Dobay Ferenc:
A lélek csendje
A lélek csendje az,
ha lelked kibomlik,
mint nyíló virág,
és vakító fény leszel,
s minden lény téged keres,
hozzád bújnak
a törött szárnyú emberek,
és nevetésed lesik.
A lélek csendje az,
ha élvezed,
hogy te vagy magad,
magadba bújva átadod
mindazt, mi benned oly csodás,
s csak te tudtál róla eddig.
A lélek csendje az,
mi benned is
virágoskertet ültet,
s mint jó kertész, hát gondozod,
mit néked a teremtő
s e világ átadott.
Legyen hát lelked nyugodt,
kedves és kívánatos,
a lélek csendje az,
mit neked az élet adott.
ha lelked kibomlik,
mint nyíló virág,
és vakító fény leszel,
s minden lény téged keres,
hozzád bújnak
a törött szárnyú emberek,
és nevetésed lesik.
A lélek csendje az,
ha élvezed,
hogy te vagy magad,
magadba bújva átadod
mindazt, mi benned oly csodás,
s csak te tudtál róla eddig.
A lélek csendje az,
mi benned is
virágoskertet ültet,
s mint jó kertész, hát gondozod,
mit néked a teremtő
s e világ átadott.
Legyen hát lelked nyugodt,
kedves és kívánatos,
a lélek csendje az,
mit neked az élet adott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése