2012. november 26., hétfő

Pogány Géza: Te voltál...



Pogány Géza:
Te voltál...


Te voltál...

Ha soraim csak egyetlen ember olvasta,
ha csak egyetlen szív dobbant meg értem,
ha műveim csak egyetlen ember életére hatva,
okozott örömet akkor már nem hiába éltem.

Ha csak egyetlen ember értette lényegét,
ha csak egyetlen lélek halk dallama szól már,
ha megváltoztatni csak egyetlen ember életét,
tudtam műveimmel örülök, hogy az te voltál. 
 
 

2 megjegyzés:

  1. Névtelen1/29/2013

    EGRI LÁSZLÓ: FOSZLÁNY
    Ab ovo...memoro

    Egy fénykép, miről tekintesz vissza rám.
    Egy ütött, kopott, sárga papír,
    mit az emlékezés elém dobott.
    Egy régi titok fiókom alján,
    óvlak, mint anya gyermekét a karján.

    Egy mosoly, egy kávéfolt,
    egy folt mely szomjúságot olt.
    Épp szád alsó peremén,
    nem itattuk fel még frissen, az elején!

    Egy ócska lap vagy csupán,
    meredsz rám pajkosan, bután.
    Szemed fényárban úszik,
    s egy ujj nyomata karodra kúszik.

    Csak egy pillanat, katt,
    mégis örökre megmaradt.

    VálaszTörlés