Maszong József:
Szőkeséged...
Megérintett szépséged,
szőkeséged ékessége...
hajadat... pajkos szél kócolja,
s arcodra pírt ragasztja,
szemedben bujkáló kacaj simogat...
Nézem... szivárványt látok?...
- csillogó igaz gyémántot,
lelked tisztasága, mint a patak,
dallama magához vonz,
kis papírhajóként hordozva
Amikor a fény látóhatár szélén,
patak fodraiba bújik fürödni,
hangod dallama átölel,
ajkad, mint tiszta vizű forrás,
édes harmatos csókkal felel
Lelkemben ölelkező szavak
feléd szivárvány úton haladnak,
hogy éj leplébe bújva, várakozzon
lelked hívó feleletére
a hídon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése