'' Lecsukod a szemed és érzed őt. A gyengédségét, az illatát... ahogy a hajadba túrt... felejthetetlen. Mintha nem is te lettél volna, de most újra álmodod azokat a perceket. Azokat, amikor minden olyan tökéletes volt. Átéled újra és újra és újra... teljes szívvel rá vagy hangolódva, beleremeg minden kis porcikád... érzed, hogy hozzá tartozol... teljesen. Ő az, aki olvas a gondolataidban, magához húz, és a füledbe suttogja, hogy melletted van és vigyáz rád. Aztán... egyszer minden álomnak vége szakad... és rájössz, hogy mindez merengés arról, ami lehetne... ami lehetett volna, de még sincs... főként arról, amire vágytál, amire vágysz... de nincs.... és soha nem is lesz! ''
(Cservik Andrea)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése