2012. szeptember 12., szerda

Sorsommá váltál























Kelemen Zoltán:

Sorsommá váltál

Sorsommá váltál.
Tündöklő fénysugár lettél
A rideg éjszakákban
Megolvasztva a sarki jeget
Szívem körül.

Lettél forró lehelet
Átfagyott lelkemnek újabb lángja,
Egy halkan elsuttogott szó,
Kiáltásom néma párja,
Fénylő csillag a mélykék égen,
Színes pillangó, s
Szó nélkül tűröd, úgy, mint régen
Minden rúgásom.

Tudom…
Gyarlóságom határtalan.
Kínt halmozok kín után.
Vesztembe rohanva, sokszor oly bután
És nem nézem kit bántok meg.

Te meg, csak nyeled a könnyeket
Szó nélkül követve utamon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése