A lelkünk...
Friss,
hűvösebb szellő legyintette meg a homlokomat, és úgy éreztem, mintha
valahol messze, egy vad, elhagyatott tájon mi ketten találkoztunk volna.
A lelkünk bizonyára találkozott is. (...) A lelkeknek ez a találkozása
sokkal megrendítőbb és megmagyarázhatatlanabb, semhogy beszélni lehetne
róla.
(Charlotte Bronte)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése