Serfőző Attila: Mondd, miért...
Mondd, miért vagy te más, mint a többi?
Miért épp te lettél nekem?
Árnyad, ha látom, már beleremegek.
Elédbe tenném mindenem.
Gondolattá formálok száznyi érzést,
s végül megakad a szó.
Szorongat egy furcsa nyugtalanság –
nincs mi ehhez fogható.
Félek, hogy nem maradsz meg nekem,
és bár mindig alkuszom,
elengedlek utadra számtalanszor.
Hol jársz? Nem tudhatom.
Sugarad bejárja árva csillagködeim.
A mindenséget adom cserébe.
Fényed rabul ejtem, nincs visszaút:
Te vagy a világ e szívben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése