Hóesésben.

Esik a hó, varázsló jár a tájon,
Fehér lesz még a madár is az ágon.
Csodás ez a táj és Rád gondolok én,
Szinte látlak, szemedben csillan a fény.

Látlak, mint akkor, hogy szaladtál felém.
Csak kérdeztem; ez igaz, Ő az enyém?
Éreztem, velem leszel mindörökre,
Ott volt szememben boldogságom könnye.

Boldogság. Veled én ma is az vagyok.
Érzem, jó élni - ha csak Rád gondolok,
Valahol bent a lelkem is felderül.
Csodás lényed hadd bírjam egyedül.

Egyedül. Veled. Így érdemes élni.
Sok boldog évet merek még remélni.
Sok évet, hisz előttünk áll az élet -
Hiszem kedves, hogy együtt élhetjük meg.


(Murzsa András Dr.)