Bagi László Hezekiah:
Van-e helyem nálad?
Soha ne kérj arra, mit szívemből nem tennék,
Soha ne mondd, hogy bolondság az emlék,
Soha ne titkold, akkor sem, ha őrült a vágyad,
És mondd meg nekem, hogy van-e helyem nálad?
A holdfény megsimogat, ébren is álmodom,
Virágok illatoznak, szobánkban száz csokor,
Sárga gyertyák festik arcunkat, a két szemedbe nézek,
De kezed már nem érem el, lehet, hogy az élet téved,
Mert nem vagy itt, és csak egy dallal üzenek,
Várlak új világ, gyújtson e hajnal tüzeket,
Hogy legyünk együtt, s ne kelljen számolni a perceket,
Mert csak az idő múlik el, de semmi más teveled.
Soha ne félj, de szárnyalj és égj velem,
Legyen a miénk a szavakon túl az érzelem,
Soha ne titkold, akkor sem, ha őrült a vágyad,
És mondd meg nekem, hogy van-e helyem nálad?
Csillagokkal táncolunk, szívem felhők közt szárnyal,
De eltévedni nem lehet, mellettem a társsal,
Ki nemcsak álom, de álmodozni oly jó vele,
S gyönyörűség, ha holdfény helyett simít keze...
Vándorok vagyunk, magányos, békés harcosok,
Egymásra nézve látjuk: a Teremtő szépet alkotott,
Egy csodát nekem, egy csodát neked, mindent nekünk,
S a mindenség útjain egy ölelésben eggyé leszünk...
Soha ne félj, egymást úgyis megtaláljuk,
Akiknek van, valóra válhat minden álmuk,
És ha találkozunk, ne titkold, ha őrült a vágyad,
Csak mondd meg nekem, van-e helyem nálad?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése