Komáromi János:
Most ölelj!
Most ölelj!
Most itt vagyok!
Most csókolj!
Nem lesznek holnapok.
Most szoríts!
Most itt vagyok!
Most kiálts!
Nem voltak tegnapok.
Ez az a pillanat,
amire vártál.
Azt adom neked,
amit titkon kívántál.
Rabod leszek és
urad is egyben.
Csak engem szolgálsz
és győzöl felettem.
Egyetlen perccé válik
az egész élet.
Nem hallasz több hangot,
nem látsz több képet.
Örök kéjt hoz
ez az egyetlen pillanat.
Csak a lángoló test
és semmi gondolat.
Most ölelj!
Mert ha nem leszek,
hiába fúrod majd fejed
könnyekkel áztatott párnáid közé.
Most csókolj!
Mert ha elmegyek,
hiába rejted majd remegő szád
kéjes sikolyok vagy csillogó szemeid mögé.
Most szoríts!
Mert ha elengedsz,
hiába vágyod majd újra
az örökre elillant pillanat varázsát.
Most kiálts!
Mert ha elveszek,
hiába keresel majd sírva,
többé sehol sem találsz rám.
Most ölelj!
Most itt vagyok!
Most csókolj!
Nem lesznek holnapok.
Most szoríts!
Most itt vagyok!
Most kiálts!
Nem voltak tegnapok.
Ez az a pillanat,
amire vártál.
Azt adom neked,
amit titkon kívántál.
Rabod leszek és
urad is egyben.
Csak engem szolgálsz
és győzöl felettem.
Egyetlen perccé válik
az egész élet.
Nem hallasz több hangot,
nem látsz több képet.
Örök kéjt hoz
ez az egyetlen pillanat.
Csak a lángoló test
és semmi gondolat.
Most ölelj!
Mert ha nem leszek,
hiába fúrod majd fejed
könnyekkel áztatott párnáid közé.
Most csókolj!
Mert ha elmegyek,
hiába rejted majd remegő szád
kéjes sikolyok vagy csillogó szemeid mögé.
Most szoríts!
Mert ha elengedsz,
hiába vágyod majd újra
az örökre elillant pillanat varázsát.
Most kiálts!
Mert ha elveszek,
hiába keresel majd sírva,
többé sehol sem találsz rám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése