2012. szeptember 30., vasárnap

Ha nincs szavam...



 
 
 
 
 
 
Ha nincs szavam, akkor is tudd, agyamat éned tölti ki. A nap, ha fényesen ontja sugarait, legyen lelked békéjének őre, s vigyázza napodat, hogy kellemesen és vidáman vigye tova a percek sokasága a fény ölelésében.
 
(Anatole Hongrois)

Érezzem, hogy az életem egész!



 Messze, messze mentél,
Hogy megmutasd, mily mélyen bennem élsz,
Hogy egy hatalmas és bús szerelemnél
Érezzem, hogy az életem egész!
 

(Juhász Gyula)

Életem...






















 
Életem legboldogabb és legboldogtalanabb napjainak te voltál okozója. Elszaladtak az évek (...) és nem szűntelek meg szeretni, elfelejteni egy órára sem. Megbabonáztál, raboddá tettél.
 
(Krúdy Gyula)

Mint tükörben...



Mint tükörben a tükör tükörképe:
végtelen arc fonódik egy füzérbe;
melyik vagy te? és én melyik vagyok?
Én adok fényt neked, te fénylesz bennem,
s bennünk a világ. Vagy a végtelenben
valami még nagyobb.
 
(Keresztury Gezső)

Még akkor is, ha...
















Ha csak eszembe jutott a hangja, a hipnotikus pillantása, mágneses vonzereje, akkor semmi mást nem akartam, csak vele lenni, most mindjárt. Még akkor is, ha... de erre nem akartam gondolni. Legalábbis nem itt, egymagamban.

(Stephenje Meyer)

"Ha akarják, holnap egy lesznek."


















Ismeretlen, szép szerelmem, még várnunk kell, s milyen gyötrelmes a szerelmesek várakozása, akik nem látják egymás arcát! Tudom azonban, hogy életünk keresi, hívja egymást. S már tudom, hogy éjszakai vágyaink mélyén, a Világosságban Isten vágya énekel. Mennyei Atyánk néz minket, szerelmem, öröktől fogva, s hiszem, szeret minket és ezt suttogja: "Ha akarják, holnap egy lesznek."

(Michel Quoist)

Örök érzés...
















Nagy erővel világosodott meg előtte Kálhoz való örök együvé tartozása. Bizton érezte, hogy ők ketten egymás segítőtársai, mindenben közös az életük. Hazug eltévelyedésnek látta egyszerre, hogy a nélkülözött csókok, régi fellobbanások tovaillanása annyira fájt neki, hogy egészen elkülönbözött az urától. Most látta, hogy az ifjú évek múltával nagy és erős kapcsok kötik össze még őket. A szeretetté lett hajdani szerelem, ami így, ebben az alakjában most olyan erősen elfogta, hogy megcsillant a szemében az előtörni kívánkozó könny. Szép volt így Szemerke, százszor szebb talán, mint ifjúsága dölyfös bűbájában. A belőle áradó meleg érzés egyszerre életet adott minden vonásának. Kál látta az arc megelevenedését, pillantása csodálatos biztonsággal töltötte el: ide kell fordulnia, ez a világon az egyetlen szív, amelyik igazában érte dobog. (...) Mindketten tudták: ez már örök érzés.
 
(M. Katona Ilona)

2012. szeptember 29., szombat

Mindörökre...



A sok nyugodt, magas ág
félhomálya körülönt.
szerelmünk itassa át
mindörökre ez a csönd.

(Paul Verlaine)

Ha száz, sőt ezer évig...



Ha száz, sőt ezer évig
Járhatnék itt veled:
Csak a tavaszt érezném
S nem látnám a telet!
 
(Ábrányi Emil)

A vonzerő...























A vonzerő az, amivel úgy kapunk pozitív választ, hogy nem is kérdeztünk semmit.
 


(Albert Camus)

Hogyan is mondhatnám:



Hogyan is mondhatnám: "szeretlek", mikor én is, te is megszűntünk létezni: ketten új egységbe forrtunk össze, ahol már nem kell szó, mert nincs mire válaszolni, annyira teljes és egy minden. A beszéd a különállók érintkezése.
 

(David Herbert Lawrence)

Csak egy vágyam van...

                                                                                       

Csak egy vágyam van, a te óhajod,
gondolataim szívedből teremnek,
leheleted élteti szavamat.
 
(Michelangelo)

Kik a lélektársak?

































LÉLEKTÁRSAK
 
Kik a lélektársak? Olyan emberek, akiket örökre összefűz a szeretet, akik újra meg újra, egyik életben a másik után arra születnek, hogy együtt legyenek. A LÉLEKTÁRSAK találkozását a sors szervezi meg. Mindenképpen találkoznak...

Az első kézfogásnál az érintés emléke hidat ver az idő szakadéka fölött, és megrendíti testük minden atomját. A szemükbe néz, és tekintetében fölfedezzük az évszázadokon át velünk élt lélektársat. Bensőnkben különös érzés támad... jelentéktelenné válik minden, ami ehhez a pillanathoz tartozik...
 
Lehet, hogy mi látjuk a lehetőséget, de ő nem. Félelmei a "józan ész" a napi gondok fátyolt vonnak lelki szemei elé.

Előfordul, hogy a lelkek egymásra ismerése egy szempillantás alatt végbemegy. Ránk tör egy váratlan érzés, hogy ezt a személyt sokkal jobban ismerjük, mint amennyire tudatos elménkkel meg tudnánk magyarázni. Olyan szinteken, ahol csak a legközelebbi hozzátartozóink, családtagjainkat ismerjük, vagy még mélyebben. Ösztönösen tudjunk mit mondjunk a másiknak, mert tudjuk mire mit reagál. A biztonság, a bizalom érzése sokkal mélyebb, mint amennyit egy röpke nap vagy akár egy év alatt fel lehet építeni.
Az is lehet, hogy a lelkek egymásra találása apránként, lassú folyamat során alakul ki.
 
A fátyol fokozatosan foszlik szét. Nem mindenki alkalmas az azonnali megértésre. Türelemre van szükség annak aki ezt elsőként fedezi fel!


(Csillagvirág)

2012. szeptember 28., péntek

Álmot éltem át...



Álmot éltem át, egy szép dal volt a világ,
A szó is benne jó, és az élet szőtte át,
Aki éppen arra járt, saját új sort hagyott rá,
Így lett végtelen ez a dal és a világ.

(Groovehouse)

Csak úgy szép az élet...






















 
Csak úgy szép az élet, ha két ember összetalálkozik, és erősen megfogja egymás kezét, és megbecsülik és szeretni tudják egymást, és együtt építgetik az életüket.

 

(Zilahy Lajos)

Jó a jó és jó a szép...


Jó a jó és jó a szép,
jó a csend, az álmodás,
de veled lenni alva vagy ébren
többet ér, mint bármi más.
 
(Lakatos Menyhért)

Aranyosi Ervin: Az élet szép...


  
Aranyosi Ervin:

Az élet szép...

Minden nap újra ébredünk,
s a nagy világba révedünk,
újabb utunkra indulunk,
dúdolva szép, bevált dalunk.

Minden nap újra kezdjük el,
ilyen az élet, menni kell!
Előre nézni, s tudni azt,
a múlt sosem jelent vigaszt.



Ne nézz hát vissza, nem szabad,
nehezen vonszolod magad,
a tegnap súlya válladon,
minden lépésnél hátranyom.

A mában élj és láss csodát,
élvezd virágok illatát,
a nap az égről rád nevet,
melengeti a lelkedet.



Végy észre apró örömöt,
hétköznapodba költözött,
vidító szép varázslatot,
egy kedves embert, állatot,



virágokat, patakot, fát,
a szerelmet, ha rád talált,
s mindent mi jól esik neked,
élvezd az egész életet.

 

Aranyosi Ervin: Bár lennénk...


Aranyosi Ervin:

Bár lennénk...

Bár lennénk mindig tudatlan gyermekek,
kiket csupán a szeretet vezérel,
s felfedezhetnénk azt az életet,
mikor az ember nem csak a szemével,
de szívével látja ezt a szép világot.
Örül a szépnek és örül minden jónak,
s nem hajszol kétes gazdagságot,
örülni tud egy mosolynak, egy szónak.

Bár lennénk mindig tudatlan gyermekek,
kik nem keresik mindenben a rosszat.
Csak végig játsszák ezt az életet,
és ellenállnak bűnnek és gonosznak.
Mert a gyermek csak boldogságra vágyik,
csak azt teszi, miből öröm fakad,
nem bírál, nem ítél, hogy milyen a másik.
Amilyen vagy olyannak elfogad.

Bár lennénk mindig tudatlan gyermekek,
mert szebben él, ki hibát nem keres!
Ki elfogad, annak könnyebb lehet,
s csak egy a lényeg: őszintén szeress!
A szíved add, s mosoly legyen az ára,
- olvadjon fel a lelkünkben a jég -
ne vágyj sivár pénzre és gazdagságra,
boldogság, bőség a szíved lakja rég.

Nádudvari Nagy János: Óhajtás ősszel


Nádudvari Nagy János:

Óhajtás ősszel



Egy kis melegség kéne még
a gyorsan tűnő nyári fényből,
a lelkem borzadva fél a közelgő
tél zord hidegétől.

Egy kis gyöngédség kéne még,
felvidító, igazi jóság,
hiszen élni kell akkor is,
ha nem hajt a vágy, a csók-mohóság.

Egy kis megértés kéne még,
nem zord szavak hideg pengéje,
amik úgy döfnek belém, mint
bárány szívébe a hentes kése.

Egy kis szeretet kéne még,
hisz ez az élet íze, sója:
mi lényünket a végső úton
a nagy bukásoktól megóvja.

Aranyosi Ervin: Őszi hangulat


 Aranyosi Ervin:   
 
Őszi hangulat

Az őszi szél a fák lombjába mar,
a föld színét festi a rőt avar.
Levetkezett fák - látom - szinte fáznak,
behódolnak az őszi elmúlásnak.
Csalóka ez a bús, komor halál.
Színesebb mint egy téli karnevál.
Művész se tud tán szebbet festeni,
e színkavalkád csodás, isteni.
A természet szép álmokat kíván,
altató csókja még elbűvöl talán.
Érett gyümölcsét azért is raktuk félre,
hogy felkészüljünk a hideg, hosszú télre.



2012. szeptember 27., csütörtök

...csak egy létezik.























Számtalan szép ember él a világon, milliók, akikbe beleszerethetsz. De olyan, akinek a szája tökéletesen illik a tiedhez, csak egy létezik.
 

 (Tony Parsons)

Élni, ez a fontos...























Élni, ez a fontos. Mert nincs szebb az életnél, ha szép. (...) Már elenyészett a múlt, ott bolyongtak a reményteli jövő ismeretlen országútjain.

(Lakatos Menyhért)

Ha velem vagy...



Ha velem vagy
szomorú szívvel hajnalodik
várakozna még az éjszaka
hogy betakarjon bennünket -
vágyainkban hullámzik a tenger
szemedben kacagnak az álmok
mert a valóság ezerarcúbb
mint a legszebb látomás:
maradj velem mindhalálig.
 
(Nagy István Attila)

Vannak boldog könnyek...


















Vannak boldog könnyek, fájó mosolyok, mindig lesznek szerelmek, míg a föld forog. Az élet szép, de élni tudni kell, az élet egy harc és benne győzni kell!
 
(Anatole France)

Az, hogy "nincs"...























Az, hogy "nincs", hogy "elveszett", hogy "elhagyott", hogy "elmúlt" - fáj. Nagyon fáj. És mégis: lehet ez a fájdalom szép is.
 
(Müller Péter)

Néha szeretnék...



Néha szeretnék
melletted lenni
nem lángolni, nem égni
nem szeretni
nem térdelni előtted
és vallomást tenni
csak nézni szép szemed
érezni illatod
s hallani lélegzeted
midőn a láthatatlan lég
benned életet teremt
csak nézni...

s akkor
könnyebb lenne az élet
akkor kicsit érezném
hogy élek.
 
 
(Őri István)

Legszebb emlékemnek...



Legszebb emlékemnek megmaradt a szád.
Nem azért, mert csodásra faragta
Egy michelangelói véső,
Hanem mert örök-örökül hagyta
Megértenem, mit jelent: - Késő! -
Későn találtál meg, későn szerettelek,
Későn engedted meg, hogy elfelejtselek.
 
(Kálmán Mária)

2012. szeptember 25., kedd

Aranyosi Ervin: Adj hálát reggel



Aranyosi Ervin:

Adj hálát reggel

Adj hálát reggel az ébredő világnak,
- örökbe kaptál egy újabb szép napot.
Engedd az érzést áradni szívedben,
szeresd hogy itt vagy, e föld az otthonod.
Hallgasd a dalt, mely apró madaraknak
hálával teli, reggeli éneke.
Engedd a nap tiszta fényét szobádba,
s ne kérdezd, ember nélküle élhet-e?
Öltözz fel szépen, ünnepi ruhába,
a mosoly arcodon, ékszered legyen.
Tükrödön csillog szemed ragyogása,
hagyd, hogy a látvány boldoggá tegyen!
S ha tetszik mindez, mosolyogj magadra,
s érezd a lelked, magasabbra emel.
Tartsd ezt a mosolyt meg egy egész napra,
mert aki rád néz ennyit megérdemel.
Hagyd hogy a mosoly átterjedjen másra,
- jó érzésed csak fokozódni fog -
a szeretet ilyen, apró kis sugára
teheti szebbé a hétköznapot.


Nagy István Attila: Hányszor voltam


Nagy István Attila: Hányszor voltam

 
Hányszor voltam reménytelenül elveszett,
olyan, mint akit a félelem űz,
s nincs menedéke sehol.
Hányszor futottam valami elől,
ami körvonalazatlanul égette a szívem,
de hiába volt minden.
Mert amit nem lát az ember,
csak belülre rajzolja a képzelet,
attól nem szabadulhat.
Ott voltál mindenütt,
s én úgy tettem, mintha nem így lenne,
mintha lenne más,
melletted egy szívdobbanás
az utolsó lélegzet -
nélküled.
 
 

Jóságos kábulat...


















Felnőttel is megesik néhanap; olykor-olykor a nagy cinikusok is azon kapják magukat, hogy olyan magától értetődő bizalommal fogadnak be valakit, mint kölyökkoruk óta sem. Valami furcsa, jóságos kábulat ez: a szem tágra nyílik, hogy többet elnyelhessen, a szív és a lélek összekoccanás nélkül, egyként éli át a szeretet áramlását, e keringés nagyszerű melegségét.
 
(Vavyan Fable)

Szemeidnek tündöklő fénysugára






















 

Aranyosi Ervin: 

Szemeidnek tündöklő fénysugára

 
Szemeidnek tündöklő fénysugára,
megolvasztotta fagyott szívemet.
Rám találtál hát végre, valahára,
s örül a lelkem, hogy végre itt lehet.
 
A zord idő, mint látod, szertefoszlott,
ami csak bántott, faképnél hagyom.
A magány csak egy összeomló oszlop,
mely eltakarta tőlem a napom.
 
A világosság szívemben elárad,
a vér eremben száguldva lohol.
Szemed fénye, testembe gyújtva lázat,
 
lüktetve újabb dallamot dobol.
Folyó a vágy, mely áttöri a gátat,
a szerelem már lelkemben honol.

Szilágyi Hajnalka: Összefonódva...


Szilágyi Hajnalka: Összefonódva...

 
Két kezem nyújtom feléd ,
látod tenyerembe zárt csupasz létem?
Nézd, azokat a kusza vonalakat,
tudod, nem hazudnak...
csak kanyarognak csendben,
s morzsolódnak rajta az évek,
mutatják honnan indultam,
s utam valahol, egyszer véget érhet...
 
 
Apró kacatokat rejtegetnek...
a keskeny arcú hold sápadt fényeit
könnyekbe izzadt hideg párnákon,
ezer átokkal körbefont üvöltő éjeket,
hol csak a reszkető szél lengette
holt ritmusban táncoló csendem.
 
 
Most végtelen hömpölyög a világ
egymásra feszül kiáltva a nap, az éjjel,
a homály lassan köddé fénylik az úton,
ahogy eljátszik mögöttünk a múló-idő.
Az ásítozó éj medrébe vetkezzük
száműzetésre ítélt lidérc-magányunk,
s látjuk a kifeszített folyó tükrébe simulva
jelenünkben toporgó holnap-álmunk.
 
 
Kapaszkodunk a tajtékzó fénybe,
hogy ne legyen több zuhanás.
Ólomüvegén keresztül az ég
szivárvány-ködöt szitál ránk.
A nyújtózkodó puha sötétben
tenyerem tenyeredbe zárom,
homlokod mögé bújtatom a lelkem,
hogy a te szemeddel lássam a világot.
 
 
S újból elindulunk
a csendben kanyargó vonalakon,
tudjuk, már nem hazudnak...
szelíd csönddé olvad szerelmünkben
újra az ezerarcú nyár,
hisz' egykor nekem adtad álmaid,
s utunk is csak együtt érhet véget...


Palercsik László: A múzsa csókja


















 

Palercsik László: A múzsa csókja

 
Érted születnek a versek,
Miattad vannak remények.
S a szerelmes költemények
Csakis hozzád könyörögnek.
 
Te vagy a versek múzsája,
A szerelem édes csókja,
S a vágyak zengő dallama,
A dalnak minden szólama.
 
Vágyom a múzsa csókjára,
Ajkamra tapadt ajkára.
Rövid csók, mint a lehelet,
Pillanat ígér életet.
 
Hosszú csók, mint az életünk,
Miben ketten elmerülünk.
Érzékin dobogó szívünk
Fonja össze szeretetünk.
 
Féltés nélkül érezhetlek,
S féltve mindentől védhetlek.
A csókod legyen köszönet,
A szemed fénye üzenet.
 
Könnyű legyen, mint a pille,
Szép, mint a vers üzenete,
S igaz legyen az az álmom,
Hogy Tőled egyszer megkapom-

Kun Magdolna: Mondd?
















Kun Magdolna: Mondd?


Mondd átok vagy áldás tudni, hogy ennyire szeretlek,
s megbocsátható-e, ha lelked gyöngykagylóba zárom.
Bűnnek vallod-e ha az érzések titkait sosem palástolom
és a lobbanó szenvedélyt csak két szemedben látom.

Mondd, oly tisztán szól- e még lelkünkben a dallam,
mely annyi éjen át szívhez szóló lágy muzsikát játszott,
s melyben a kimondott szép szavak, mint apró mécsesek,
a szerelem éltető erejétől kaptak örömtüzű lángot.

Mondd szeretsz-e úgy akkor is, mikor gondolatban ölelsz
és nem érinthet két kezem a megvetetlen ágyon,
mert helyettem csak az őszi szél simítja révedező arcod,
ahogy elmélázva ringatsz egy könnyes vallomáson.

2012. szeptember 24., hétfő

Számomra...























Számomra és a hozzám hasonló emberek számára a melegség maga az élet. Minél több melegséget adunk egymásnak, annál több melegség, annál több élet lesz bennünk.  

(Osho)

Ezernyi titkod...



Ezernyi titkod
bennem rejlik
számtalan szádon
ajkam fénylik
merész pillanat
téged szeretni
hiányod félni
s reménybe temetni...

 
(Pálnagy László)

Jó szívvel lenni...
















Úgy látom, hogy a nyugalom leginkább a szeretet és az együttérzés gyakorlásának eredménye. Minél többet törődünk másokkal, annál jobban érezzük magunkat. Jó szívvel lenni mások iránt, hűséget, melegséget érezni, a lélek megkönnyebbülését jelenti. Ez az enyhet adó érzés a nyugalom, a sikerült élet bizonyítéka.
 
(Tendzin Gjaco)

Szeress...



Szeress, szeress mint én szeretlek téged,
Oly lángolón, oly véghetetlenül,
Áraszd reám a fényt s a melegséget,
Mely isten arcától szívedbe gyűl.
 
 
(Petőfi Sándor)

A tudat, hogy szerethetsz...


















A tudat, hogy szerethetsz és szeretnek, olyan melegséget és gazdagságot ad az életnek, amit semmi más nem pótolhat.
 
(Oscar Wilde)

Bódai-Soós Judit: Csak adni kérek


Csak adni kérek
 
Ne tégy mást, csak várj rám!
Ha vársz: megérkezem.
Nem kell pompa, márvány,
elég a csend nekem.
Szólj hozzám e csenddel
és hallgasd sóhajom,
érints meg szemeddel,
s ne fogd le két karom!
Nyiss rést lelked mélyén,
melyen át beférek!
Nem várok semmit, én
csupán adni kérek.
 
(Bódai-Soós Judit)

Hányszor lehet az ember életében szerelmes?
















Hányszor lehet az ember életében szerelmes?

„Meglévő szenvedélyeknek tárgy kerestetik…” - írta Füst Milán. Nem lehet, hogy mindenki valahogy így van vele? Mert szenvedélyeink vannak, de nincs hozzá tárgyunk. Egyre többen élünk egyedül. Ki ezért, ki azért, az igazit persze mindenki keresi, de úgy tűnik, vagy kevés igazi van, vagy túl magasra tesszük a mércét.


Milyen szép volt Tatjana és Anyegin szerelme. Romeó és Júlia sem tud kimenni a divatból. Keressük őket, de nem lehet már úgy élni, mint ők tették hajdanán. Lehet, hogy befellegzett a nagy szenvedélyeknek? Az egy éve vásárolt műszaki cikk tönkremegy a garancia lejártát követő héten. A gyereknek fogalma sincs róla, mi az a ruhazsebkendő, és nem hordunk tavalyi télikabátot. A szerelmeink is ilyenek: a tavalyi szerelem sem divat. Ritkán látni boldog, középkorú párokat. Az ugyanis a válás időszaka lett.
 
Persze, keressük a szerelmet, de nem biztos, hogy tudjuk, mi az. A témával foglalkozó szakemberek azt mondják, egy ember életében két-három esetben jelenik meg a szerelem nevű érzés. A többi nem az. Illúzió, megalkuvások sora, pánik előidézte kényszerkapcsolat. Azt a két-három szerelmet sem becsüljük meg, mert rosszul érint minket a szeretetté szelídülése, kissé egyhangúvá válása. Hogy meg kéne harcolni érte, hogy fenntartható maradjon az a gyönyörű érzés, amitől elgyengültünk és remegni kezdett a térdünk.

Azt hisszük, jön majd másik. Mert eddig mindig jött. Mert az ismerőseinknek is mindig jött. Csak menni kell érte. Szórakozni, társkeresni, kiállításra, partikra járni és majd szembejön. Kérdés, felismerjük-e, hogy ő az Igazi vagy csak az igazik sorát fogja növelni. Kérdés, mit kezdünk a szürkülő hétköznapokkal, a felemelt hanggal, az egyre több külön programmal.

 
Lehet, hogy meg kéne állni egy kicsit. Nem kidobni a régit, hogy jöhessen az új. Kompromisszumot kötni, észrevenni a másik igyekezetét, tenni, hogy megmaradjon az érzés. És mikor kezdjük elveszíteni a hitünket, megkérdezni azokat, akiknek sikerült.
 

(Forrás:Szimpatika)


2012. szeptember 22., szombat

Aranyosi Ervin: Reggeleink


Aranyosi Ervin:
  
 Reggeleink
 
Mikor felébredsz én már dolgozom.
Angyali lépted mögöttem elsuhan.
Munkám alól magam feloldozom,
s karomba simulsz kissé még álmosan.
Egymást ölelve testünk összeér,
szeretet-burkunk lágyan vesz körül.
E perceket nem adnánk semmiért,
vibrál a lelkünk, szívünk így örül.
Mindentől megvéd e szeretet-páncél,
vigyáz reánk, könnyíti lépteink.
Olyan előny, mint futónak a hátszél!
-Kik nem próbálták, meg sem érthetik.
Feltöltődés és frissítő bizsergés,
szívmelengető és lágyan ringató,
mint tűző napon, lágy szellő didergés,
-megnyugtató és egyben biztató.
Indul a nap a kávé illatával.
Két falat között elbeszélgetünk.
Reményeinket keverjük a mával,
hiszünk abban, hogy mindig itt leszünk.
Így lehet hát a hétköznapból ünnep!
Útravaló, akárhová megyünk.
A szeretet közöttünk meg sem szűnhet,
s hogy napról napra boldogok legyünk.
A Valentin nap nekünk csak egy lépés,
egy lépcsőfok, mely sikerhez vezet.
Éveken át kitartó, boldog érzés,
amit te adsz, s én adhatok neked.

Tóth Árpád: Esti ének
















 
ESTI ÉNEK

A holdat nézd, fölült a háztetőre,
S arany testét szikrázó gombolyagba
Görbítve, mint bizarr kandúr, olyan ma,
Vén, kéjes, égi állat, éjek őre, -
Fáradt szegény, pihenni volna kedve:
Érzed? most rádnéz, s elszántan, vakon
Hozzádvetné magát az ablakon,
S szelíd térdedhez kúszna törleszkedve.


S a félsötét szobában nézz körül, -
Érzed? reszketnek a bús bútorok ma,
Rejtelmesen mind hozzád tántorogna,
S mint halk, borús raj, körbe tömörül:
Öreg rabszolgák, zsibbadt, árva testek,
Leomlanának, s édes ujjaid
Lágy simítását kérni bújna mind,
Hogy érezzék zsongító, enyhe tested.

 
S nézd: ím, az árnyban két szemem hogy ég,
Kebledre hajtom: két hű, régi ékszer,
Ó, millió sok éve már - emlékszel? -
Égtek s fájtak, - nem volt még föld, se ég,
Simítsa őket is kezed hüs ujja:
Ó, áldott gesztus, mellyel minden dolgok
Lététől létem csendesen eloldod,
S a végtelenben ringatózom újra!

 
(Tóth Árpád)

Aranyosi Ervin: A csók















 
Aranyosi Ervin: 

A csók

A csók, csak bók, csak becézés a szájnak.
Aprócska hírnők, mely szívedhez vezet.
Kis lüktetése, a szerelem áramának,
vibráló fény, szikrázó élvezet.
Apró kis játék, zsibongás az ajkon,
s ha jólesett, majd ismét odatartom,
s a szám a szádon krémként olvad el,
hűs kérdésére, forró válasszal felel.
Apró jelzés, hogy tovább is haladjak,
ne álljak meg, még újabb csókot adjak,
ajkam a szádról tovább vándorol,
időzik itt-ott, de nem áll meg sehol.
Bőröd színén, a lelked hullámzását,
vibráló fényét, megtapasztalom,
lágy illatát, mint szférák muzsikáját,
érzem, hallom és ott marasztalom.
A csók, csak bók, csak becézés a testnek.
Aprócska hírnők, mely szívedhez vezet.
Előszobája, a lefüggönyözött mennynek,
Hová csak az jut ki szívéből szeret.


Legyőzhetetlen vágy...
















Már nem tudtak beszélni, nem is néztek egymásra, de a ki nem mondott szavak oly mámorító boldogsággal töltötték el őket, hogy öntudatlanul egymáshoz hajoltak, legyőzhetetlen vágytól űzve, ahogy az illattól duzzadó virágok hajolnak össze forró éjszakákon, ahogy a fák - melyeket beragyog a hold fénye - borulnak álmukban a csobogó patak fölé csendes tavaszi éjeken, miközben a még távoli nappalról, a napfényről álmodoznak epekedve.
 

(Wladyslaw Stanislaw Reymont)