2013. január 30., szerda

Ami érték, ami szerethető...

 
A szeretet a Másik által válik igazán szeretetté benned. És amihez neked az idők végtelensége sem elég, ahhoz Neki elég egy pillanat. Az a pillanat, amikor meglát, felfedez, megérez, amikor szüksége lesz rád. Mindarra, ami benned van. Ami érték, ami szerethető. Aminek létezését így Ő fogja bizonyítani. A Másik. Aki létezik.
 
(Csitáry-Hock Tamás)

A szeretet a jóság törvénye...

 
A szeretet a jóság törvénye. Az örökkévalóság törvénye. Az élet törvénye. Az igazság, az összhang, a szépség, a mindeneket összefogó és egybekapcsoló nagy együttműködés törvénye, melynek összhangjában az óriási naprendszerek éppen olyan fontosak,mint a legapróbb porszem .
 

(Wass Albert)

Elveszíthetünk bármit, semmi nem hiányozhat. De ha a szeretet kihuny a szívből, mindent elveszítettünk, legfőképpen: önmagunkat.

 
(Tatiosz)
 

A szerelemnek minden pillanatban...

 
A szerelemnek minden pillanatban újból létre kell jönnie. Ha véget ér a nap és lefekszünk aludni, nyolc óra múlva felébredünk, és új nap kezdődik. A szerelem eltűnt. Az éberség új folyamata következik, a szerelemnek újból meg kell születnie.
 
(Peter Lauster)
 

Senki nem tökéletes...

 
Senki nem tökéletes, minden kapcsolaton rengeteget kell dolgozni, és ha egyszer megtaláltad azt az embert, akit igazán, szívből szeretsz, nem számít, ha nem érti, miért akarsz valamit csinálni, elég, ha kész támogatni a választásodat, még ha a miértet nem is fogja fel egészen.
 


(Lucy Dawson)

Ne csüggedj...

 
Ne csüggedj , ha valaki azt mondja nem , inkább gondolj arra , hogy lesz majd más , aki talán igent mond , és a szemedbe nézve azt sugallja tekintete : Kellesz nekem !!
 
 
(Meddye)

 

Csak most döbbent rá...

 
Csak most döbbent rá, hogy egészen eddig őt várta, már napok óta. És ebben a pillanatban egyszerre elfogadott mindent, amit a sors rendelt neki. Nem panaszkodott, inkább örült, hogy megengedheti magának ezt a fényűzést, mert (...) tudja, hogy ennek a szerelemnek nincs jövője, de mivel nem vár tőle semmit, csak nyerhet vele.
 

(Paulo Coelho)

-Tehát sokízű a szerelem?



-Tehát sokízű a szerelem?
- Csak annyira, mint egy ünnepi vacsora. De az is aperitiffel kezdődik. Ha átugrod az étvágygerjesztőt, vacsora után már nem fog ízleni.
- És a szerelemben mi az étvágygerjesztő? A nagy nyitány?
- A várakozás az első csókra érett pillanatra. A sok-sok kis remegés, ami ott dobol az ereidben és felforgatja a véredet. Aztán az áhítat, ami körüllengi az első tétova csókot és egy a hajadon végigfutó simogatása, amelybe belebizseregsz a talpadig... Ha mindezen átsiklasz, mint egy lengő ajtó, olyat hagysz magad mögött, amit soha meg nem találsz.
 
(Kun Erzsébet)

 

2013. január 28., hétfő

Tudod mi a szép a szerelemben?

 
Tudod mi a szép a szerelemben? Hogy vidám, hogy mosolya van. Nem szabad szomorúan szeretni. És nem szabad eltékozolni a leggyönyörűbb napokat. Meg kell ragadni a pillanatot, meg kell állítani az időt, le kell rögzíteni a boldogságot: "megfogtalak, itt vagy", mert a szerelem ihlet, ritka percek csodája.
 

(Bókay János)

Az első szerelem...

 
Az első szerelmet szívedből kitörölni soha nem lehet... ha próbálod, csak egyre jobban szereted... ha megpróbálod kerülni, egyre többet látod.... ha megpróbálod utálni, egyre jobban vágyod.... ha először leszel szerelme, jól válaszd meg kibe, mert őt elfeledni, sose lesz erőd...
 
(Danielle Taylor)
 

A szerelem maga az élet...

 
A szerelem maga az élet, ám az élet csak akkor értékes, ha van kit szeretni, és az viszont szeret!
 

(Danielle Taylor)

A szerelem legszebb kifejezése az érintés...


A szerelem legszebb kifejezése az érintés. Elég lehet csupán egy pillanat, nem számít az idő, kizárólag az érzés, ami ott lakik bennünk.
 

(J. J. Stalter)

Mihez kezdjen a szerelemmel...


Az asszony számára is elérkezett a pillanat, amikor föl kell tennie magának a kérdést, egész női méltóságával és öntudatával, elfojthatatlan életkedvével, hogy mihez kezdjen a szerelemmel, amely gazdátlanul maradt benne.

(Gabriel Garcia Márquez)

A várakozás örökkévalósága...

 
 Minden napon, minden óra minden percében meg kell bizonyosodnom arról, hogy bírom-e még szerelmesem szemében azt a tetszést, amit ő kihívott belőlem és bír az én szememben. S erről meg is bizonyosodhatom, mert amint eljő a pillanat, még szebbnek lát és még jobbnak látom, mint ahogyan gondolta, mint ahogyan gondolhatom. Az egymásra találás élményében ez állandóan megtörténik, miközben semmi nem változik, holott minduntalan másként történik ugyanaz velünk. Az egymásra találás élményére azonban mindig újra várni kell. A várakozás örökkévalósága pedig nem is lenne elviselhető, ha nem tartalmazná az egymásra találás szünetjelét: nélküle nem múlik el az idő, üresre telik a hiányától; úgy megsűrűsödik vele, akárha megállna velünk. Az egymásra találás örömében a kölcsönös tetszés üli a nászát, és ez a várakozás minden kínját elfeledteti. Tíz évet, száz évet is feledtet.
 

(Nádas Péter)

Mindnyájan vágyunk a szerelemre!

 
Mindnyájan vágyunk a szerelemre! Igaz? És miért? Mert ez az élmény tölt el minket viruló elevenséggel. Az érzékeink működnek, minden érzelem felerősödik, a hétköznapi valóság széthullik, és mi az egekben járunk. Tartson csak egy pillanatot, egy órát, egy délutánt, de az mit sem von le az értékéből. Mert olyan emlékeket őrzünk utána, amiket életünk végéig becsülni fogunk.

2013. január 27., vasárnap

Az első csók érintése...

 
Az első csók érintése olyan különleges boldog pillanat, amiből legszívesebben soha ki nem szakadna az ember. Az első csók olyan, mintha csak leomlana egy láthatatlan fal, némán, hangtalanul, de azért mégis határozottan, örökre. Az első csók után más lesz a mosoly, amit a másiknak küldünk, és a levegőben különös, pozitív töltésű feszültség robban, aminek láthatatlan szikrái örömköntösbe öltöztetik a lelkedet.
 
(Szurovecz Kitti)

Te és én...

 
 
Te és én ugyanazok vagyunk. Amikor a szemedbe nézek - tudod ezt.
Amikor a szemembe nézel - tudom ezt.
 

(Tatiosz)


Örök időkre...


 
Figyelj rám - mondtam.
- Jobban szeretlek, amint ez egész világot együttvéve.
Ez nem elég?
- De igen, elég - felelte mosolyogva.
- Örök időkre elég.
 

(Stephenie Meyer)

Élvezd, amíg jelen van...

 
 
Ahogy jön, úgy el is megy; nem tartogathatod, nem kapaszkodhatsz bele. A szellő úgy jön, mint a suttogás, nem csap zajt, nem tűz ki hirdetményeket, nagyon csendesen érkezik, nem is hallod, és hirtelen már ott is van. Így érkezik Isten is, így érkezik az igazság, az üdvösség, a szeretet - mind úgy jönnek, mint a suttogás, nem dobokkal és trombitákkal. Egyszer csak megérkeznek minden előzetes bejelentés nélkül, még csak azt sem kérdezik: "Bejöhetek?" - egyszerűen, váratlanul felbukkannak. Így érkezik a szellő is: az egyik pillanatban nincs ott, a másikban pedig már ott van.
És a második dolog: ahogy jön, úgy el is megy; nem tartogathatod, nem kapaszkodhatsz bele. Élvezd, amíg jelen van, és amikor távozik, hagyd elmenni. Légy hálás, hogy eljött. Ne legyen benned neheztelés, ne panaszkodj. Amikor elmegy, elmegy - semmit sem tehetsz ellene.
De mi mindig kapaszkodunk. Amikor eljön a szerelem, boldogok vagyunk, de amikor elmegy, megsértődünk. Ez nagyon tudattalan lét - hálátlan, nem értő. Ne feledd, ahogy jön, úgy el is megy. Nem kérte, hogy jöhessen... Most miért kérné, hogy távozhasson? Ajándék volt odaátról, rejtély, és ugyanolyan rejtélyesen kell távoznia. Ha valaki szellőként éli az életét, nincs benne kapaszkodás, nincs kötődés - nincs megszállottság -, egyszerűen hozzáférhető marad, és bármi történik, az jó.
 
(Osho)
 

A vágy:szeretve, szeretve lenni

 
Néha csak a némaság csendből szőtt melódiája mondhatja el, hogy milyen árva mibennünk a vágy:szeretve, szeretve lenni.
 
 
(Stephanie Dowrick)


Ott van veled...

 


Amikor egy fáradt nap után hazaérsz, nem felejted, mi a boldogság és a szépség, mert ott van veled minden pillanatban.

(J. J. Stalter)

A csodálkozást soha ne feledd!

 
 A csodálkozást soha ne feledd!
Akard a szépet, a jót mindig megtedd!
Bölcsek aranyának mágnese a lelked.
 

(Szepes Mária)


Nézz fel az égre!

 
Nézz fel az égre! Lélegezz be néhányszor, jó mélyen. Gondolj arra - csak egy pillanatra -, hogy Csodában élsz, és benned is Csoda van!
 
 
(Müller Péter)
 

Csak a döntésektől függ...

 
Úgy hiszem, hogy akkor vagy boldog, amikor megtalálod a békét magaddal. Ha visszatekintek az elmúlt évekre, sok boldog és fantasztikus emlékem van, ünnepi pillanatok. Ezek nagyon különlegesek. Persze vannak idők és olyan helyzetek, amik nem feltétlenül tetszenek, de ezek is egyaránt fontosak. Honnan tudhatod, hogy valami jó vagy rossz, vagy épp helyes vagy helytelen? Csak a döntésektől függ. A döntések azt jelentik, hogy a kockának két oldala van, és szinte soha nem lehetünk százszázalék biztosak benne, hogy jól döntöttünk-e. Néha a rossz döntés is lehet hasznos lecke, hiszen akkor sokkal jobban fogod értékelni a jó időket és jó döntéseket.
 

(Sebastian Vettel)

"soha ne add fel"

 
Életünkben vannak rossz napjaink, amikor semmi sem sikerül, és kevésbé figyelünk másokra. Emlékezzünk csak rá, ezek a szörnyű napok azért vannak, mert a pozitív energia szelepe bezárult. Tobzódik a negatív energia. Nem tragédia, viseljük el! Engedjük el magunkat, és hagyjuk, hogy elmúljon, vigyázzunk, hogy semmi negatív érzés ne ragadjon bent.
Ha tényleg ki akarunk mászni a nyomasztó rezgésből, akkor egy dolgot tehetünk. Találjunk egy kicsi, jelentéktelen részletet a rossz dologban, vegyünk lendületet egy fizikai mosollyal, jussunk el a finom, belső mosolyhoz, és szeressük azt a kis semmiséget, amennyire csak tudjuk. Árasszuk el megbecsülésünkkel csak azért, mert létezik, csomagoljuk szeretetünkbe, mintha megbecsült kincs lenne. Meg fog lepődni, milyen gyorsan megváltozik a rezgése!
Ez a tökéletesen passzív megközelítés általában bejön, de ha mégsem, akkor a "soha ne add fel" technikámhoz folyamodom. Táncolni kezdek a ház körül, és közben egy dalt énekelek.
 
(Lynn Grabhom)

2013. január 25., péntek

Eredj ki a szabadba...

 
Eredj ki a szabadba, ki a földekre, a természetbe, a napfényre. Eredj, és magadban akard föllelni a boldogságot; gondolj a benned és körülötted rejlő sok szépségre, és boldog leszel.
 


(Anne Frank)

Élvezed a pillanatot...

 
Engedd el. Ne ragaszkodj semmihez, hagyd, hogy az Élet mindent az útjára pakoljon. Ha nem követelőzöl, ha nincs kapkodás, tökéletesen összerakja a következő lépéseket, neked csak bíznod kell benne, és lépni nagyokat. Ne legyen energiád kontrollálni a jövőt, vagy a következő lépést fürkészni. Nem megy, és nem is fog menni, ne is akard, hiszen az nem a te dolgod. Annyi kell csak, hogy hallgass az érzéseidre, azok után menj, és tudd, hogy az Élet majd szépen hoz mindent, ha pedig élvezed a pillanatot, és nem a következőn agyalsz, minden a helyére fog kerülni, mert bízol abban, hogy ez nem is lehet másképp.
 

(Oravecz Nóra)

Boldognak senki sem születik...

 
Boldognak senki sem születik- azt meg kell teremteni. erre senki sem tanított bennünket. tanulni kell a szeretetet, a boldogságot , a harmóniát, az örömöt , a lelkesedést....... Úgy hívják ezt , hogy önmegvalósítás !

Nagy meló ez ! Az embernek a boldogságot nem keresni kell, hanem megvalósítani ! És a szeretetre sem sóvárogni kell , nem akarni , foggal, körömmel, hanem ki kell hoznod magadból. Nem kívülről jön, hanem benned válik valóvá- ha azzá teszed magad: szerető emberré. A szeretetre nem várni kell, hanem alkalmasnak kell lenni rá. Alkalmasnak az odaadásra és a befogadásra . Mindkettőre . Csak az egyik nem elég . Tanítsd meg magad szeretni !Próbáld meg a lényedet ebben a sötét világban szabaddá , fényessé és sugárzóvá tenni ! Magától nem lesz az. Senkié. Azzá leszel , akivé teszed magad S ha kihűlt körülötted a világ ,és jéggé fagyott az élet, fűts be önmagadban... és áraszd a meleget! Meglátod mennyien jövünk majd köréd. Mert mindannyian fázunk. És félünk. És oda gyűlünk, ahol meleg van még...."

(Müller Péter)

Váci Mihály : Nehéz a szívünk



Váci Mihály : Nehéz a szívünk

Az arcodat ne mutasd szomorúnak.
Ne lássa senki, mi az, amit eltűrt.
Jobban kellene szeretni magunkat,
hiszen mi már nagyon kiérdemeltük.

A szíveink egymásra zúzva hulltak,
eggyé forrasztó sors zuhog felettünk.
Sebeinkért szeretjük már a múltat;
és a jövőt: - lesz mit felemlegetnünk.

Most itt ülünk. Kedves, Te szomorú vagy.
Az arcom nem mutatja, amit eltűrt.
Nehéz a szívünk, mert nem könnyű búnak
ütése alatt ragyog a szerelmünk.

Egymást szeressük már - ne csak magunkat
Hiszen mi már nagyon megérdemeljük. 


Zimonyi Zita: Megtaláltalak

 
 
Zimonyi Zita: Megtaláltalak

 
Fennhangon mondom himnuszom,
szerelemhittel hirdetem,
harsogom, szerte kiáltom
lázas rezdüléssel fénylem:


alakomra kulcsoltalak,
egemre, érzékeimre írtalak, forrasztottalak,
megálmodtalak, ébredve



szememre tapasztottalak,
naphosszat hévvel idézlek,
jártamban-keltemben várlak,
hallgatásban is becézlek,


szállok föl-le, röpít föld s ég:
nekünk vetett ágy a világ,
veled magasság a mélység,
testem érted nyújtózó ág;


helyettem is ismételje,
dobogja minden ütőér,
tárt szívű vággyal jelezze,
vallja a csönd, s végtelen tér,


az összes hű, ölelő kar,
táruló, friss életkehely,
termékenyítő vad vihar,
kívánkozó virághüvely,



mert túl józan, kemény a szó,
- jó szeretőként dicsérni -,
a csodához nincs, mi méltó,
fussak esdve ünnepelni:



hogy végre megtaláltalak,
öröme víg sejtelmeknek,
kit öröktől kívántalak,
ösztönömben reméltelek!

Szabó Lőrinc - Szeretők

 

Szabó Lőrinc - Szeretők


Tehetek én
róla, hogy érdekel a test
és hogy a hús
úgy érzi szépségeteket,
mint a halál
vagy az isten közelét?

Nézd, kedves, a lélek is
testben öleli
társát, amikor
barát barátot üdvözöl,
testben siratja elveszett
gyermekét az anya, s a hívő
az úrvacsora kenyerében
testileg akar
egyesülni az égiekkel.

Nem én akartam,
hogy így legyen,
nem én csináltam
az életet
s nem én csinálok
belőle bűnt.

Örök munkában él
minden élő s örülni akar:
szabad érzékei
a csillagok üzenetét is
magukba építik,
de fiatalon
megromlik, ha nem az ösztönök
parancsát követi.

Lapuljon a kéjenc, a beteg
gyönyörök rabja! -- Nekünk
szolgánk volt az öröm:
bennünk most született
ujjá a világ,
és a halál se lehet
üdvözítőbb
párnája a feledésnek,
mint, kedves, a te
megtiltott tested.

Nem aljas isten
akarta így,
ne sírj; ne csinálj
belőle bűnt:
a lélek orvosa a szerelem
és gyógyulás az igaz csók,
szeretők lelke örül

a test örömének!


Te vagy nekem valaki


Elpusztulok, de nem tudok élni nélküled. Akard, hogy élhessek melletted. Minden gyötrelmedet érzem. Kalauzod nem merek lenni, de esküszöm: mindent teérted. Hiszen csak te vagy nekem valaki.
 
(Ady Endre)
 

Szeresd...

 
Van az a pasi, aki kinyit, felnyit, megnyit, elvarázsol, boldoggá tesz. Megért, szeret, veled van, támogat, és nem adja fel. Lehet, hogy nehéz lesz, de végigcsinálja, mert tudja, hogy semmit sem adnak könnyen. Higgy benne, és megkapod. Akard, várd, és jönni fog. De ha jön, ne sétálj el mellette. Vedd észre, és vigyázz rá. Szeresd, de ne fojtsd meg a szereteteddel. Adj meg neki mindent, törődj vele, de hagyd meg a szabadságát. Élvezd, hogy van, hogy segít, hogy támogat, de ne vedd magától értetődőnek, hogy ott van. Becsüld meg.
 


(Oravecz Nóra)

Hagyd, hogy elkapjon az érzés...

 
Hagyd, hogy elkapjon az érzés, hogy magával vigyen. Mindig. Ne öld el, ne akard korlátozni, ne fojtsd meg, még véletlenül, egy pillanatra se, mert aztán egyszer azon kapod magad, hogy soha többet nem tudod visszahozni. (...) Vigyázni kell a szerelemmel. Törékeny. Olyan, amit ha nem hagysz kibontakozni, elbújik, és soha többet nem jön elő.
 
(Oravecz Nóra)

Kassák Lajos: Igaz nem igaz

 

Kassák Lajos:
Igaz nem igaz


Hunyt pilláim mögött most nyílnak a rózsák
ilyen tájat még sosem láttam.
Ó nagy szegénységem a szűkmarkú időben.
E függönyök mögött élnek zöldellő fáim
... szép állataim holdam napom
és mind a csillogás a szürke lim-lom
amit a mélység kivetett és a szél nem sodorhat el.
Könnyű csónakommal hozzád utazom a fényben
itt nem őriz se csendőr se katona
szabadon intek feléd hogy várd meg kezem érintését
s míg a föld és ég újból fel nem dühödik
halld meg becéző szép szavaimat
.


2013. január 23., szerda

Szilágyi Domokos: Szülőföld


 Szilágyi Domokos: Szülőföld

 
Itt én kevertem színt a virágoknak,
s ezek a felhőlépő sziklák az én álmaim;
mikor nagyot nevettem, eltanulta a hegyipatak;
ha elfáradtam, pázsiton terítettem szét,
teremni tanítottam a földet,
suttogni az esőt,
békére az embereket.
Ez a táj ébredő öntudattal
enyémnek vallja magát.

 

Sose törődj a negatív dolgokkal...


Sose törődj a negatív dolgokkal. Égeted a gyertyát, és a sötétség magától eltűnik.

Ne próbálj harcolni a sötétség ellen. Nincs rá mód, mert a sötétség nem létezik - hogyan harcolhatnál ellene? Egyszerűen gyújts meg egy gyertyát, és a sötétség eltűnik. Tehát felejtsd el a sötétséget, felejtsd el a félelmeket. Felejtsd el az összes negatív dolgot, ami jellemzően az emberi elmét kísérti. Csak gyújtsd meg a lelkesedés egy kis gyertyáját.

Reggel kezdd úgy a napot, hogy nagy lelkesedéssel kelsz fel, azzal az elhatározással, hogy ma igazán nagy örömmel fogsz élni - és azután kezdj el nagy örömmel élni... Minden reggel nagy elszántsággal, bizonyossággal, tisztasággal kelj, azzal az önmagadnak tett ígérettel, hogy a mai nap mérhetetlenül csodálatos lesz, és te mérhetetlenül át fogod élni. És minden éjszaka, amikor lefekszel az ágyadba, emlékezz újra arra, mennyi csodálatos dolog történt veled a nap folyamán. Maga az emlékezés is segít, hogy a másnap újra áldott legyen. Csak emlékezz, azután merülj álomba, azokra a csodálatos dogokra emlékezve, amelyek aznap történtek. Az álmaid még csodálatosabbak lesznek. Magukban hordják a lelkesedésedet, és az álmaidban is új energiával kezdesz élni. Tégy szentté minden pillanatot."

(Osho)

Légy pozitív, és örülj többet...

 
 Az öröm minden félelem ellenszere. Akkor bukkan fel a félelem, ha nem élvezed az életet. Ha élvezed az életet, a félelem eltűnik.

Légy pozitív, és örülj többet, nevess többet, táncolj többet, énekelj többet. Légy egyre vidámabb és vidámabb, lelkesedj az apró dolgokért, még a legapróbbakért is. Az élet apró dolgokból áll, s ha vidámságot tudsz vinni az apró dolgokba, az egész csodálatos lesz.

Ezért ne azt várd, hogy valami nagyszerű történik. Történnek nagyszerű dolgok - szó sincs arról, hogy ne történnének -, de ne azt várd, hogy a nagyszerű valami bekövetkezzen. Csak akkor következik be, ha az apró, közönséges, mindennapi dolgokat új elmével kezded megélni, új frissességgel, új vitalitással, új lelkesedéssel. Akkor lassan-lassan felhalmozol, és az a halom egy nap tiszta örömben tör ki.

Ám sosem tudhatod, hogy ez mikor következik be. Egyre gyűjtögetned kell a kavicsokat a tengerparton. Az egész együtt lesz a nagy happening. Ha felszedsz egy kavicsot, az egy kavics. Amikor az összes kavics együtt van, hirtelen már gyémántok. Ez az élet csodája.
Sok ember van a világon, aki elszalasztja, mert mindig valami nagyszerű dologra vár, ami nem tud bekövetkezni. Csak apró dolgokon keresztül következhet be: eszed a reggelidet, sétálsz, fürdőt veszel, beszélgetsz egy barátoddal, csak üldögélsz egyedül, és nézed az eget, vagy fekszel az ágyadon, és nem csinálsz semmit. Ezekből az apró dolgokból áll össze az élet. Ezek az élet alkotóelemei.
 
(Osho)

B. Radó Lili: Csendes dal

 
 B. Radó Lili: Csendes dal
 
 
Társam, aki nélkülem társtalan
bolyongsz a nagyvilágban, mondd, Neked
sohsem jutott eszedbe az, hogy én
kisérhettelek volna utadon?

Sohsem gondoltad azt, hogy valahol
van egy szerényke dal, amely Neked
szeretne megcsendülni majd először?

Nem gondoltad, hogy egy virág Neked
bontaná ki tavasszal szirmait
és van és él és ajkaidra vár,
hogy azok szívják ifjú illatát?

S nem gondoltál arra, hogy lesz idő,
mikor elfáradt, ezüstös fejed
jól esnék valahová lehajtani?


Az ember sorsa a szívétől függ...



 Az ember sorsa a szívétől függ, mert mindennek lehet parancsolni, csak a szívnek nem.
 

(Lin Yutang)

Ady Endre: Akkor sincsen vége

 
Ady Endre:
Akkor sincsen vége
 
Te vagy a mának legjobb kedve
És olyan gazdag ez a ma,
Hogy, ha egy életet akarsz,
Ma nézz jól szemembe.

Végignézhetsz a vágyak boltján,
Láthatsz ezer kirakatot,
Neked én vagyok egyedül
Gazdagon és mogorván.

neked én vagyok neked - szántan
És hogyha nincsen örömöd,
És hogyha nem érted a mát,
Mindegy: én meg nem bántam.

Az adhatás gyönyörűsége
És a ma öröme telít
És hogyha véget mondanál,
Hát - akkor sincsen vége!
 

Illyés Gyula: A szerelem ismerkedés

 
Illyés Gyula:

A szerelem ismerkedés



Kevés, kevés, mindez kevés,
várlak, szeretlek! Szeretnélek
át- és átjárni, mint a véred,
mint a levegő, mit beszísz.
A szerelem ismerkedés -
a léleknek? A testnek is!

Nem akarlak, csak megismerni,
csak megismerni, semmi mást,
a titkos azonosulást,
mit egyház és bölcselet hirdet.
Magányomat vágyom levetni,
a magányt rólad, mint az inget.

Benned szeretnék lakni, ott,
hol dolgos, szorgalmas szíved.
Egy szívet szeretnék veled!
Tagjaidban vágyom ezernyi
bajom, kínom egy jó nyugodt,
nagy nyújtózással kiheverni.

A ruhám, a házam, lakásom,
te légy a hazám, világrészem,
Európám, a Mindenségem,
végső kitörésem a vak
szolga-sorsból, a lázadásom,
mielőtt elpusztítanak.

Szégyenem már szó s gondolat -
bőrödön, húsodon keresztül
bocsáss magadba mindenestül,
adj olyan otthont, amilyent
magzatának az anya ad,
adj egy lélegzet végtelent!


Baranyi Ferenc: Mindkettő emberül


Baranyi Ferenc: Mindkettő emberül

Szeretlek. Tőlem el ne várd
szokott módját a széptevésnek,
téged aláznának meg a
bókká butított esküvések,
mért mondjam: csodaszép a szád,
mikor csak oly szép, mint az átlag,
te is tudod: az úgyse vagy,
akinek vágyra gyúlva látlak.
Egérfogáshoz épp elég
egy csöpp szalonna - macska sem kell,
cincogó lányokat szokás
lábról levenni közhelyekkel,
az ő receptjük ismerős:
célzás ruhára, hajra, gyengéd
figyelmességek közt néhány
jól időzített szemtelenség -
ez csapda csak s nem taktika,
nem bámulat, de szánalom kél
az áldozat iránt, kiért
fölös hűhó a macskafortély,
mikor csak bársony bőrödért,
s csodás ívű szádért dicsérlek:
arcod ne fesse hálapír,
Inkább harag piros önérzet.
Tedd, hogy remek melled mögött
bonyolult szívedig találjak,
s ha szíved méltónak ítél,
fizesse értem meg az árat,
nászunk legyen ellenfelek
vívás utáni kézfogása,
egymás próbáját miután
mindkettő emberül kiállta,
amikor már nem érdekes
ki nyert, vesztett, hol több a sebfolt,

amikor csak egy lelkesít:
kettőnkhöz méltó küzdelem volt. 

2013. január 20., vasárnap

A szeretet meleget sugároz...

 
 
Tudod, ma kora reggel,
a látóhatár mögül kiragyogott
a fénylő Napkorong,
s talán, mert a borongós
téli napok után
először mutatta meg magát,
eltöltött a hála érzése,
és bent egy hang, hangtalan
azt súgta,
hogy köszönöm Kedvesem,
hirtelen magam is meglepődtem,
hogy még az égi tűzkorong láttán
is feléd száll a hálám,
aztán arra gondoltam,
hogy azért lehet,
mert Te hívtad fel a figyelmem
a csodára, amit addig talán
nem is hittem csodának,
arra is gondoltam,
hogy ő mindig mosolyog ránk,
de vannak rajta kívül álló okok,
amik miatt néha nem látható,
újra meg újra közénk kerül valami,
ami eltakarja fenséges sugarát,
talán azért,
mert a hosszú sötét után,
az ember sokkal jobban érzi,
értékeli a meleget, és a fényt,
én is szeretnék a Napod lenni,
hogy olyankor is világosba legyél,
amikor nem látni a valódit,
tudom, gyenge kis napocska,
de mondják, a szeretet az fényt,
a szeretet meleget sugároz,
közénk is odakerül néha a ború,
de hidd el,
akkor se fordulok el tőled,
ha nem látsz is,
ha sötétben vagy is,
én mindig feléd vagyok.



(.kaktusz)
 

A szeretet fénye...


                                                               


Tudod, arra gondoltam,
csak olyan ember érzi,
hogy nincsen kedve élni,
aki nem tudja mi az, szeretni,
anélkül az ember mindig fázik,
mert a szeretet melegít,
oxigént ad a szeretet,
a szeretet maga az élet éltetője,
és akinek nincs kedve hozzá,
annak azért nincs,
mert fuldoklik a szeretetlenségtől,
a szeretet-nélküli élettől,
az élettelen élethez nincs kedve,
szeretet nélkül az élet csak műélet,
amiben semmi se valódi,
azt is mondják,
valakinek arra van ideje,
amire akarja, hogy legyen,
de ha valaki megtalálja
az életben a szeretetet,
akkor arra mindig van ideje,
a szeretethez soha sem fáradt,
annak nem akad el a gondolata,
mindig van mondanivalója,
ha tudja, valahol szeretettel várnak rá,
mondják, idővel minden megfakul,
unalmassá, szürkévé válik,
de a szeretet az soha sem fakul,
fényével mindent bevilágít,
az idő, a távolság
a sebeket begyógyítja,
talán igen, talán így van ez,
de a szeretet hiányát nem lehet megszokni,
az folyton terjedő fekéllyé válik,
minél jobban távolodik,
annál jobban mar,
annál jobban sebesedik,
ha minden is megvan,
akkor is hiányzik a kedv,
a szeretet nélkül kiüresedett élethez,
hiányzik a szeretetre mindig jutó idő,
hiányzik, mert meghal a gondolat,
ha nincs kinek elmondani,
hiányzik a fénye a szeretetnek,
ami ragyogásával megszépíti a világot.



(.kaktusz)

Kun Magdolna: Az igazi vesztes

Az igazi vesztes


Egy szerelemben mindig az a vesztes,
ki tiszta érzésekkel sosem szeretett,
mert annak fog majd hiányozni
az a szívét simogató igaz szeretet,
ami úgy ölelte át, olyan melegséggel,
hogy azt sem tudta milyen az,
ha a nyarat nyitó szép tavasz
ütközik a téllel.
 


(Kun Magdolna)

Barnakay Miklós: Jó lenne



 














Barnaky Miklós:
Jó lenne


Jó lenne hinni,
hogy igaz még a hit;
a szó, a mosoly, a szeretet -
hogy nem takargat semmit.


Jó volna hinni, hogy mindez
jelent még valamit.


Bíbor Kata: Ígéret helyett...


 
Bíbor Kata:
Ígéret helyett...
 
 
Talán úgy kellene szeretni egymást,
ahogy égbe tekintnek a havasok,
bámulni lustán bele a fénybe,
elnézni szikrát, nap-labdacsot.

Egymás mellett úgy kellene lépni,
hogy megférjünk együtt a csúcsokon,
lenn a völgyben szorító fák közt
lenni ösvény, jelzőtorony.

Dunnává dagadni kellene akkor,
ha tél vacogása fogcsikorog,
egymásnak méz kamillateában,
lenni hang, ha gyúlt a torok.

Szellő lenni tűzsugaras nyárban,
fűszálnyi létbe lehelni enyhet,
szomjazó testedről oldani ruhád,
míg ajkamról hull a hűs-esőpermet.


"Ha egy férfi keze megérinti egy nő kezét...


 "Ha egy férfi keze megérinti egy nő kezét, mind ketten az örökkévalóság szívét érintik meg. "
 


(Kahlil Gibran) 


Anna Lee: Őrzők



Anna Lee:
Őrzők


Vigyázlak Téged. Törékeny vagy.
Akár egy finom porcelán.
Vigyázol engem. Lélekkel óvsz,
Olyan vagy, mint az óceán.
Éjjel és Hajnal között
Árnyékod arcom fölött

Téged Vigyázlak. Már majdnem,
Már igazán boldog vagyok
Engem Vigyázol. Egyre fehérebb
Egyre izzóbb a bánatod
Hajnal és Reggel között
A nap sugara eltörött.

Vigyázlak Téged. Szükség van rá.
Hogy botolj, járj, repülj...
Vigyázol Engem. S ha elvéteném
Nem én zuhannék egyedül.
Reggel és Nappal között
Csillagok a fény mögött

Téged Vigyázlak. Kőkemény vagy.
Akár a fal, mit építesz...
Engem Vigyázol. Kemény vagyok.
Vas, akarat, fakereszt.
Nappal és Éjjel között.
Sötétség a fény körött.


Reményik Sándor: Hallgat



Reményik Sándor:
Hallgat

Hallgat.
Hallgat néha hosszú órákon át.
Akár a kő.
Akár a fa.
Akár a hó.
Akár a hóvirág.
Hallgat.
Én e hallgatás irigye vagyok.
Bár nyugtalanít ez a hallgatás
Néha.
Mert hátha befele nőtt panaszok,
Megkövült jajok, elhalt sóhajok,
Finom kéreggel fedezett sebek,
Alig kinyílt apró virágfejek,
Szorongó, örök, nagy-nagy aggodalmak
Lappanganak kő, fa, hó, hallgatás alatt.
Én azt hiszem, hogy ismerem.
És mégsem ismerem.
És ma sem tudom, miért hallgatag.
Csak e hallgatás irigye vagyok.
Fecsegésben szétszórom magamat,
Azután szégyellem
Jaj, nagyon szégyellem,
Mindig, amikor szemben ül velem,
Hogy szóltam, szóltam, szólnivaló nélkül,
Aprópénzként elszórtam magamat.
Ő ült, és hallgatott,
S mint foghatatlan súlyt
Éreztem lelkében az aranyat.