Válóczy Szilvia: Örömöm vagy
Magányos reggeleken,
Amikor a szürke felleg
Napot takar,
S rigók hangját sem hallom…
Összeszorult szívemben
Csended lüktet…
Eggyé válok Veled.
Távolba szökött tekintetedben
Eltakart könnycsepped
Rabul ejt, megérint…
Magába rejt
Minden bánatot,
Elhagyott haragot…
S engem is.
Átölellek… hagyod.
Forró csókomban
Ott van mindened.
Örömöm vagy,
Szelíd mosolyom,
Ahogyan én is Neked.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése