William Cullen Bryant:November
Távozó nap, még egy utolsó mosolyt adj!
A párán, ködön át, egy víg mosoly még átköszön
Mielőtt megfagy a föld s a szél tombolni kezd
És a meztelen mezőt szitáló hó teríti be.
Még egy mosolyt a barna hegyeknek, a csupasz fáknak
A zord szikláknak, melyek nyáron füstöt pipálnak
És a szép kék enciánnak, mely utolsónak maradt
S most a szélben egyedül bólogat, magányosan.
Még jön pár fényes nap, méhecske döng
S zümmögve repül a sövény mellett tova,
A barnásra fakult réten tücsök ciripel,
S az emberek arcukat fürdetik e kései sugárban.
Még egy gazdag mosolyt, aztán jöhetnek
A sötét napok, a szelek s a tél metsző fagya.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése