Váci Mihály:Aztán
Emlékszel? Aztán milyen jó volt
hozzád fordulni – és Te édes!-
hogy doromboltál hogyha csókot
súgtam égő füled tövéhez.
S alvás előtt egymás ölében
még fészkelődni, s megfordulva
fel-felkérdezni, félig ébren:
„Szeretsz?” „Szeretsz még?!” – újra, újra.
Emlékszel? Engem elfeledhetsz.
De a percekre emlékezzél,
mikor odabújtál szívemhez
és magadról megfeledkeztél.
Emlékszel? Aztán milyen jó volt
hozzád fordulni – és Te édes!-
hogy doromboltál hogyha csókot
súgtam égő füled tövéhez.
S alvás előtt egymás ölében
még fészkelődni, s megfordulva
fel-felkérdezni, félig ébren:
„Szeretsz?” „Szeretsz még?!” – újra, újra.
Emlékszel? Engem elfeledhetsz.
De a percekre emlékezzél,
mikor odabújtál szívemhez
és magadról megfeledkeztél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése