2012. augusztus 2., csütörtök

Lelkembe zárva























Lelkembe zárva

A szerelem, mint az alkony
hirtelen, csendesen érkezett,
elrabolva szívemet.

Édes szavakat sugdosott,
lágyan átölelve ringatott,
hangjával, mint hárfa húrja
csábított, újra meg újra.

Mosolyára kisüt a nap,

szeme őrzi a sugarakat,
gyújtja az izzó szerelmet,
szeress, égeti a testemet.

Érintésedtől gyúlt a szikra.

Ereimben vérem megvadulva
dübörögve, robogva vágtat,
csitítsd testemben a vágyat!

Ölelj szorosan magadhoz,

repíts távoli tópartjára,
vagy hófödte csúcsokhoz
szállva, szívembe zárva.

Hullámzó égő szenvedéllyel,

mikor találkoztunk a fénnyel,
csillagok hada vett körbe,
de elégtek, a vágy tüzébe.

Karod szorosan átölel,

csókod ajkamon csitul el,
Hajnal varázslatos fénye
az alkonyt, álomba idézte.

Szürke bársonyával átkarolva,

hallgattam kérlelő szavára,
így újra vitt az éjszakába.


(agnes)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése