2013. július 29., hétfő

Moretti Gemma: Nyitott szívvel


Moretti Gemma:
Nyitott szívvel

 
Igen, az kellene:
nyitottabb szívvel élni,
s egymásban bízni lenne jó.
Változik minden körülöttünk,
sorsunk is változó.
Az élet szeszélyes; néha szép,
máskor gonosz arcát mutatja,
a jót ingyen csak ritkán adja,
meg kell küzdeni érte,
szükség van türelemre,
alázatra és szelídségre.
Igen, az kellene,
hogy vigyázzunk egymásra,
mert nem könnyű az élet.
Szeress, segíts óvatosan,
oly törékeny a lélek.
Vannak borúsabb, felhős,
és napfényes szép napok,
s mire lelkedben felnősz
akkor ráébredsz, tudhatod,
mi az, amit nem érdemes,
és mit fontos észrevenned,
ha látod, hogy segíthetsz
megérzed, mit kell tenned.
Igen, így kellene:
nyitottabb szívvel élni,
úgy adni jó szót, szeretetet,
hogy azt ne kelljen kérni.
És több lenne a mosoly,
a jó szó, amire vágyunk.
Megbékélnénk a világgal,
és nyugodt lenne álmunk.

Nem létezett más...


Nem létezett más, csupán ő meg én, a szél, a tenger moraja, és a gyönyör, hogy a karjában lehetek. Mintha egész életemben csak arra vártam, csak azért éltem, álmodtam, aludtam, ettem és lélegeztem volna, hogy e pillanat ütötte résen át kikukucskálhassak az élet végtelen folyamából. Még ha száz évig élnék is, az sem érne fel ezzel a röpke, időtlen élménnyel.


(Nora Roberts)

Azt hívják szerelemnek...


Azt hívják szerelemnek, amikor az ember fenntartás nélkül és nem múló kíváncsisággal figyeli egy másik ember kibontakozását, csak ámul, és hálát ad a Teremtőnek, hogy ilyen lények is élnek a földön.


(Lángh Julia)


Szeretlek...


Szeretlek. Soha senki iránt nem éreztem ezt, amit irántad érzek. Bárhogy alakuljon ezután, soha mással nem fogom ugyanezt érezni. Nem tehetjük meg nem történtté, ami az elmúlt években ért bennünket, de talán jobbra fordíthatjuk a kettőnk életét.


(Nora Roberts)

Most már tudom...


Most már tudom, mily ritka kincs, mily törékeny virág a lelkek szerelme. Féltőn óvni kell, gondozni, ápolni - nincs balgább annál, aki vakságában rátapos, vagy hagyja, hogy megfojtsa a gyom.



(Nora Roberts)

Egy nőt megkapni...


Egy nőt megkapni, megölelni igazán csodálatos. A megfelelő nő pedig, ha megtalálod, több, mint maga a napfény. Csak keresd (...), és ha addig is megszagolgatod a többi szép virágot útközben, vigyázz rájuk, ne szakítsd le a szirmaikat. Ha kedves vagy azzal, akit szeretsz, még ha nem tudod is sokáig szeretni, akkor kiérdemled azt, aki az út végén vár majd rád.



(Nora Roberts)

Ez lenne a szerelem?


Ez lenne a szerelem? Ez a felfokozott, vakító ragyogású érzés, amely minden előzetes figyelmeztetés nélkül, egyik pillanatról a másikra feloldja a leghevesebb ellenállást, a legmakacsabb gátakat két ember között, és melegségből puha burkot von köréjük?

(Nora Roberts)

Élő kapcsolat...


A házasság nem képgyűjtemény, nem album régi emlékekből. Élő kapcsolat kell, az kell, hogy ha egymásra néznek, forró vágyak szaladjanak végig a testükön, az kell, hogy be tudják fejezni egymás elkezdett félmondatát, hogy szavak nélkül értsék meg, mi fáj a másiknak, mikor kíván egy percnyi csendet, mikor kíván egy puha simogatást.


(Fehér Klára)

Mindig lesznek olyan emberek....


Mindig beleszeretünk olyan emberekbe, akik megélnek valamit abból, ami bennünk is ott van, amit mi azonban kevésbé éltünk meg.
Sohasem fogjuk megtalálni az ideális társat, aki minden érzésünket megszólítja. Mindig lesznek olyan emberek, akik egy másik oldalát szólítják meg. El kell búcsúzni az illúziótól, amelyet a másik férfiról alkotott, s meg kell tanulnia igent mondani: önmagára átlagosságával együtt és barátjára, akinek szintén megvannak a maga pozitív és az inkább nehezebb oldalai is. Meg kell gyászolnia, hogy sem ön, sem pedig barátja nem eszményiek.


(Anselm Grün)

Az élet művészete...


Az élet művészete egészen hétköznapinak tűnhet. A helyes látásmódban rejlik a művészet, a dolgok mögé látásban, pontosabban az eseményekben rejlő öröm meglátásában. A boldogság művészetét bárki megtanulhatja, gyakorolhatja. És akár most is elkezdheted.
 


(Anselm Grün)

Ha a Lélekből élsz...


Nem tehetünk egész életen át másokat felelőssé azért, mert olyan nehéz a dolgunk. Valamikor fel kell vállalnunk a felelősséget életünkért. Mindannyiunkban megvan a kísértés, hogy megkerüljük a problémákat, és elmeneküljünk a nehézségek elől. (...) Ha a Lélekből élsz, nem fogsz elmenekülni személyes problémáid és környezeted konfliktusai elől, hanem kézbe veszed azokat.
 


(Anselm Grün)

Néha egyedül kell lennünk...


Néha egyedül kell lennünk ahhoz, hogy a szó legteljesebb értelmében újra önmagunkra találjunk. Időre van szükségünk, hogy gondolkodjunk, eldolgozzuk az elvarratlan szálakat, felfedezzük a kuszaság mögötti értelmet vagy egyszerűen csak szabadjára engedjük fantáziánkat. Tudjuk, hogy mindezt legjobban egyedül tudjuk megtenni.


(Leo Buscaglia)

Lelked igazi otthona a Csend...


Lelked igazi otthona a Csend. Rejtelmek szentélye, melyben készen vár az üzenet. A bölcsek némán hallgatják, de a balgák elűzik s locsogva tovább matatnak a hírek ócskapiacán.

(Simon András)

A lelked szabad...


Ha a hétköznapok gondjai behálózták is az életed, ha nincs már lehetőséged, hogy a körülményeiden változtass, mégsem vagy fogoly. A lelked szabad, - s a lázító kényszeren túllépve - hatalmadban áll önként is elfogadni, amit a sors adott. Nincs olyan börtön, amelyből lelked az égig ne érne.

(Simon András)

2013. július 17., szerda

A hétköznapok apró örömei


Moretti Gemma:
A hétköznapok apró örömei



Ha álmom mély volt, gondtalan,
és a nap arany arca ébreszt,
én úgy indulok, bizakodva,
velem csak jó dolog történhet:
Talán egy rég várt találkozás,
egy kedves, baráti kézfogás,
gyermekarc, aki reám mosolygott,
bimbó, amelyből virág bomlott.
Zápor után egy szép szivárvány,
fák rejtekén a csipkés páfrány,
kék szirmok, amelyeknek színe
emlékeztet anyám szemére.
Bokrok, virágok közt, ha járok,
meglepetést ott is találok:
feketerigók körülöttem,
kísérgetnek. Nem félnek tőlem,
mellettem futnak, nem előlem.
Ha olvad a nap, aranyfényből
épít a nagy vízre tűzhidat,
én várom; az alkonyodó égen
sorra mind - mind kigyúljanak
kíváncsi szép csillagszemek;
mert ők is várják jó Holdanyót,
hogy mesét mondjon, mitől a világ
szépeket álmodva szendereg.
Reggelente, ha ébredek,
Nap fényesíti kedvemet,
hétköznapi kis örömök,
apró csodák segítenek,
teszik jobbá az életet.

Ettől tán én is jobb leszek.


Ne szomorkodj...


Ne szomorkodj, ha egy nap nem jövök, mert mindig ott leszek veled. (...) Szemünkkel mindketten mást látunk, de szívünkben ugyanaz az érzés.



(J. J. Stalter)

Tudod, mikor várok...


Tudod, mikor várok, visszagondolok a régebbi hasonló eseményekre, egy szép bíbor naplementére, és elképzelem, hogy a mai még sokkal szebb lesz.


(Louis de Saint-Marché)

Moretti Gemma: Szelíd szerelem


Moretti Gemma:
Szelíd szerelem



Már régen elengedtük egymás kezét,
már nem kérdezzük egymástól: szeretsz-e?
Ki nem mondott kérdésre nincs felelet,
de válaszol helyette a tekinteted.
Szelíden, szeretettel ölel magához,
és érzem, örökre hozzád tartozom,
mint éghez a felhő, mint levél az ághoz.
Azt álmodom, hogy karjaidba zársz,
szorosan, mintha féltenél a világtól,
s ha fejemet a szívedre hajtom,
tudom, benned is újra felvilágol
az ott szunnyadó régi érzelem.
Már nem az ifjúság bolondos vágya,
de talán, a mindennél többet érző
szíveknek álma: a halált is túlélő,
az egymást megtartó, szelíd szerelem.


Vallomás két tételben


Niklai Ádám: Vallomás két tételben

A nyugalom vagy te, a mondat
Mibe minden szó bele olvad.
Kör vagy körülem, bűvös pálya,
Nap és éj dialektikája.
Ki egyetlen vagy, mint az élet,
lásd, hozzád mindig visszatérek.



Niczky Géza: Lelkünk mélyén


Niczky Géza: Lelkünk mélyén



Minden kedves szép emlékem hozzád láncol engem
Mióta egy csodás napon veled boldog lettem
Elhoztad a boldogságot és örömöt nékem
Most már tudom az hogy eddig nem hiába éltem

Minden emlék nagyon fontos és mindenkinek kell
Szép emlékeink felérnek a legdrágább kinccsel
Velük még az elmúlást is el tudjuk viselni
A jelent és még szebb jövőt könnyebb elhitetni

Emlékeink lelkünk mélyén mindig velünk vannak
Biztonságot biztatást és reménységet adnak
Elkísérnek halványulnak de cserben nem hagynak
Amíg élünk bennünk mélyen mindig megmaradnak



2013. július 15., hétfő

Csak arra gondoljunk vissza...


Csak arra gondoljunk vissza a múltból, aminek az emléke örömet szerez.


(Jane Austen)

Én megtaláltam...


Én megtaláltam ám egy szívet, egy nemes lelket, amellyel ha együtt lehettem, többnek éreztem magam, mint voltam, mert mindaz voltam, ami lehettem.


(Goethe)

Emlékeimről..


Emlékeimről..


Elfogy, oly` gyorsan fogy az idő,
s én állok száguldó létem peremén,
a végtelen idő sodró folyamában
csupán egy röpke pillanat enyém.
Számolnám a percek múlását,
melyeket elrabolt a tegnap,
látom életem lassú változását,
a múltról csak emlékek maradnak.
Édesek, akár a méz,
ifjúságom mulandó, boldog percei,
ahogy átölel egy aprócska kéz -
a gyermeki létnek gyöngyszemei,
Lélek-táplálék...
megannyi gyönyörű, éltető csoda,
egymásért dobbanó szív,
mely a szeretet örök otthona.
Emlékek, melyek egy valaha ifjú lány
múló életéről mesélnek,
emlékek, melyek csodás képei
az idő gyorsan forduló kerekének.
Állok száguldó létem peremén,
oly édes-bús a megélt pillanat,
rohan az idő, s csak lélegzetnyi emlék,
mi életem után, egyszer majd megmarad.

 
(Vajay Tiborné)

Légy mindig egész...


Tégy hát, ahogy én, s nézz bölcsen, vidáman
a perc szemébe! Rajta, egy se vesszen!
Használd javadra, bizakodva, bátran,
munkádban éppúgy, mint a szerelemben!
Légy mindig egész, s légy gyermek szívedben,
így minden leszel, leszel győzhetetlen!


(Goethe)

Éld át...


Éld át, amit magadban érzel. Ezzel te is több leszel, hiszen a megélt érzelmeiddel csak fejlődsz.
 


(Ara Rauch)

Néha...


Néha a vágy ébred fel elsőként, és a szerelem később jön.


(Steven Saylor)

Egy perc...


Egy perc alatt megadja a szerelem, mit hosszú fáradság alig ér el valaha.


(Goethe)

Havas Éva: Szelíd sorok

Szelíd sorok


Ajkamon mint búvó patak

csendesen buknak ki a szavak:
...szeretlek, várlak, nem feledlek -
álmok honában megkereslek.

Ringatlak szívem ritmusára,
fektetlek vágyam vánkosára,
simítlak szépen, édesen,
suttogom halkan: jöjj velem

- repüljünk! vár a végtelen! -


(Havas Éva)

Havas Éva: Fények ülnek

Fények ülnek


Fények ülnek a táj vállára,
zöld mosoly terül a dombokon,
ábrándos hajtások lesnek a nyárra,
kisimul redőzött homlokom.

Nézek szépséges, táguló világba,
örömkönny borítja két szemem,
tudom, hogy vársz, s Te érzed: várlak,
egymáshoz simít a végtelen...


(Havas Éva)

Havas Éva: Vágyik

Vágyik


Vágyik a lélek a szépre, a jóra,

angyalt rajzolni frissen hullt hóra,
tavasszal fürödni mézes illatokba`,
nyári napsugárban örömtől ragyogva
suhanni valakivel kézen fogva

fátylat kötni a holdfény nyakára,
- csak kiszökik egy-egy huncut sugárka -
mégis tudni, hogy nem volt hiába,
így belemosolyogni a boldog éjszakába...

(Havas Éva)

2013. július 14., vasárnap

Mégis azt mondom neked...


Mégis azt mondom neked, sétálj a nap fényében, a felhők alatt, a holdas éjszakákon. Amit ott érzel, az ugyan nem mérhető, de boldoggá tesz.


(Louis de Saint-Marché)

Csendes hajnali dal

Csendes hajnali dal


Múlnak az álmok, hallgat a csend is,

bársonyos talpakon surran az éj,
szuroksötétből hajnalba lendít
- fények motoznak az ég peremén.

Lélegzetét most egy pillanatra
elakasztja a nagy várakozás,
hallgat a domb a napkorongot várva
- robajnak hallik a szívdobbanás.

Belereped fénye a derengésbe,
csendittas mezőkön iramlik szét,
lángujjal rajzol a boldog égre,
gazdagon hinti szívünkre hevét.


 
(Havas Éva)

Havas Éva: Álomszonett

Álomszonett


Merítkezik a hold az ég vizébe,

az éj ma csöndes titkot üzen nekem,
lassan süllyedek álmok tengerébe,
ólmos pilláim alatt remény terem.

Szendergésembe szövi magát fényed,
csend kuporog már odakint mindenen,
idebent felzeng bennem édes lényed,
mert már a boldogság mellettem pihen.

Némaság... távolban árnyak motoznak,
lélegzeted nesze álomba ringat
- ki tudja mit cipel hátán a holnap -

Karolsz, s én magam helyemre fészkelem,
szelíd szíveink egyszerre dobognak,
ránk vonja csodás fátylát a szerelem.


(Havas Éva)

Havas Éva: Te meg én

Te meg én


Hajnallá álmodlak minden éjjelen,
rezzenő valódra rácsukom szemem,
csendedből iszom az éjfél sóhaját
- rám borul, betakar mint óvó nagykabát.

Szemedben gyűjtöd nekem a tündefényt,
tenyereden tartod a szép "együtt- reményt",
szívedben dübörög a legszebb vallomás,
fülem odahajtom - nem érti senki más!



(Havas Éva)

Havas Éva: Békés pillanat



Békés pillanat

(evokáció)

Szürkület lepte széles tereken,
Óvatos bársony árnyékok között
Néztelek kedves, milyen eleven
Lobban végső fénye hajad között.
Elbűvölt, végleg megfogott a kép,
Finom ecsettel dolgozott az alkony,
Hogy szinte glóriát festett föléd.
Ekkor szerettem beléd, bevallom.

Oly szelíd, békés volt a pillanat,
Csend fogott körbe, s illatok,
Reménykedtem, hogy itt marad,
Mindig velem lesz, ahol én vagyok.
Tudod, titokban azt reméltem,
Hogy ez az érzés nem ér véget,
És mindörökre tart az üdvösségem,
Mert Isten végleg nekem adott téged.

Megbabonázva ácsorogtam, némán.
Futott időm, s én észre sem veszem,
Kezed kezemhez mikor ért, s lám
Csodára tárult könnyes két szemem.
Mert csoda az, hogy itt lehetsz velem,
S hogy veled vagyok, égi örömünnep,
És lelkem legszebb gyémántja leszel,
Mikor örökre két karomba veszlek.

Esti sugárkoszorú "evokáció"



(Havas Éva)

Havas Éva: Kettesben

Kettesben


Körém simult tekinteted

szépen, egyszerűen,
mint a szél,
ilyenkor néma már a táj
- csak a vágy beszél.

Hangod bársonykerevet,
vagy ringató,
érzéki, selyemtükrű tó,
gondolatunk is összefonódik
- csak sóhaj, mi hallható.


(Havas Éva)

Havas Éva: Csoda

Csoda

Csoda vagy, és titok
- megfejtelek egyszer,
majd odáig jutok,
ameddig szívem mer...
Lépteimnek álmom
sem szabhat most határt,
égő szemeimnek
ragyogásod nem árt.
Bűvös éjünk során
megtudhatom végre,
miért szeretlek így

- s felírom az égre!


(Havas Éva)

Az ölelés...


Én nem félek. Az ölelés az utazáshoz, a sétához, a kiránduláshoz kell. Szeretném veled látni a világot, és ha szorosan átfogjuk egymást, akkor nem veszhetünk el.


(Louis de Saint-Marché)

Ha szeretsz...


"Amikor két ember együtt növekszik, sokszor keletkeznek köztük szakadékok, mert nem tudnak lépést tartani egymással; mindenkinek megvan a maga haladási sebessége, a maga egyéni fejlődési üteme.
De ha szeretsz, tudsz várni egy kicsit, amíg a másik beér, és akkor kéz a kézben folytathatjátok az utatokat."


  (Osho)

Fontosabb...


Az, hogy szeretjük egymást, nem téma köztünk, sose mondjuk, mert úgy vagyunk vele, hogy szavak nélkül is tudnunk kell. Fontosabb, hogy tudjunk együtt nevetni, tudjunk sokat beszélgetni és mindig számíthassunk egymásra. Ezek nélkül mondogathatnánk egymásnak, hogy "szeretlek", egymilliószor is naponta, nem lenne mögötte semmi.


(Leiner Laura)

2013. július 12., péntek

Az Élet azért van, hogy éld...


Az Élet azért van, hogy éld, és hogy rajtad kívül mindenki élhesse. Úgyhogy felesleges másokat a hitükért vagy a tetteikért becsmérelni, mivel mindenki azt teszi, amit te: létezik. Méghozzá a maga módján tökéletesen.


(A. J. Christian)

Élvezd hát a pillanat szépségét...


Bánjuk a múltat, rettegünk a jövőtől,
s a kettő közt köddé válik a jelen,
a vánszorgó percek száguldó évekké gyűlnek,
s az idő egyenese körbejár végtelen.

Élvezd hát a pillanat szépségét,
ha család, barátok vesznek körül,
vagy a tapasztalás teljességét,
ha magadba zárkózol egyedül.


(Ara Rauch)

A sors...


A sors mindenkit a spirituális világ felé irányít, csak nem mindenki érti az utalásait. A spiritualitás az én értelmezésemben persze nem azt jelenti, hogy el kellene szakadni a valóságtól, és valamiféle elvont lelki-szellemi, felhők közötti világban kellene lebegni. Sőt, aki valójában spirituális, az minden szándékát és gondolatát leföldeli, azaz itt a 3D-ben fizikailag is megvalósítja, de az ehhez szükséges információkat nem a racionális elméjéből, hanem egy sokkal hitelesebb helyről, a tudata központjából, a szívéből szerzi be.
 


(Ara Rauch)

A legfontosabb dolog...


A legfontosabb dolog az életben az emberek egymás iránt megmutatkozó szeretete. E nélkül senki nem érheti el a valódi boldogságot. És ha boldogabb életet akarunk, boldogabb családot, boldogabb szomszédokat és boldogabb országot, akkor elég az embert leginkább jellemző képességre, a szeretetre figyelni. Ha a földön élő hatmilliárd ember mind milliomossá válna, belső értékeik fejlesztése nélkül akkor sem élnének tartós boldogságban, békében. Ahhoz szeretetre van szükség, s a szeretet érzése fejleszthető.


(Tendzin Gjaco)

Mindenki szeretné elérni...


Boldogság. Mindenki szeretné elérni. Néhányan biztosak benne, hogy megtalálják, amint hazaköltöztek. Néhányan azt gondolják, megtalálják, ha új barátot szereznek. Néhányan azt remélik, megtalálják, amint legyőzték versenytársaikat. És vannak, akik nem keresik tovább a boldogságot, mert egy nap észrevették, hogy végig az orruk előtt volt.

A boldogság lelkiállapot...


A boldogság lelkiállapot. A jó fizikai közérzet - ha a lélek konfúz és izgatott - nem jelent boldogságot. A boldogság a lélek nyugalmából származik.


(Tendzin Gjaco)

Lelki élet..


Egyre sürgetőbb, hogy felismerjük a szellemi élet fontosságát, mert csakis a szellemi, a lelki élet adhatja meg a békesség és az igazi boldogulás szilárd alapját.


(Tendzin Gjaco)

Reményik Sándor: A lótusz


Reményik Sándor: A lótusz

Az emberi szellem hasonlatos a lótuszvirághoz. Mint ahogy a lótusz a tavak és mocsarak iszapos fenekéről tör fel a víz felszínére, úgy sarjad ki az emberi szellem is az anyagi világ sötétjéből és úgy emelkedik föl a fény felé.

És miként a lótusz a vizek felszínén szétterjeszti leveleit, majd pedig a napfény hatására kibontakoztatja szépséges virágát, úgy bontakozik ki a szellemi mivoltát felismerő emberi lélek is a magasabb világok fényénél a magasabb rendű erők hatására.

De ehhez az szükséges, hogy - mint a lótusz - boldogan kitárjuk lelkünket a szellem napsugara előtt és hagyjuk, hogy a magasabb világokból szüntelenül leáradó fények érleljék bensőnket, miként a Nap sugarai a lótuszvirág szívét.

Mikor tehát úgy érezzük, hogy lábunk elmerül a föld sarában, emeljük fel lótusz-szellemünket a legmagasabbhoz, ami számunkra létezik. Lelkünk már-már összecsukódó szirmai újra erőt, színt és szépséget nyernek majd tőle.

Müller Péter: Megtisztulás


Müller Péter: Megtisztulás


Lelkünk az önmagából kibocsátott sugarak szivárvány fényében él, s ezek hol tiszta, hogy piszkos színek. Innen érthető az a kifejezés, hogy "megtisztulás". Ez nemcsak testi, de főleg lelki fogalom.
Ennek mély értelmét az ember csak a szellemvilágban fogja föl, ahol a gondolatnak formája és minden érzésének színe és fénye van.
És ez elrejthetetlen.
Minden megszületésünk célja, hogy megtisztuljunk.
Ide hozzuk a földre szennyesünket kimosni.
Lényegében ez lesz majd az itteni sorsfeladatunk: megszabadulni attól, ami méltatlan hozzánk, s ami lelkünk világában mint rossz erő, mint sötét folt jelent meg rajtunk. Ez nem erkölcsi, hanem lelki kérdés. Mert akit legjobban zavar a sötétségünk, az elsősorban nem a környezetünk, nem a többi ember, hanem mi magunk vagyunk.
Nem szeretünk együtt élni magunkkal.
A diszharmonikus lélek nem tud önmagával élni.
Megoldani pedig minden problémát, csakis itt, a földi dimenzióban lehet.
A lélek, amikor születése előtt megépíti földi szerepét, rendszerint úgy teszi, hogy a benne lévő már kiharcolt világosságot igyekszik a még "megváltatlan" sötét erőivel harmóniában hozni.
Minden ember fénynek és sötétségnek keveréke.
Mindenkiben van valami jó, még akkor is, ha néha aránytalanul kevés.
Uralkodó személyiségünket, ami idehozott bennünket a földi életbe, s ami sorsunk döntő szólama lesz majd később, az első időkben nemigen érzékeljük.
Mindaddig, míg valaki áldozatos munkával, odaadással és főleg nagy szenvedéssel ezt a magával hozott szenvedélyét át nem minősíti, zenéjének alapmotívuma ez lesz és ez is marad.
És hiába kérdi nagy bajában orvosától, apjától, mestertől, akár az Istentől is, hogy "most mit tegyek?" - mert úgyis azt fogja tenni, amit ez a legerősebb szenvedélye diktál neki.
Én ezt az uralkodó szenvedélyt úgy hívom, hogy démon.
A "lelki nyitás" pedig azt jelenti, hogy az ember legyőzi a démonát.
Meghall olyan zenét, ami nem az övé. És megpróbál keserves munkával egy új "lemezt" készíteni verklijébe.
Egy szebbet, mint a régi.
Kilép a jelleméből.
Kilép a sorsából.
Megpróbál egy másik életet élni...ha tud.


Az emberi szív...


Nincsen különbség az emberek között. Minden ember meztelenül jön a világra, és az emberek között egyetlen mérték az emberi szív. Az embert nem lehet bőrének színével, avagy nyelvével mérni; az embert nem lehet gazdagságával vagy szegénységével mérni, egyes-egyedül a szívével.

 

(Mika Waltari)