Érezve, tapintva...
Úgy
kell (kellene) járnunk az életben, megalkuvás nélkül, szigorú örömmel,
mintha utoljára járnánk ezen az úton: nem a halál gondolatával, hanem az
élet ízét ízlelgetve, habzsolva és tobzódva a percenként múló, de
pillanatonként újraszülető élményekben. Érezve, tapintva minden
mozzanatát. Nem a búcsúzó bánatával, hanem az érkező friss örömével.
(Hankiss János)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése