Hulló falevelek
Dér csipkedi arcunkat mikor reggel, kimegyünk,
Hulló falevelek is az őszt jelzik minekünk.
Már elmúlt a nyár, szélfútta napok következnek,
A vándormadaraink is messzi útra keltek.
Viruló természet téli álomra készül már,
Elvétve bújik csak előre egy kis napsugár
Hogy melengesse szívünket egy kis időre még,
Visszagondolva nosztalgiázva nem olyan rég
Mikor még a felhők elbújtak fent a magasba,
Hogy a napfény szívünket tündökölve ragyogja
Be és örömteli derűs vidámságot hozzon,
Hogy Szerelmes szívünk viszonzásra vágyakozzon.
Őszi falevelek hullnak, a vándor is pihen,
Leveti poros csizmáját, és jövőnek üzen:
Tavasszal útra kelek, ha zöldell már a határ,
Amikor visszaérkezik sok költöző madár.
Addig pihenjünk, álmodjunk magunknak szép jövőt,
A természet megújulását, újra ébredőt.
Ősz és tél ne hozzon senkinek szomorúságot,
Inkább derűsebb ébredést és sok boldogságot.
(Valentinus)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése