2012. április 19., csütörtök

Két rokonlélek...
















,,Az élet talán legigazságtalanabb helyzete ez. Megtalálni azt az embert, akiről az első pillanattól kezdve tudod, hogy megtestesít mindent, amire valaha is vágytál. Olyan személyt, akinek egyetlen érintése felér egy évszázad csodájával. Tudni, hogy tökéletesek lehetnétek együtt és érezni, hogy sosem kellene más. Az élet legcsodálatosabb találkozása lehetne ez. Két rokonlélek vég nélküli szárnyalása. De ez sosem ilyen egyszerű. Hisz Ő még nem lát Téged, Te pedig nem ronthatsz be az életébe hangosan kiáltva, hogy: "Szia, én vagyok a tökéletes társad, akinek az egyetlen célja, hogy boldoggá tegyen." Nem törhetsz be minden egyes ajtót, mert hiába figyel fel rád, az sosem lesz ugyanaz. Nem tehetsz mást, mint hogy egyszer elsétálsz előtte, mélyen a szemébe nézel, és reméled, hogy a lelkeitek épp ugyanazon a frekvencián rezegnek és összekapaszkodnak majd. Talán csak várnod kell. Lehet, hogy még nem áll készen rád. Így végül két lehetőséged marad. És Te várni fogsz rá. Mert szereted...”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése