró darab,
mely egész lesz a múló napok alatt
csak úgy ölelj még, mint az utolsó nap,
hogy izzó maradjon minden pillanat.