Németh Norbert:
Érintés nélkül
Alvó vágyadat bújtatod előlem,
gondosan vigyázod, ne ébresszem fel,
szemedben a tűz halvány, erőtlen,
visszafogott álmod éreznem kell.
Elég egy szikra lángra lobbanok,
örömtüzek gyúlnak, táncra hívnak,
fényükben hozzám hajol sóhajod,
remegő testem epedve biztat.
Jöjj közelebb érintsd meg a lelkem,
lábadnál rózsák nyílnak utadon,
a daloló kismadár se rebben,
körbeölel lágyan a nyugalom.
Pillantásod vállamon megpihen,
testemen esőcseppként terül szét,
s mint egy forró zuhatag szelíden,
kitáruló öledbe merülnék.
Gondolatban arcom simogatnád,
mosolyogva fonnád a szálakat,
ajándékba napsugarat adnál,
már tudom, nem hiába vártalak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése