Nem létezett más...
Nem
létezett más, csupán ő meg én, a szél, a tenger moraja, és a gyönyör,
hogy a karjában lehetek. Mintha egész életemben csak arra vártam, csak
azért éltem, álmodtam, aludtam, ettem és lélegeztem volna, hogy e
pillanat ütötte résen át kikukucskálhassak az élet végtelen folyamából.
Még ha száz évig élnék is, az sem érne fel ezzel a röpke, időtlen
élménnyel.
(Nora Roberts)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése