2012. november 19., hétfő

Mezei Marianna: Szavaid...


Mezei Marianna:

Szavaid...


Szavaid simogatva vetkőztetnek
s mellette üresen földre hull szavam,
melegítve testem átöleli lelkem
s én előtte térdelve meghajtom magam,
mert szavaid átjárnak, s felemelve engem
befogadva születnek, ébrednek szívemben,
s ha fájnak is lüktetve keringve eremben,
kitárom és hagyom, hogy vérré váljon bennem.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése