Szeretetvár
"...Úgy képzelem a családot, mint az erős várat. Bástyákkal, tornyokkal, színes ablakokkal, vidáman lengedező zászlókkal és ijesztően mély árkokkal, levegőtlen pincékkel,sötét-titkos járatokkal. Utóbbiak nélkül nincs vár, keserű pillanatok nélkül nincsen családi együttlét. Ám, ha a kötőanyag a szeretet, akkor a legkeservesebb pillanatokat is át tudjuk vészelni. Túléljük a gyerekeink gyakorta kibírhatatlan kamaszkorát, túléljük a különbözőségeinkből adódó súrlódásokat, vitákat, még az anyagi gondokat is át tudjuk vészelni anélkül, hogy belerokkannánk. Együtt magabiztosabban lavírozunk a csapdák, gödrök, tragédiák útvesztőiben!
Közben rengeteg örömet is szerezhetünk egymásnak. ....Igen, telis-tele a családi élet szerelemmel, szeretettel, kis és nagy csodákkal, ám, ha elhallgatjuk a másik, a sötétebb oldalt, akkor nem mondunk igazat. Hiszen néha nagyon nehéz elviselni a hétköznapok monotóniáját, a betegségeket, a magunk és (még inkább) a gyerekünk kudarcait, "hivatalnok packázásait", a külvilág rúgásait és a generációk között feszülő ellentéteket.
Mert bizony rogyadoznak az erős bástyák, kevésbé színesek az ablakok, és egyáltalán nem lengedeznek vidáman a zászlók, ha egy fiatal naponta tapasztalja, hogy a középkorú vagy idős szülei képtelenek őt elengedni, és felnőttkorában éppúgy akarják irányítani, mint amikor kicsi volt. Bizony gyengülnek a bástyák, megfakulnak az ablakok és csüggedten lógnak a zászlók, ha egy szülő azt tapasztalja, hogy a gyereke az erőfeszítései és szeretete ellenére sem "produkálja" azt az emberi minőséget, amire nevelni akarta. Akkor sem érezzük erősnek a várunkat, ha az unokák érkezése nem erősíti, hanem gyengíti a szülő-gyerek kapcsolatát, mert a nagyszülők mindent jobban tudnak. .... Arról már ne is beszéljünk, amikor a számunkra legfontosabb emberben, a társunkban kell csalódnunk! Ilyenkor bizony összedől az erősnek hitt építmény, és mindkét fél új vár után néz...
.... - tapasztalom az ezernyi gondot -, ....meggyőződésem szerint a zökkenőkre, a konfliktusokra fel kell készülni! Semmit nem ad az élet befektetés nélkül. A vár szépségéért, erősségéért naponta kell megküzdenünk! Ápolni kell kapcsolatainkat, mint a virágjainkat...
Mindennek ismeretében is biztos vagyok abban, hogy családban élni jó. Hogy a biztos hátország kivételes teljesítményre sarkallhat minket, hogy a szeretet-kötőanyag és a derű a legnagyobb viharban is összetartja várunkat. .... hiszen csak ostoba hollyvoodi filmekben lehet gond nélkül végigsuhanni az életen... A valóság más. Egyszer fenn, máskor lenn, egyszer fény, máskor éjsötét. Lehet, hogy ettől szép?"
(V. Kulcsár Ildikó írása, könyvajánlója a Szeretetvár c. könyvéhez)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése