László Klára: Vonzás

László Klára:

Vonzás

Mágnesként vonzottál...
egy pillanat alatt lettem rabbá.
Nem védekeztem, nem akartam,
feleslegesek voltak a szavak.
Szemünk mindent felperzselt,
feszülő húrok bilinccsé lettek.
Egész lényem várakozás volt,
a szél is a szerelemről dalolt.
Már nem számított az idő...
Az sem, hogy múlik... szalad,
Ez az érzelem oly perzselő,
mosolyogtál, édes zenét hallottam.
Közeledtünk egymáshoz. csendben,
lassan mozdultunk... Egyszerre,
a világnak nem voltak szögletei,
megnyugtatóan legömbölyödtek...