Kart karba öltve jár a vágyunk a fák között, az éj fátyla alatt. A te vágyad és az én vágyam. Egyedül csak a szerelem tudja, mi a fájdalom, a lélekig hatoló fájdalom. Csakis a szerencsések tudhatják, hogy a szerelem a boldogság is: amikor két lélek egyesül az ölelésben és együtt élnek tovább, és szűnnek meg létezni. Megbonthatatlan egység, szerelem a halálig. Ez a legszebb, a legszebb érzés, nem hagyni el egymást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése