Figyeljünk oda...
Figyeljünk
oda, mit mond a gyermek, akit a lelkünkben őrzünk. Ne szégyenkezzünk
miatta. Ne hagyjuk, hogy féljen attól, hogy egyedül marad, és nem
hallgatjuk meg. Engedjük meg, hogy egy kicsit ő vegye a kezébe életünk
irányítását. Ez a gyermek tudja, hogy minden nap más, mint a többi.
Hadd érezze újból, hogy szeretjük. Tegyünk a kedvére - akkor is, ha ez
azt jelenti, hogy olyasmit kell csinálnunk, amit nem szoktunk, és akkor
is, ha ez mások szemében ostobaságnak tűnik. (...) Ha meghallgatjuk a
lelkünkben lakozó gyermek szavát, újra csillogni fog a szemünk.
(Paulo Coelho)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése