2013. augusztus 25., vasárnap

Osho: Szerelem, szabadság, egyedüllét


Osho: Szerelem, szabadság, egyedüllét


A szerelem az élet legnagyobb kísérlete, és akik anélkül élnek, hogy a szerelemmel kísérleteznének, sosem fogják megtudni, mi is az élet. Örökké a felszínen maradnak anélkül, hogy leereszkednének a mélybe. A kiindulópont önmagad szeretete kell, legyen. Mindenki ismeri a mondást, hogy "aki nem szereti önmagát, másokat sem tud szeretni", mert a részleteket tekintve talán vannak köztünk különbségek, de alapvetően ugyanannak az egy természetnek a részei vagyunk. Ha szeretet születik benned önmagad iránt, lesz mit megosztanod a pároddal. A valódi cél azonban a lényedben végbemenő végső, misztikus egyesülés, hogy ne légy rabja egyetlen nőnek vagy férfinak sem. Azáltal, hogy találkozol a külső nővel, a külső férfival, hogy valóban szereted, lépésről lépésre megláthatod a nőt, illetve a férfit, aki benned él. A külső nő csupán egy út a belső nőhöz; ahogyan a külső férfi is csak egy út a belső férfihez. Ha rátalálsz erre a belső nőre, illetve férfira, megszabadulsz függőségedtől, amely a külvilághoz köt.

A szabadság az ember legbensőbb lényege. Szabadon meg kell élned vágyaidat, legerőteljesebb energiádat, a szexualitást is, így életed közepére érve meghaladhatod, s ezzel képessé válhatsz arra, hogy egyedül is boldog legyél. Hiszen bármit is teszel, egyedül vagy, mert ez a természetes állapotod: egyedül születtél, és egymagad is fogsz meghalni. A köztes időben elfoglalod magad mindenfélével, hogy ne kelljen szembenézned a ténnyel: egyedül vagy. Ám ha szabadon megéled és megismered önmagad, felébred benned a végtelen szeretet, és egyedülléted sem üres magány lesz többé, hanem tartalmas, örömteli állapot, amelyen – ha úgy adódik – szívesen osztozol embertársaiddal.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése