2013. június 29., szombat

Azt hiszem...



Azt hiszem, hogy gondolatainkat, érzéseinket és benyomásainkat másokkal megosztani - egyike a legnagyobb gyönyöröknek ezen a világon.


(Nyikolaj Vasziljevics Gogol)

Az én szívem...


Az én szívem repdesett elejébe annak, akit nem láttam, és most első látásra enyémnek esmértem, akit szívem hangosan, érthetően kiáltott: Ez az! Eltűnt előlem minden, az egész világ körültem semmivé lett, őt láttam, őt érzettem, csupán csak ezt a kívánva kívántat.


(Kármán József)

Kinek lelkét...


Kinek lelkét mintegy őrültség ragadá meg, ki egyszerre boldognak érzé magát, vagy elkárhozottnak, mintha éltét egy átok, vagy áldás hatotta volna át egyszerre; ki nem keres tökélyt, nem ismer hibákat, nem tud, nem akar semmit, hanem csak érez, s egyszerre veti oda mindenét ez egy érzeménynek s nem remél semmit, s nem fél semmitől: az szeret!...

(Eötvös József)

Vele együtt...


".... az illat a lélegzet testvére. Vele együtt lopakodik be az ember testébe, nélküle nincs élet, nem lehet kikerülni. És az illat közvetlenül a szívbe hatol, és ott határozottan dönt vonzalomról és megvetésről, undorról és kedvességről, szerelemről és gyűlöletről."


(Patrick Süskind)

Egyszer...


Egyszer csak beleszeretünk egy arcba, egy lénybe, és akkor tulajdonképpen kialszik bennünk az a valami, amit filozófiának mernék nevezni, vagyis többé nem teszem föl azt a kérdést: miért létezik? A szerelemben egyszerre egy lény megfoghatatlan módon annyira evidenssé válik létezésével, hogy nem kérdezzük többé: miért is létezik?


(Pilinszky János)

Az igazi...


A szerelmet a földöntúlról hozza magával az ember, ezért nevezik szentnek ezt az érzelmet. Bizony a földön csodaszámba megy az, ha valaki biztosan rátalál a párjára. Az igazira, akivel lelkében és testében ugyanegy, akiket, a példaszó szerint, egymásnak teremtett a nagy természet. Ezért olyan kevés a boldog házasság. Ezért jár az emberek legnagyobb része szerelem nélkül végig a világon. Szerelem! Az igazi szerelmet csak a nagyon kiválasztottak ismerik.

(Krúdy Gyula)

Szerettetni - egy szívvel...


Szerettetni - egy szívvel, mely a mienkkel egyező hangon ver, öszveolvadni; minden érütését, minden gondolatját egy atyafias lélekhez kötni; magát avval öszvekapcsolni, oly édesen! oly bonthatatlanul! magát más teremtésben egészen általöntve érezni - szerettetni! magyarázhatatlan, megfoghatatlan mégis oly tüzes elevenséggel érzett szó... szó, amely oly sokat jelent! oly sokat, hogy azt szó ki nem beszélheti!

 

(Kármán József)

2013. június 28., péntek

Életem csodája

Életem csodája

Nem keresek távoli csodát,
melyet el nem érhetek soha,
hiszen, hogy a földön élek,
a létezésem maga is csoda.
Mily csodálatos, hogy lélegzem,
érzek, és gondolkodom,
lelkemben szó-virágok nyílnak,
melyeknek betűit verssé álmodom.
Mily csodálatos, hogy a szó,
mely magában bánatos, árva,
lelkem zenéje által egymásba karol,
lágy-ívű rímmé összeállva.
És csodálatos a vágy,
csodálatos a szerelem,
örök életen át csüngeni összefonódva
egy másik idegen életen.
Hogy új életeket adhatok,
mily egyszerű, ám maga a csoda,
gyermek-létüknek angyali bája,
s szívük, mely a szeretet otthona.
És a perc, melynek csodás szárnyai alatt
elhangzik a legelső szó,
lelkem érzéseit nem bírja testem,
érzem, sírni volna jó.
Nem keresek távoli csodát,
melyet el nem érhetnék soha,
hiszen törékeny létemnek minden pillanata,
maga is egy végtelen csoda.


(Vajay Tiborné)

Ha az ember szeret...


Úgy érezte, hogy szerelmük a kezdeti lánggal ég, hiszen folyamatosan táplálja a vágy. (...) Ha az ember szeret, nincs szükség beszédre. A lelke mélyén tudja, érzi.

(Guillaume Musso)

Egy pillanat...


A szerelem váratlanul állít be hozzánk, mint egy besurranó tolvaj. Egy pillanat, és már nem létezik semmi más. Egy csapásra minden kívül kerül az időn és a normális világon. És többé nem félünk semmitől.


(Guillaume Musso)

Sóhaj vagy bennem

Sóhaj vagy bennem


Sóhaj vagy bennem,

törékeny lelkemnek rejtekén,
meg nem írt vers,
egy szerelmes, érzéki költemény,
el nem csókolt csók,
ki nem mondott lázas vallomás,
féltve őrzött álom,
szívembe zárt angyali látomás.
Lángoló hatalmas tűz,
mely perzselve emészti testemet,
égig érő vágy,
mi borzongással tölti érzékeimet,
szomjoltó patak
simogató, szelíd, lágy habokkal,
gondolat vagy bennem,
mely lelkemet megtölti álmokkal.
Szívem dobbanása közt a csend,
mi megtöri létemnek éltető hangját,
csend vagy bennem,
mely ölel, távol tartva a világnak zaját.
Te vagy a sóhaj
törékeny lelkemnek rejtekén,
egy szavakkal el nem mondható,
szerelmes, érzéki, lázas költemény.


(Vajay Tiborné)

A szív dübörög, a lélek ujjong...


Egyszer csak azon kaptam magam, hogy fülig szerelmes vagyok belé, és ettől kezdve valahogy kerekebb lett számomra a világ. Szebbnek láttam a napsütést, illatosabbnak éreztem az esőt, boldogabb voltam attól, hogy élek, és hogy az ő közelében lehetek. A valóságban a szerelem ezerszer szebb és jobb, mint valaha hittem. A szív dübörög, a lélek ujjong, a test ünneplőbe öltözik, hogy a legszebb formáját nyújtsa, és amikor egymás karjaiba olvadunk, megszűnik létezni a világmindenség...
 


(Aszódi-Ordódy Eszter)

A boldogsághoz bújva

A boldogsághoz bújva


Csendben pihen szívem

lelkem-lelkedhez ér,
simogat az érzés mint
egy bársonyos tenyér,
magába rejt a pillanat
nem számít mit hoz a holnap,
karodban végtelen az idő
én szerelemmel karollak.
Szemed bársonyán át
láthatom mit rejt a szíved,
nem kell a szó hiszen
hang nélkül is érzed,
elárulja a sóhaj mely
a pillanathoz bújik,
mely a boldogság karjában
lágyan ringatózik.
Ha ölelsz vágynak szárnya
repít a valóságon túl,
hol nem az értelem
csak is az érzelem az úr,
lelkemet szerelmed
lágyan átkarolja,
szívembe rejtelek s ölellek
a boldogsághoz bújva.
Magába zár a pillanat
angyal-szárnyon repít a szerelem,
s én látom a vágyat mely
pajkosan játszik a szemeden.
Lelkem lágyan úszik
a boldogság tengerén,
s mi csendben pihenünk
a szerelem bársonyos tenyerén.


(Vajay Tiborné)

Fényem vagy

Fényem vagy


Ének vagy, mi fülembe súg néha,

Álmodok szerelmes rímeket,
Dallamodra rezdül tollam, s néma
Vágyak gyötrik fájó szívemet.

Élet vagy, mi elárasztja testem,
Nem vagyok már, csak egy gondolat,
Szép arcod lelkem vásznára festem,
Míg a hajnal szárnyat bontogat.

Fényem vagy, mi megvigasztal olykor,
Álmodozva szívedben lakom,
Rád gondolok, s könnyes mosolyomtól
Megcsillansz egy cseppnyi harmaton...



(Gyurkics Sándor)

A szerelmesek...


A szerelmesek cselekedetei, mozdulatai, külső megnyilatkozásai, ha szerelmük forog szóban, a két kedves között a legbiztosabb hírnökök, és üzenetet visznek, hogy mi történik benn a szív mélyében.


(Miguel de Cervantes)

Az én szerelmem

Az én szerelmem


Az én szerelmem nem zúgó folyó,

mely mélybe húz, és mindent elragad,
az én szerelmem kristályvizű tó,
vagy hűs szelíden csobogó patak,
mely lágyan ringatja lelkedet,
s ölel, akár egy bársonyos tenyér,
az én szerelmem csendes víztükör,
melynek tisztasága szíved közepéig ér.
Az én szerelmem nem zúgó szélvihar,
mely pusztítva dönti romba édes álmaid,
az én szerelmem lágy tavaszi szél,
mely arcodon szelíden végigsimít,
hogy aranyló fényű, forró délutánon
üdítő csókját hintse rád,
mellyel enyhíti a nyári napsütés
perzselni vágyó, reszkető sugarát.

Az én szerelmem szívem mélyén lángol,
olyan mint a bíborszínű hajnal,
mely új reménnyel ébreszti a napot,
s lelkedhez ér szelíd sugarakkal.


 
(Vajay Tiborné)

Kiknek szeretete...


Kiknek szeretete elől mindenki megfutott, azokra várakozik legodaadóbban Isten - rejtezkedve, mégis közelien, láthatatlanul, mégis csodálatos intimitással.



(Pilinszky János)

A csend "hangjai"



A csend "hangjai"

Néha csendre vágyom,

a lélek nyugalmára,
egy szavak nélküli perc
szelíd magányára,
mikor láthatatlan csendfalak
óvnak a világtól,
távol tartva lelkemet
zúgó viharától,
mikor magam lehetek,
mégsem egyedül,
mikor köröttem minden,
minden elcsendesül,
csak ketten vagyunk:
Isten és én,
mikor érzem, hogy jelenléte
szívemhez ér,
mikor meghallom békés,
csendesült szavát,
s elengedem lelkem
minden bánatát,
csendre vágyom olykor,
hogy szívem megpihenjen,
mikor nincs senki más velem,
csak a csend és az Isten.


(Vajay Tiborné)

Szeretni kell

Szeretni kell


Szeretni kell, szeretni mindig,

nyíló vadvirágot, a kéklő eget,
szeretni a nap aranyló sugarát,
szivárvány színét, a vándorfelleget,
az esőnek éltető cseppjét,
Istent, Gyermeket, Hazát,
szeretni az éj sötét bársonyát,
és a hajnal tündöklő csillagát.
Szeretni kell, mindig szeretni,
szétosztani lelkünk csodás vagyonát,
hogy épüljön, boldogabb legyen általa
e gyötrődő, könnyező világ.
Szeretni kell, mindig szeretni,
hisz koldus az, ki nem szeret,
bánat esője hull fejére annak,
kinek szívében nincs más: csak gyűlölet.



(Vajay Tiborné)

2013. június 23., vasárnap

Időzavarban...


Időzavarban nem lehet erős kapcsolatokat építeni. Egy kapcsolat értéke is lemérhető azon, hogy a partnerek mennyi időt szánnak egymásra az életükből, mennyit törődnek egymással. Néha az is elég, ha csak együtt vannak csöndben. Kosztolányi írja egyik versében egy vonaton utazó nemzetközi társaságról: "Csöndjeink nem érnek össze végül, mivelhogy én magyarul hallgatok, ők svédül." Nagyon okos. Ugyanis olyan hallgatás is van férfi és nő között, ami nem ér össze. Az nem számít időnek. Alapvetően lényeges, hogy együtt hallgatnak-e, vagy külön-külön.


(Popper Péter)

A boldogság egy ajándék...


A boldogtalanság (...) sokkal inkább tőlünk függ, mint a boldogság. A boldogság egy ajándék, vagy a hívők kedvéért mondhatom úgy is, hogy egy kegyelmi állapot - de a boldogtalanság okai mi magunk vagyunk. A boldogtalanság nem történik velünk, azt mi állítjuk elő.



(Popper Péter)

Az örök békéhez...


Az örök békéhez hasonlóan sok ezer év próbálkozásai bizonyítják, hogy ami nem megy, az nem megy. Vagyis a nő-férfi kapcsolatoknak, a tartós együttélésnek esetleg vannak egyéni jó megoldásai, de társadalmi méretekben nincs: elviselés van, tűrés, megalkuvás és kibírható kompromisszumok. Csak az a fontos, hogy a megkötött kompromisszumok tűrhetők legyenek, hogy a lemondás megérje az együtt maradást.


(Popper Péter)

Hinni kell a boldogságban...


A fiatalság megőrzése kizárólag lelki eszközökkel történik, amelyekkel meggátoljuk a lélek öregedését. Legfontosabb a megszabadulás a negatív érzésektől, indulatoktól és gondolatoktól. Hinni kell a boldogságban, a barátságban, a szerelemben, a gondviselésben, a jóban, a morális rendben és a jó birtoklásában.
 

(Popper Péter)

Mindig...


Arthur Miller Pillantás a hídról című darabjában mondja el az egyik szereplő, hogy talán az a bajunk, hogy irtózunk a száz százaléktól. Megelégszünk ötvenszázalékos szerelmekkel, nyolcvanszázalékos apasággal, anyasággal, hatvanszázalékos hittel. Vagyis soha nem éljük végig a dolgainkat. Mindig hagyunk kiskaput, amin keresztül kislisszolhatunk. Így van. A száz százalék ijesztő. Mert ha bukunk, százszázalékosan bukunk. Csakhogy érdemes-e ebben a langyosságban élni? Vagyis érdemes-e úgy élni, hogy az ember állandóan azzal van elfoglalva, hogy megkímélje magát a fájdalmaktól, a szenvedésektől.

(Popper Péter)

A szeretet...


A szeretetet mindig el kell fogadni, ha felajánlják, és mindig adni kell belőle, ha szükség van rá. Talán soha nem kapsz második esélyt egyikre sem. Azt is tudom, hogy csak azután ismered meg a szerelmet teljes szépségében, miután egyszer már összetört a szíved.

 

 (Nora Roberts)

A szerelem...


A szerelem nem egy elvont fogalom, ami csak a regényekben meg a versekben létezik, de a valóságban nem találkozhatunk vele. Ez egy igazi és élő dolog, és fontos. Mert megváltoztatja az ember életét, és többé nem leszünk olyanok, mint amikor még nem szerettünk. Ezt el kell fogadni, mert hozzátartozik a szerelemhez.


(Nora Roberts)

A mi lelkünk...


A mi lelkünk és testünk között rengeteg kis ablakocska van; s onnan - ha azok nyitva állnak - különböző érzelmek érkeznek, távoznak, de ha félig zárva vannak, ezek az érzelmek csak átszivárognak. Csak a szerelem képes azokat, mint egy széllökés, egy csapásra tágra nyitni.


(Susanna Tamaro)

2013. június 22., szombat

A föld szülötte...


Más az a nő, más! Hiszen a virág is mind a föld szülötte, de ezernyi virág között is mily más a kis alázatos gyöngyvirág! Csupa finomság, csupa titok! Illata semmi más virágéhoz nem hasonlít, sem a formája. A föld szülötte. De mintha valami ismeretlen világból került volna a földre...
 


(Gárdonyi Géza)

Szerelem...


Még egy perce csak egy átlagos nő volt, és most, hogy a szerelem elborította - teljesen új energiában fürdik, új aura jön létre körülötte. Járása kecsesebbé válik, lépéseibe tánc költözik. A szeme rendkívüli szépséggel telik meg; az arca ragyog, egész lénye fénylővé válik. És ugyanez történik a férfival is.

(Osho)

Ha egy nő szeret...


Ha egy nő szeret egy férfit, akkor az a nő él és vidám, és mindenkivel tud nevetni, csacsogni és kedves lenni, mert a lelkében boldog... A férfiak nem érthetik azt meg, hogy a nő csak abban az esetben érzi magát függetlennek és mindenkivel szemben fesztelennek, ha tudja, hogy szeretve van. Akkor lehet. Akkor úgy érzi, hogy olyan szabad, mint a madár. De a madár is visszajön estére a fészkébe.


(Móricz Zsigmond)

"Tied szívem...



"Tied szívem, téged szeret!
Ó, tudtam én, el fogsz te jönni,
zálog volt erre életem;
az égieknek kell köszönni,
hogy sírig őrzőm vagy nekem...
Rég álomhős vagy éjjelemben,
látatlan is kedveltelek,
bűvöltek a csodás szemek,
rég zeng hangod zenéje bennem...
nem álom volt, színezgető!
Beléptél, s ájulásba hullva,
majd meglobbanva és kigyúlva
szívem rád ismert:
ő az, ő!"


(Puskin)

Szeretlek én...



"Amíg nem porlad szét a szirt, s zúgnak a tengerek: szeretlek én, míg életem homokja elpereg."


(Robert Burns)

A szeme...


A szeme... A nap is így nyilall át az erdő lombjain. A lelkembe nyilall a szeme sugara. S a lelkem egyszerre fénnyel és zenével telt meg.


(Gárdonyi Géza)

Te áldott lélek...


Te áldott lélek, te női testben járó égi angyal! Mindig mellettem lengett a te szárnyad, s mégis csak akkor, abban a pillanatban nyílt reád a szemem. Nem te voltál-e mindenkor az engem szerető, a hű, a miattam szenvedő, a nekem rendelt? És én mégsem láttalak.


(Gárdonyi Géza)

Testi és lelki szerelem?


Testi és lelki szerelem? A költők mindenkor tudták, hogy a kettő egy, hogy a leglégiesebb szerelem se vetheti el a test szótárát, az egyetlen szótárt, mellyel a szeretők egymással és testetlen elragadtatásukkal társaloghatnak.


(Pilinszky János)

2013. június 21., péntek

"Kell, hogy érezzelek...


"Kell, hogy érezzelek,
szíved rezdülését,
minden érintésed.
Sóhajom tengerét
csak így nyugtatod meg.
Amikor a csendben,
fölém hajtva fejed
pihensz a szívemen
súgja azt valami,
éreznem kell szíved,
látnom kell a lelked,
hogy mindazt amit adsz,
vissza tudjam adni."


(Nagy Csaba)

„Ha csupán egyetlen szót mondhatnék...


„Ha csupán egyetlen szót mondhatnék már, melyik lenne az, kérdezed.
Én gondolkodás nélkül, szemedbe nézve felelném e szót: Szeretlek.”

(Paudits Zoltán)

"Egymáshoz...


"Egymáshoz se érünk, és mégis olyan mintha összesimulnánk."


(Amin Maalouf)

"Lépted koppan…


"Lépted koppan… egyre közelebb…
érzem, amint karod körém fonod.
Tarkóm csiklandozza leheleted,
míg üdvözlésed fülembe súgod."


(Harcos Katalin)

Ismeritek ezeket az érzéseket?


Ismeritek ezeket az érzéseket? Amelyekben az emberi boldogság egyszerű és kicsinyes ügyei óriási fontosságúvá nőnek? A mindenható akarat összezsugorodik és ernyedtté lesz. A lelkeink, amelyekben nem hiszünk, egyszerre valahonnan bebújnak a testünkbe, és irányozzák cselekedeteinket.


(Csáth Géza)

Az igazi szerelem...


Az igazi szerelem minden áron fenn akarja magát tartani, küzd az elmúlás ellen, és e küzdelmében a legjobb, a leghelyesebb utat találja meg.


(Csáth Géza)

"Múló évek nyomán...


"Múló évek nyomán melege a nyárnak,
csak részei vagyunk e csoda világnak.
A képzeletemnek a rózsa csokrában,
örökké őrizlek legszebb virágjában."


(Tokaji Márton)

"Még mindig...


"Még mindig érzem kezed érintését,
két karodnak forró ölelését.
Tested melegének izzító parazsát,
ajkad csókjainak édes vallomását."


(Tokaji Márton)

Legnagyobb boldogság...


Legnagyobb boldogságukat nagyon egyszerűen le lehetett volna írni: nem voltak többé egyedül. Mi jobb annál, mint azzal lenni, aki szeret, aki tökéletesen megért, aki nem hagyna el a legnagyobb bajban sem? Létezhet értékesebb kapcsolat?


(Christopher Paolini )

2013. június 20., csütörtök

Azt kívánom...


Azt kívánom, hogy az élet minden rezdülését felfogjam. Meglássam a játék titkait, tudjam a szabályait, tudjam a lapok értékét. Tudjam, mikor kell dobnom és mikor kell emelnem. Tudjam, mi a szavak jelentése, az érzelmek ereje, a gondolatok értelme. Felismerjem az őszinte mosolyokat. Meglássam a szemekben a szeretetet. Minden rajtam múlik!


(J. J. Stalter)

Barátság. Milyen szép szó!


Barátság. Milyen szép szó! Ott cseng benne a bizalom, átszövi a bátorítás, két kézzel hozza a biztatást és a segítséget a bajban. Sokfélét bemagyarázhatunk e rövid szóba, de számomra barátság csak egyféle van. Őszinte, egymást segítő.


(J. J. Stalter)

Egymás helyett

 














Egymás helyett
 
Van egy barátom, végzetesen más,
És végzetesen mégis egy velem.
Én végigálmodom az álmait,
Ő végigéli az én életem.
 
Ő helyettem is él, szenved, szeret,
Lángol, lendül, hevül, harcol, nevet,
Gyermek is, bajnok is, ember is a gáton.
Én benne eltemetett vágyaim 
Hazajáró lobogását látom.
 
De néha őt kísérti egy-egy álom:
Mennybe törő és földbe temetett,
Álom, amelynek folytatása
Csak bennem, az én lelkemben lehet.
Azt én nevelem, azt a gyökeret.
Titkos virágként világra hozom.
Nap felé fordítom a szirmait,
S égre festem egy halvány hajnalon.
 
Van egy barátom, végzetesen más,
És végzetesen mégis egy velem,
Barátságunkban éppen ez a varázs.
Én benne élem égig magamat,
Ő bennem álmodja magát az égig.
 
Ha találkozunk egy másik csillagon:
Szerepeinket talán kicserélik.
 
(Reményik Sándor)

Nem tudhatod...


Akár harmatcsepp is lehetnél egy fűszál végén, s amikor bársonyosan sütne rád a nap, feloldódhatnál a boldogságban. De ha a nap heve túl vad, lángra gyúlhat a rét, és feléghet minden. Nem tudhatod, mi lesz a vége.


(Horváth György)

A természet varázsát ontja...



A természet varázsát ontja bőven:
A fűben, a virágban és a kőben.
Ó nincs a földön oly silány anyag,
Mely így vagy úgy ne szolgálná javad;
De nincs oly jó melyben ne volna vész,
Ha balga módra véle visszaélsz!


(Shakespeare)

"Az alkotó élet titka...



"Az alkotó élet titka az, hogy felnőttkorban is megőrizzük a gyermekkor szellemét."


(Thomas Huxley)