Tóth Beáta Mária:
Fogom a kezed
Fogom a kezed, bár
nem tudom merre vagy épp
de téged is ellep az éj
s talán már alszol
nem nyújtod nekem
én mégis fogom a kezed
hogy húzz magaddal
egy szebb világ felé
Egy érintés, melyben
lelkem érinti lelked
s nyomot hagy benne örökre
talán
mert nap nap után
ujjaink egybefonódva élnek
mert fogod a kezem
hogy magaddal húzz
a világom felé
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése