Kun Magdolna:
Amikor jössz
Amikor elindulsz hozzám, tükörsima a lélek.
Nincs benne homály, üvegkarcolás.
Diadémként simul vissza ráncaim ívére,
A sok évre messze tűnt élni akarás.
Amikor meglátom szemedben a mosolyt,
S arcodon landol szerelmem rúzsnyoma,
Virágot hajt lábnyomomban az elrohanó idő,
Mitől bódító illatkertté válik álmaim otthona.
Mikor fényből fonsz hálót remegő kezemre,
S érintésed tágassá teszi a beszűkülő teret,
Mesebeli világban felejthetem magam,
Hol életvidám perceket adhatok majd neked.
Köszönöm, hogy szeretsz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése