Moretti Gemma:
Még néhány évszakot
Ősz vég, télelő,
gyermekkedvem jöjj elő,
elindulok erdőt járni,
őszi fákat megcsodálni.
Az erdő most legpompásabb
ruhájában díszeleg,
ékesítik skarlátvörös,
sárga, bíbor levelek.
Világol mint csodalámpa
őszi lombok kavalkádja.
Jaj, eltűnt a kék ég selyme,
összetépték vad szelek,
felettem a szürke égbolt
esőt, havat rejteget.
Varjú károg kárörvendőn,
- biztatgatom lelkemet -
settenkedő, borús felhők
meg ne félemlítsenek.
Ősz vég, télelő,
deret, fagyot kedvelő,
lehullnak a színes lombok
zúzmarás lesz minden ág,
lehullik az első hó is,
megint szép lesz a világ.
Gyermekkedvem újra éled,
könnyű lábbal hóban lépked,
mindig tovább és tovább …
tán a tavaszt is elérem,
s az Urat, ki gondviselőm,
szíves szóval arra kérem:
ajándékozzon, ha lehet,
még néhány évszakot nékem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése