Ligeti Éva:
Gondolj rám!
Gondolj rám, mikor harmat cseppje csókol
Csillogó gyöngye, szivárványként bókol
Aranyló nap fénye simogatja tested
Gyöngéd mosollyal lelkem újra fested
Minden múló perc, mely nélküled telik
Tűnő álomkép, a semmibe veszik
Tudd, hogy szenvedek, mint sárguló levél
Míg gyarló szívem csak ragyogást remél
Gondolj rám, mikor éj sötétje takar
Holdfény ölelve csak magának akar
Összehajolva susognak az ágak
Borús lelkemben bolyongnak az árnyak
Múló pillanat pille szárnyon lebben
Égő vágyamat nem mondhatnám szebben
Igaz szerelmem bíbor fényben táncol
Szívem örökké csak szívedért lángol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése