Az
örömre szükségünk van, mert kiolthatatlan ösztönnel a boldogságot
keressük. A boldogság pedig örömökben lép elénk. Amint az életünk
"egészét" a pillanatok, a percek töredékében éljük meg, hasonlóképpen
az "egész" boldogság egyszerre nem birtokolható, csak az örömben élhet
át. A boldogságot keresem én is, mint Te. Nem találom én sem, amint Te
sem leltél rá teljesen. Kérlek, most tarts velem. Nem vagyok tudós, sem
bölcs. Csak ember vagyok, akire az öröm rátalált. Vagy a szívem lett
érzékenyebb az öröm iránt? Nem tudom. Ám az örömmel naponta találkozom.
Itt. Most. Hívlak, örülj velem! A mindennapi kenyér mellé kell a
mindennapi öröm. A boldogságot mindig holnapra várjuk, holnaputánra,
majd. Közben most élünk, most érzünk, most kell a szívnek örülni, hogy
emberi legyen élete.
(Mácz István)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése