Szeretlek...

Egymás mellett álltunk az utcán,
a világ szinte néma volt,
ebben a félelmetes csendben
csak szívünk dalolt.

Néztük egymást, mint két idegen,
nem volt még szó, sem kézfogás,
szemünkben furcsa tűz égett,
ez volt a legszebb vallomás.

Még nem tudtuk, mit érez a másik,
mi az, mi szívünkben ég,
csend volt mindenütt, s mi
hallottuk a gyönyörű zenét.

Szívünk dalolt a szerelemről,
a csend lágyan körülfogott,
szó nélkül kértük Istent,
legyünk mi ketten boldogok.

Csak álltunk egy percig némán,
a csillagok fényesebbek lettek,
lassan megöleltük egymást,
s fülembe súgtad: szeretlek.



(Gál Mária)