2012. augusztus 24., péntek

Hiszek...


Hiszek az egyetlen folytatásban,
a megszülető kettős magányban,
hiszek az egyetlen menedékben,
a körülfolyó reggeli fényben,
hiszek az illatodban,
félve mozduló mámorodban,
a hajadban, ha felragyog:
átölelnek a csillagok.
 
(Nagy István Attila)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése