2013. április 29., hétfő

Az értékek sokat jelenthetnek...



Az értékek sokat jelenthetnek, de az együtt töltött idő tanít meg az apróságokra.


A szerelem egy maréknyi virágmag...



A szerelem egy maréknyi virágmag, a házasság pedig a kert. És amiként a kertjeid, a házasságod is teljes odaadást, kemény munkát, sok szeretet és törődést igényel. Bánj el kegyetlenül a gyomokkal. Irtsd ki őket, mielőtt gyökeret vernének. Szentelj ugyanannyi türelmet a házasságodnak, mint kertjeidnek, és akkor rendben lesz minden. Vésd eszedbe: ha azt akarod, hogy virágozzon, a házasságod is állandó gondozást kíván.


(Barbara Taylor Bradford)

A természet számomra...


A természet számomra arról a harmóniáról beszél, amire tulajdonképpen minden ember vágyik. A természet rendje jelenti azt a romlatlan világot, amelybe minden ember szeretne visszakerülni. (...) A természetben mindennek megvan a maga helye, csodálatos egyensúly ez, amit az ember csak felborítani képes.

(Korzenszky Richárd)

Csak a szépet gyűjtsed...


Haszontalanságokat ne gyűjts soha! Bélyeget, gyufaskatulyát, pénzt, vagyont. Csak a szépet gyűjtsed meg magadban. A szépet, amit a szemeddel láthatsz, füleddel hallhatsz, orroddal érzékelhetsz, és ujjaid hegyével megtapinthatsz. Meg amit gondolsz olyankor, azokat gyűjtsed!


(Wass Albert)

Végh György: Virághozó április


Végh György: Virághozó április


Elmúlt a tél: itt a tavasz,
minden bokor újra éled -
a földből a virágokat
előhúzzák a tündérek.

Április is segít nekik,
megáll minden kicsi fánál -
virágot tűz mindenhová:
tavasz van ott, merre járt már.

Virágot hint a friss szélbe,
száll a színek zivatarja -
s merre elmegy, a kopár föld
virágoktól tarkabarka.



Ha tudnád...


Ha tudnád, hogy milyen szép a világ; dehogy hagynád azt magadtól elzárva tartani! Ha tudnád, hogy milyen édes a szerelem, dehogy ismernél törvényt, mely azt megtiltja tőled! Ha tudnád, hogy mennyire bűnös minden ember; dehogy szégyenlenéd magadat előttük.
                                                      
                                                       



 
(Jókai Mór)

De ki festi meg a virágok színét...


De ki festi meg a virágok színét – ki tervezi a pillangók színes szárnyait olyan precizitással, szabályossággal és művészettel, amit csak utánozni tud az emberi tehetség -, ki tervezi a rovarok arányait, hogy kecsesek legyenek, s a fák leveleit? Miért van ennyi szín és szépség, arány és művészet mindenütt a természetben? Hol a dolgok mögött a tervező – a zseni, a művész, aki ezt teremti, mert terv és rajz nélkül egy kis bútort sem lehet csinálni -, kik vannak hát erre a munkára hivatva, s ki adja a megbízást rá az élet óriási terepén? Ez misztikus és csodálatos – mégis reális – és megoldhatatlan!
                                               
                                                          




(Lengyel Menyhért)

Szeretem a növényeket...


Szeretem a növényeket, meg az állatokat is, azok soha nem tévednek, csak az ember.

 

(Molnár Dánielné)

Az élet olyan, mint egy kert...


Az élet olyan, mint egy kert. A levelek elszáradnak, és a virágok elhervadnak természetes módon. Csak ha ezeket eltávolítjuk, gyönyörködhetünk ismét új virágaink és leveleink szépségében. Ugyanígy el kell távolítanunk tudatunkból a rossz tapasztalatokat, a múlt árnyait. Élni annyi, mint emlékezni a felejtésre. Bocsásd meg, amit meg kell bocsátani. Felejtsd el, amit el kell felejteni. Öleld át az életet megújult erővel. Az élet minden pillanatát olyan friss tekintettel kellene fogadnunk, mint egy nemrégen nyílt virág.


(Máta Amritánandamaji)

Az emberi szív...


Ha az emberre valaki szeretettel néz, az olyan, mint a napfény, amely az alvó magot kihozza a földből. Télen miért nem virágzik a cseresznyefa? Mert nem látja értelmét a kibontakozásnak, tudja, hogy a fagy elpusztítaná a szirmait, nem bízik a környezetében, érzi, hogy veszélyben van. Az emberi szívben is megbújik egy kis bimbó, de ha nincs, aki kedvesen rámosolyogjon, hozzá szóljon, akkor inkább bezárva marad.


(Böjte Csaba)

2013. április 28., vasárnap

Figyeljünk oda...

 
Figyeljünk oda, mit mond a gyermek, akit a lelkünkben őrzünk. Ne szégyenkezzünk miatta. Ne hagyjuk, hogy féljen attól, hogy egyedül marad, és nem hallgatjuk meg. Engedjük meg, hogy egy kicsit ő vegye a kezébe életünk irányítását. Ez a gyermek tudja, hogy minden nap más, mint a többi. Hadd érezze újból, hogy szeretjük. Tegyünk a kedvére - akkor is, ha ez azt jelenti, hogy olyasmit kell csinálnunk, amit nem szoktunk, és akkor is, ha ez mások szemében ostobaságnak tűnik. (...) Ha meghallgatjuk a lelkünkben lakozó gyermek szavát, újra csillogni fog a szemünk.

(Paulo Coelho)

Aranyosi Ervin: Teremts szebb világot!


Aranyosi Ervin: Teremts szebb világot!

Ha szeretsz, - tudd, - másképp látod a világot!
Kevesebb ki bosszant, s több a jó barátod.
Másik szemmel nézel a változó világra.
Megbocsátóbb leszel. Viszonzást sem várva.
Jószívübbé válhatsz. Boldogan tudsz adni.
S ha más kezét nyújtja, el tudod fogadni.
Másban, mint tükörben, önmagadat látod.
Ami rossz volt vedd le, mint egy rossz kabátot.
Lelked kifordítva, tisztán mutasd másnak.
Ne adj hely't szívedben, a szomorúságnak.
Ha eképpen teszel, egy nap úgy találod,
Szeretettel telik csodaszép világod.
Ez csak rajtad múlik, hogyan is megy végbe.
Teremts szebb világot, a megunt helyébe!



Aranyosi Ervin: Önzetlen szeretet



Aranyosi Ervin: Önzetlen szeretet


Tudod-e mit jelent, Önzetlen szeretni?
Mindenkinek adni, sohasem elvenni!
Szeretetet szórni az egész világra,
a szíved mélyéről, viszonzást nem várva!
Ápolni a lelkét, a rászorulónak,
Biztatni, hogy szép lesz, ha eljön a holnap.
Szeretet vizével öntözni a lelket,
érezze az ízét meg, akit szeretnek.
Ahogy átmelegszik szívedtől a szíve,
ő is tovább adja, tovább közvetítve.
S ne hidd azt hogy elfogy, forrása végtelen,
ha kell végig kísér, az egész életen.

Nagyobb öröm volt...


A felhőket is szeresd, és gyönyörködj a viharban! Az esőt és a szürke, esővert pocsolyákat is szeresd, mint gyerekkorodban. Emlékszel, hogy szerettél tapickálni bennük anyád bosszúságára? Nagyobb öröm volt, mint ma a tengerben fürödni.

(Müller Péter)

Sík Sándor: Csendes tavaszi dal


Sík Sándor:
Csendes tavaszi dal



Gyöngyvirágos szép tavasznap,
Testvérül ma elfogadj,
Kisgyereknek, szép-igaznak,
Önmagamnak visszaadj.
Fürge szellő, lég suhanca,
Légy te most a mesterem.
Míg szökellve szétsuhansz a
Friss füvön, jer, játssz velem!
Új tavasz, legyünk ma egyek!
Add, ma mindent elfeledjek,
Ami nem dal, nem derű,
Nem győzelmes-egyszerű.

Félre tőlem, téli rontás,
Zúzmarázó kételyek,
Sziromrázó részrebontás,
Gondok, árnyak, éjjelek.
Drága köntös, egyszerűség,
Tiszta tóga, légy ruhám;
Kék-fehér tükröd, derűs ég,
Arcom nézze vissza rám.
Zaj ha bennem, elcsituljon,
Csendnek ujja rám simuljon.
Angyalujjú rejtelem,
Tiszta béke, légy velem!

Aranyosi Ervin : Lelki béke


Aranyosi Ervin : Lelki béke


Ha körülnézel, rohan a világ,

s te vele futsz. Így sodor csak tovább.
Hajtod, keresed, űzöd, ami nincs,
s nem veszed észre, hogy a drága kincs,
mit évek óta máshol nem találsz,
ott van tebenned, - épp, amerre jársz.
Lassíts egy cseppet, vizsgáld meg életed,
kérdéseidre a választ magadban megleled!
Lelkedben régen ott él a tudás,
de amíg hajszol a tudni akarás,
elfutsz mellette, nem lehet tiéd.
Mert mind a szépség, a boldog földi lét,
a lelki béke, az apró örömök,
születésedkor már beléd költözött.
Keresd a csendet, vizsgáld meg szíved:
hány csodaszép érzés lett már a tied?
A rohanó világ, csalóka látomás.
Merülj magadba, s ne legyen senki más.
A rohanás vakít, amíg a lelki béke
felnyitja zárt szemed és felemel az égbe.


2013. április 26., péntek

Káli László: Fogadj el


Káli László: Fogadj el


Én akartam! Istenem, mennyire el akartam mondani,

mindazt, amire nincs szó! Ami csak a tiszta érzés!
Én akartam! Istenem, mennyire akartam olybá lenni,
mint ahogyan a fény érinti bőröd! Csak az érintés!
Én akartam! Istenem, mennyire akartam szárnyakat,
hogy mindig magammal vihesselek a fellegek fölé!
De kevés a szó, a fények mind kihunynak egyszer,
s a Naptól kigyúlnak a szárnyak. Fogadj el kérlek
így, szótlanul sötétben kucorgó, egyszerű embernek.
S mint völgy a hegy lábát örökkön: csókollak Téged.

Káli László: Legyél nekem


Káli László: Legyél nekem


Legyél nekem. Látod, két egyszerű szó fekszik

egymás mellett békésen. Sorok között akár
észrevétlen el is bújnak, elszaladsz felettük,
s e két szó így nem jelent többet, csak magányt...
.
Legyél nekem fény, mely vezet, legyél utamon
gránit kövezet! Félelmemben biztató szó,
perzselő hőségben hűsítő tó! Félelmemben
nyugtató ölelés, ajkamra szelídült forró csók!
Legyél nekem rügyfakasztó, virágos tavaszom!
Légy perzselő nyaram, aranyba öltözött őszöm,
s ha jéghideg kezét vállamra teszi majd a tél,
akkor az legyél, kinek utolsó csókját megőrzöm.
Legyél nekem a minden a semmi határán túl!
Az legyél, aki sosem voltál még senkinek sem,
és nekem sem volt más! De oly mindegy már,
mi leszel, és miként, csak legyél nekem, velem.
Legyél nekem, mert nincs a Földön senki, aki
elviselne engem jóban, rosszban, mindhalálig
szerelemben. De Te! És csak Te, senki más:
legyél születésem, és gyönyörű szemfedelem.
Legyél nekem! Miként a földön, a mennyben is
a mindennapi kenyerem, és mint miképpen
én leszek Neked a könnycsepp, mely örömben,
bánatban csillog szemed sarkában, s hiánya éget.
Legyél nekem a dal a csendben! Legyél szó,
a kimondhatatlanságig megvakult egyetlen
valóságban! Nem. Esküszöm, Már nem kérlek!
Már könyörgöm: Bárhogy, csak legyél nekem!

Az ölelések...


Az ölelések, a szeretet kimutatásának valamely formája, olyan fontosak a szerelmi életben, mint a levelek a fa életében. Ha ezek teljesen visszafogottak, a szerelem meg fog halni már a gyökereknél.
 


(Nathaniel Hawthorne)

Szeretném veled látni a világot...


Én nem félek. Az ölelés az utazáshoz, a sétához, a kiránduláshoz kell. Szeretném veled látni a világot, és ha szorosan átfogjuk egymást, akkor nem veszhetünk el.

(Louis de Saint - Marché)

Ha két ember megfogja egymás kezét...


Ha két ember megfogja egymás kezét, az vagy jó érzés, vagy nem. Azt hiszem, azon múlik, hogyan fonódnak egymásba az ujjaink.

 

(Nicholas Sparks)

Minden szeretet függ valamitől....



Minden szeretet függ valamitől. Csak muszáj leszögezni, milyen feltételeket hajlandó elfogadni az ember cserébe a szeretetért. Ez elég könnyen hangzik, miközben pokoli nehéz. Amikor azt akarod, hogy valaki megszeressen, aztán azt, hogy változatlanul szeressen, előfordul, hogy olyan feltételeket is elfogadsz, amelyeket egy ideális világban, ahol minden gömbölyű, ki nem állhatnál.

(Anna Maxted)

Ilyen a végzet játéka...


Az életben felbukkannak olyan emberek, akik nyomot hagynak a létedben. Ilyen a végzet játéka. Olyanokat küld az utadba, akik varázslattal vagy anélkül, de hatással vannak viselkedésedre, még az életformád megváltoztatására is rá tudnak bírni. Olyan hálót vetnek rád, amely a lényegével tart fogva, legyen az bármi is.


(Blue Jeans)

Ha hálát érzek...


Ha hálát érzek és juttatok kifejezésre, azáltal értékes szövetségekre találok. Mert így az örömnek, amelyet a másik felém sugárzott, esélye van arra, hogy visszatérjen a saját szívembe.


(Kurt Tepperwein)

Mennyi boldogság...


Mennyi boldogság, élvezet és öröm zúzódik össze sarkaid alatt, mert amíg a boldogságot és lelked nyugalmát az égben kutatod, nem törődsz azzal, ami a lábad előtt hever.


(Catharine E. Goethe)


A világ élő kincsei...


A világ élő kincsei egyedül a lélek kincsei.


(Lucianus)

2013. április 23., kedd

Igazi ajándék...


Igazi ajándék, ha az embernek van valakije, akit szerethet.

(Jojo Moyes)

Nagyon szeretni


Látni valakit, egyszerre látni gyarló és szárnyaló voltában, dagályát és apályát; mélyét és könnyen horzsolódó, ezzel-azzal feldíszített felszínét, elnézően megmosolyogni és nagyon szeretni.


(Vavyan Fable)

Ajándék legyen a szerelem


Amíg kapni szeretnél, megszerezni, nem vagy igazán felnőtt. Mondhatnám, hogy mikortól, ennyi és ennyi évesen. (...) Pedig a szabály nem kívül létezik, csak bennetek. Mikor rájöttök, a másik az első, a fontos. Mikor adni akartok, neki, senki másnak. Ajándék legyen a szerelem.

(Galgóczy Dóra)

A boldog párok...



A boldog párok tagjai folyamatosan és örömmel figyelnek egymásra.



(Catherine Jonson)

Ha nem az igazihoz kötődsz...


Ha nem az igazihoz kötődsz, magányosabb leszel, mint ha egyedül lennél.



(Pierre Franckh)

Szerelmi kapcsolat...


Ha egy szerelmi kapcsolat nem visz közelebb önmagamhoz, ha ebben a kapcsolatban nem segítem közelebb a társamat önmagához, akkor ez a szerelem - tűnjék bármily biztosnak és szenvedélyesnek - nem lehet igazi.


(Leo Buscaglia)

Az érzés és a vágy...


A szerelemben éppen olyan kevéssé lehet "természetesen" viselkedni, mint a művészetben. Az érzés és a vágy csak bizonyos formanyelven szólalnak meg. Van közben mosoly, pillantás, félszavak, udvariasság. Nem megy másképp.



(Márai Sándor)

A tiéd és az enyém...


Van a kód... A kód, ami lehet egyszerű, néhány betű, vagy számjegy, de lehet ezek bonyolult, kombinált sorozata is. A lényeg, hogy valamihez utat nyit, valamit véd, ami a tiéd. (...) Van egy kód, ami nem tárgyhoz, nem tulajdonhoz kötődik. (...) Ez a kód két helyet képes megnyitni. Két lelket. Egy érzés. Érzed? Mintha belém lennél kódolva, mintha beléd lennék kódolva. Jöhet bárki, bármi, senki nem tudja ezt a kódot feltörni, megsemmisíteni. Vagy megfejteni. Senki. Ez a kód senki más számára nem érthető, nem értelmezhető. Ez a kód csak a miénk. A tiéd és az enyém. Csak mi ismerjük. A világ legbiztosabb kódja. Te és én.


(Csitáry-Hock Tamás)

A szerelem mellett...


A szerelem mellett mindenféleképpen barátságnak is kell lennie, mert különben a dolog nem működik. Addig nem tudok szerelmes lenni, amíg nem ismerem a másikat, mert a saját megítélésem alapján, számomra kell értékesnek lennie az embernek. Csak így lehet valakibe szerelmes az ember, vagy szeretheti meg.


(Reményik  László)

Az első ajándék az élet...



Az első ajándék az élet, a második a szerelem, a harmadik pedig a megértés.


(Marge Piercy)

2013. április 17., szerda

Lelkünk könnyedsége...



Lelkünk könnyedsége és kreativitása attól függ, mennyire azonosítjuk magunkat az egyéni és társadalmi küzdelmekkel, problémákkal. Gazdagsága pedig attól, miféle reményeket és eszményeket táplálunk halandó életünkkel kapcsolatban.


(Anita Block)

Csak a jelen pillanat létező...

 

Csak a jelen pillanat létező: olyan, mint szikrázó csillag a kezedben - hópiheként azonnal olvadni kezd. Lelked kristályából növeld ragyogását, mielőtt végleg kialszik.


(Marie Edith Beyron)


Ne félj a csendtől...


Ne félj a csendtől. Minden fontos dolog a csendben történik. Csendben sarjadnak a növények, csendben fejlődik a magzat, csendben cikáznak a gondolatok, csendben borít el a szerelem.

(Popper Péter)

A szeretet a szeretőnek a vágya...


A szeretet a szeretőnek a vágya arra, hogy a másik életét könnyebbé és gazdagabbá tegye, olyan módon, ahogy a másik óhajtja. Nem ahogy én. Ha téged szeretlek, úgy kell szeretni téged, ahogy te akarod azt, nem ahogy én.

 

(Feldmár András)

Te egymagadban minden voltál...

                                                           

Te egymagadban minden voltál,

mert szívvel szívemig hajoltál,
a te hűséged mindent pótolt,
melletted még a rossz is jó volt.


(Móra Magda)

Létezésünk...


Létezésünk egyetlen jelentése, lelkünk csillapíthatatlan vágyakozása akkor teljesül, ha hagyjuk magunkat szeretni.


(Ruth Burrows)

Az első...


Két olyan pillanatunk van, ami egészen biztosan egyszeri és megismételhetetlen. Az első és az utolsó szívdobbanás. De a kettő között... a kettő között még lehet egy harmadik. Van egy harmadik, amiért értelmet kap a másik kettő. Az a pillanat, amikor találkozol Vele, a szemébe nézel, és meglátod benne mindazt, amiért értelmet kap a másik kettő. Amikor megérzed, hogy van értelme. Mindennek. Az Életnek, a szépségeknek, a világnak. Az a két másik pillanat ettől kap értelmet.


(Csitáry-Hock Tamás)

A szerelem - isteni titok...



A szerelem - isteni titok, minden avatatlan szem előtt rejtve kell maradnia, bármi történik is! Annál szentebb, annál drágább lesz ettől!


(Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij)

Miért jó szeretni?

                                                                
Miért jó szeretni?


Tudod, arra gondoltam,

miért olyan jó érzés szeretni?
miért okoz boldogságot,
mikor olyan nagyon tud fájni,
a távolság ellenére is,
miért okoz a szeretet örömet,
miféle varázslatot tud,
hogy ellenére mindennek,
sírva is, nevetve is jó szeretni,
micsoda erő lakik benne,
hogy a rosszon is tud javítani,
a kínokon is tud enyhíteni,
igen, azt hiszem,
hiszem, hogy a szeretet csodaszer,
egy mindenre jó gyógymód,
a szeretet a szívnek az örök tavasza,
az örök megújulása,
az áldott Nap is távol van,
tavasszal se mindig látható, érezhető
testet-lelket melengető sugara,
mégis ott van,
megtalálható mindenben,
az általa előcsalogatott,
a semmiből kibújt sok csoda,
ámulatba ejti az embert,
és hát az se marad ki belőle,
annak is boldogságot áraszt
az orgona isteni illata,
a virágban pompázó fák
gyönyörű látványa,
a madársereg vidám szerenádja
annak is megsimogatja szívét-lelkét,
aki mindezt csak a szobából nézheti,
a tavasz az ő életét is bearanyozza,
neki is elhozza a várt csodát,
még ha érkeztével,
a hiány fájdalma is megérkezik.


(.kaktusz)

2013. április 13., szombat

Petőfi Sándor: Ki a szabadba!


Petőfi Sándor: Ki a szabadba!


Ki a szabadba, látni a tavaszt.

Meglátni a természet színpadát!
Az operákban ki gyönyörködik?
Majd hallhat ott kinn kedves operát.

A természetnek pompás színpadán
A primadonna a kis fülemile;
Ki volna, énekesnők! köztetek
Merész: versenyre kelni ő vele?

Megannyi páholy mindenik bokor,
a melyben ülnek ifjú ibolyák.
Miként figyelmes hölgyek...hallgatván
A primadonna csattogó dalát.

És minden hallgat, és minden figyel,
És minden a legforróbb érzelem...
A kősziklák e vén kritikusok,
Maradnak csak kopáran, hidegen.

Purzsás Attila: Szép új tavasz


Purzsás Attila:

Szép új tavasz

Vártunk már nagyon, szép új tavasz,
Reményt adó kikelet,
Szerelmet bimbódzó kis ravasz,
Bolondítja szívemet.

Ajkad ajkamhoz simul lágyan,
Ölelésed felhevít.
Nem is lehet semmi más vágyam,
Szeress estétől reggelig!

Reggeltől estelig gondolj rám,
S rohanok haza hozzád,
Mikor kitelik napi munkám,
Csók legyen az Istenhozzád!

Mert csókra vágy e szép tavaszban
Mindenik szerető szív.
Milljó új élet tüze lobban,
Virágzó természetbe hív.

Harmatcseppekben gyöngyként csillog
Rügyfakasztó napsugár.
Bánatos telünk messze kullog.
Itt a tavasz, itt van már!

Radnóti Miklós - Tavaszi szeretők verse


Radnóti Miklós - Tavaszi szeretők verse


Látod!
boldog csókjaink öröme
harsog a fák közt és
árnyékkal áldja
testünket a táj! Hallod,

hogy terül a füvön a
fény és pattan a fákon
dallal a hajtás! csak

csörgető fekete tücskök
zaja dicséri most
fűnek és fának
jó örömét! nézd,

a vízen, messze partok
homályos tövén
tükrösen fénylik
tavaszi kedvünk! mert

mi vagyunk most a fű,
a fa, a part, az öröm is
és szép szavú áldása
a tájnak!